Közkívánatra: lássuk, az élet mely területén szenvednek rendszerszintű elnyomástól a férfiak.

Az eddig példátlan eseményen a felszólalók és a meghívottak is kizárólag férfiak lesznek.

A feminizmus az a hit, hogy a férfiak és a nők egyenlő jogokat és lehetőségeket érdemelnek - mondta Emma Watson az ENSZ előtt.

Vajon van ma itthon akár csak száz olyan férfi, aki visszautasítana egy "férfiklubos" meghívást?

Dolgozhatunk, de elismerés az nyista. Kellett nekünk a fakanalat kormánykerékre cserélni? Egyébként is, milyen kormánykerék, az egész egy hatalmas átverés! Régen bezzeg!

A gyerekvállalás támogatására csiliárd forintot költenek közpénzből, azonban a legalapvetőbb segítséget nem adja meg az állam: a magyar törvények nem segítenek mindenkit, aki gyermeket szeretne.

Sokan sérelmezik, hogy a törvények nemhogy a nemek közötti egyenlőséget szolgálnák, de állandóan kivételeznek a nőkkel. Hát milyen egyenlőség az, hogy a nőket csak pozitívan szabad diszrkiminálni? A férfiak hátrányos megkülönböztetésével lesznek a nők egyenlőek?!

Mi áll a nők érvényesülésének útjában? A világ, esetleg mi magunk? Számtalan cikk, tanulmány, önéletrajz és önsegítő bestseller állítja, a nőknek meg kell változniuk ahhoz, hogy felvehessék a férfiakkal a versenyt. Dobd be magad, ne a aggódj annyit, legyen több önbizalmad, egy férfiközpontú világban férfimