kivégzés

Vissza a jövőbe
2016. január 2.

Fontos síita vallási vezetőt is kivégeztek Szaúd-Arábiában

Sheikh Nimr al-Nimrt 2 éve tartóztatták le, és októberben ítélték halálra 2011-es kormányellenes tüntetésekben játszott szerepéért. Most 47 másik emberrel együtt végezték ki.  Nimr a szunnita Szaúd-Arábia keleti részén élt, ahol a síita kisebbség jelentős. A síita Irán, a szaúdiak régiós ellenfele már korábban beígérte, hogy súlyos következménye lesz, ha tényleg kivégzik a papot. (BBC)

2015. november 26.
2015. november 7.
2015. október 27.

Az ISIS úgy robbantott fel római kori oszlopokat, hogy előtte hozzájuk kötözött civileket

Jelentették a palmürai kivégzésekről és világörökségi területen lévő, felbecsülhetetlen értékű műemlékek elpusztításáról szíriai aktivisták nem sokkal azután, hogy kiderült, az Iszlám Állam tankkal hajtott át azokon, akiket elítélt. Úgy tűnik, a terrorszervezetnek az öldöklés olyan rutinná vált, amit csak ilyen kreatív ötletekkel tudnak már feldobni. (Guardian)

2015. október 15.
2015. szeptember 30.
2015. szeptember 2.

25 évvel ezelőtt elkövetett bűnért végeztek ki egy amerikai férfit

Roderick Nunley és cinkosa, Michael Taylor 1989-ben egy lopott autóval elrabolt egy 15 éves lányt, aki az iskolabuszra várt házuk előtt, Missouri államban. A két férfi megerőszakolta majd meggyilkolta áldozatát, akinek a holttestét három nappal később találták meg egy elhagyott autó csomagtartójában. A két férfit 1991-ben ítélték halálra, Michael Taylort tavaly végezték ki, Nunley most kapta a méreginjekciót. Az Egyesült Államokban az idén 20 kivégzést hajtottak végre, közülük tízet Texasban, hatot pedig Missouriban. (MTI)

2015. június 19.

Kivégeztek egy halálraítéltet Texasban

Texasnál több embert csak Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában és tán Észak-Koreában szoktak kivégezni. A 45 éves Gregory Russeau-t méreginjekcióval végezték ki. Russeau 2001-ben gyilkolta meg egy autószerviz tulajdonosát. Kábítószer hatása alatt elrabolta a kocsiját, hogy azt bérbe adva újabb adagot vehessen magának. Az autó ellopását beismerte, a gyilkosságot tagadta. 14 évet töltött a halálsoron.

Texasban idén ez volt a 9. kivégzés. (MTI)

2015. június 4.
2015. május 28.
2015. április 26.
2015. április 18.

Oklahomában engedélyezik a nitrogéngázas kivégzést is

Elég nagy a hiszti az Egyesült Államokban a halálbüntetést pártló kormányzati szervek és államok és a halálbüntetés ellenzői közt. Egyre több gyógyszergyár tagadja meg a kivégzésekhez szükséges anyagok szállítását, ezért a halálbüntetést megtartani kívánó államok újabb módszerek után néznek. Oklahomában, ha az injekciós kivégzés nem kivitelezhető, végrehajthatják az ítéletet nitrogéngázzal is. A pártolók szerint ez a módszer olcsó - hiszen csak egy palack nitrogén meg egy gázmaszk kell hozzá -, és fájdalommentes is, hiszen az elítélt másodpercek alatt elveszíti eszméletét. A nitrogén ellenzői szerint azonban nem létezik fájdalommentes kivégzés. (TheVerge)

2015. március 11.
2015. március 10.
2015. március 4.
2015. március 3.
2015. február 11.
2015. január 28.
2015. január 21.

Marylandben nem végzik ki az utolsó halálraítélteket

Apropó, kivégzés: az USA-ban, ahol szintén több tucat embert szoktak kivégezni évente, Maryland állam kormányzója tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre módosította az utolsó halálraítéltek büntetését. Az államban 2013-ban eltörölték a halálbüntetést, akkor még öten várták a siralomházban a kivégzésüket. Egyikük időközben elhunyt, a másik négy büntetését módosította most Martin O'Malley kormányzó. (MTI)

2015. január 18.
2015. január 16.
2015. január 15.
2014. szeptember 21.
2014. augusztus 3.
2014. július 24.
2014. április 30.
2014. április 29.
2014. április 26.
2014. április 22.
2014. április 19.
2014. február 11.
2014. január 27.
2014. január 16.
2013. december 19.
2013. december 3.

Az urambátyámozás sem volt elég az észak-koreai nagykutyának

(← Mi van??? :D) Szóval kirúgták Kim Dzsongun egyik nagy hatalmú bácsikáját, aki a fő hadtest elnökhelyettese volt. Sokan úgy tartották, ő hozza meg a fontos döntéseket Kim Dzsongun helyett az árnyékvilágból. A dél-koreai hírszerzés szerint két közeli tanácsadót viszont ki is végeztek, szóval ő egész jól járt. Észak-Korea egyébként még mindig a világ egyik legszarabb országa. (BBC)

2013. november 20.

Joseph Paul Franklin halott

Az amerikai  Legfelsőbb Bíróságot nem hatotta meg az ügyvédek utolsó pillanatban beadott kérelme: Missouriban szerdán kivégezték az USA egyik leghírhedtebb rasszista sorozatgyilkosát, Joseph Paul Franlint. Összesítve úgy 20 gyilkosság és 16 bankrablás volt a számláján.

jfranklin

2013. november 11.

Nyilvánosan végeztek ki nyolcvan észak-koreait

Például azért, mert dél-koreai tévét néztek, pornót terjesztettek, vagy mert prostituáltak voltak. Mindez még november 3-án volt, a szöuli Jungang Ilbo értesülései szerint hét észak-korei városban sportpályákon, köztereken kötötték cölöpökhöz az elítélteket, akiket gépfegyverekkel lőttek agyon. Közönség is volt, Vonszanban a sportpályán tízezren nézték a kivégzést. (MTI)

2013. augusztus 21.

Sortűz? Injekció? Gázkamra? Hogyan öljön embert az állam?

Vietnamban úgy próbálták átállni a sortűzről a méreginjekcióra, hogy nem számoltak azzal: szinte lehetetlenné vált a halálraítéltekkel fájdalommentesen végző vegyi anyag beszerzése. Ez Amerikában is probléma. Kínában viszont gond nélkül agyonlőnek bárkit a mezőn. Kivégzéskörkép és történelem.

2013. augusztus 16.
2013. augusztus 2.
2013. július 31.
2013. július 4.

Amúgy a világban

ma ünneplik a függetlenség napját az Egyesült Államokban, Kínában pedig kivégeztek egy Fülöp-szigeteki drogfutárt.

Via MTI

2013. április 10.
2012. február 28.

Ezeregyéjszaka: mesék Iránról

2011 végén, amolyan karácsonyi ajándékként, két huszonéves, ateista iráni állampolgár, Sohrab és Javad menekültstátust kapott Magyarországon. 2009-ben, Iránban részt vettek egy ellenzéki tüntetésen, és ezért börtönbe kerültek. Szabadulásuk után el kellett hagyniuk a hazájukat, Magyarországra jöttek, tanulni akartak. Azt tervezték, hogy néhány év múlva hazatérnek. Ha ez ilyen egyszerű lenne… Nem az. Az iráni hatóságok távollétükben is rajtuk tartották a szemüket. Folyamatosan zaklatták az otthon maradt családtagjaikat, és mikor megtudták, hogy a fiatalemberek ellenzéki újságokban és a BBC-n is „rendszerellenes” gondolatokat hangoztattak, a két fiatalember már nem mehetett haza többé. Íme egy színes hír a sok közül, a reggeli kávé mellé ilyenből napi tizenötöt is olvashatunk. Irán messze van, nincs hozzá közünk, lapozhatunk. Ezeregyéjszaka meséi, persze.

Az Iránról szóló mai hírekben nem esik szó arról, hogy ez az ország volt az emberi civilizáció egyik bölcsője, a perzsa kultúráról sokaknak csak a szőnyeg jut az eszébe. Halljuk, olvassuk, hogy Iránt most nem kell szeretni. Atombombát gyártanak, vagy legalábbis szeretnének, nincs demokrácia, még ma is a Khomeini ajatollah által, a hetvenes évek végén gründolt siíta-muzulmán államként működtetik a vallási fanatikus terroristák. Szó esik arról is, hogy valamiféle zavaros okokból, a Jobbik szimpatizál Iránnal. Tudni lehet még, hogy az iráni ballisztikus rakéták elérik Közép-Európát, hogy a külpolitikájuk Amerika-ellenes, és hogy Amerika és az EU (vagyis mi, magyarok is) embargót hirdettek Irán ellen. Képzeljünk el egy olyan országot, ahol 2012. február elején, valószínűleg a közelgő választások miatt, egyszerűen lekapcsolták az internetet.

Fotó: Creative Commons: by Faramarz

Felfoghatjuk a két átlagos iráni fiatalember történetét egyfajta mesének, amiből tanulhatunk. Több, mint háromezer kilométer távolságból is elgondolkodhatunk azon, hogy mit tenne ma egy magyar ember, ha Iránban kellene élnie. Ha nem vehetné fel azt a ruhát, ami neki tetszik, mert különben elviszi a rendőrség, ott ugyanis nem csak a gárda egyenruháját tilos viselni. Ha nem szeretheti azt, akit akar, mert ha mégis, kivégzik, hiszen Iránban nem csak az azonos neműek házassága tiltott. Ha jó eséllyel börtönbe kerülne csak azért, mert kimondja, amit gondol - hol van ehhez képest az egypárti médiahatóság? Ha nem döntheti el szabadon, hogy hisz, vagy nem hisz Istenben, és ha az államvallástól eltérő nézeteit mással is megosztja, akkor megölhetik – mert ott nem csak az Alaptörvénybe írták bele Istent. Ha a házasságtörésért nem elnéző mosolygás, celebritásnak pedig a bulvársajtó címlap-sztorija jár, hanem halálra kövezés, vagy akasztás. Iránban a tüntetések résztvevői könnyen egy vértócsában végzik. Itthon sok szó esik a "többség zsarnokságáról", pedig a kétharmad uralma össze sem hasonlítható a „Forradalom Legfőbb Vezetőjének” korlátlan hatalmával.

Iránban az egy főre jutó kivégzések száma Kínával vagy Észak-Koreával vetekszik. 2011 első félévében naponta átlagosan két emberen hajtottak végre halálos ítéletet, ami akár alkoholfogyasztásért is kiszabható. A kivégzések nem ritkán tömegesek és sokszor nyilvánosak. Emellett – az ENSZ különleges jelentéstevője szerint – évi több száz brutális kivégzés történik a börtönökben, titokban, horrorfilmbe illő, brutális kínzások mellett. A fiatalkorúakra kiszabott összes halálos ítélet mintegy kétharmadát is ott hajtották végre. A kevésbé brutális adatok sem túl rózsásak, például Iránban tartják fogva a legtöbb újságírót a világon.

Szóval, Irán nem épp egy turistaparadicsom.

Érdemes a két iráni menekült további sorsán gondolkodni? Miért érdekelné a magyarokat két iráni állampolgár helyzete, vagy Irán maga? Több ezer kilométerre van, foglalkozzon vele a Külügyminisztérium, vagy akinek nincs jobb dolga. Semmi közünk nincs ahhoz, ami ott történik, van nekünk épp elég problémánk itthon. Ne nekünk kelljen etetni még azokat is, akik nem tudtak a saját országukban változást elérni.  Aki „forradalmat akar csinálni”, vállalja a következményeket is, lehetőleg otthon, minél messzebb innen.

A legsúlyosabb emberi jogi kérdések nem válaszolhatók meg ilyen könnyen. Nem is olyan rég, egy velünk szomszédos állam derék, békés polgárai is hasonlóképpen gondolkozhattak. Aztán történelmi távlatokban mérve pillanatok alatt támadtak egymásra, és lőtték akár egykori szomszédjaikat gödörbe éveken keresztül. A délszláv háborúban egész falvakat irtottak ki, csak mert az ott lakók kicsit másként beszéltek és hittek mint a támadók. Évekig néztünk át a határon a NATO-val együtt és csak reméltük, hogy nem lőnek át. Talán mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy mindez velünk is megtörténhet. Megtörténhet, hogy  a béke, a jog és a demokrácia magasztos eszméi, ha úgy tetszik mindezek „álma”, rémálommá változik. Az emberiség közös sorsában osztozókként közünk van mindehhez – ez pedig nem puszta idealizmus, hanem a valóság.

Ha el tudjuk azt fogadni, hogy az iráni emberek sem jobbak, vagy rosszabbak nálunk és ott is pont annyi a hős, mint Magyarországon, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy az ő emberi jogaik sem érnek kevesebbet. Elutasítás helyett segíthetünk embertársainknak emberi jogaik érvényesítésében, ha már ide sodorta őket a sorsuk. Akkor is, ha más nyelvet beszélünk és másban hiszünk.

Történetünk főszereplői a 2009-es választásokat követő utcai megmozdulásokban vettek részt. A tüntetéseknek – amelyeket élőben követhettünk a tévében és a Facebookon – több, mint száz halálos áldozata volt. A pontos szám gyakorlatilag megbecsülhetetlen, ennek a többszörösét is elérheti, mivel rengetegen eltűntek, a halottakat többnyire nem adták ki a családjaiknak. A letartóztatott mintegy 2500-3000 tüntetőből  még jelenleg is legalább 150-200 ember börtönben ül.

Sohrab és Javad Magyarországon kaptak új esélyt az életre. Legyünk arra büszkék, hogy segíthettünk.

(A szereplők neveit megváltoztattuk, történetüket hamarosan folytatjuk.)

 Szerző: kiskertész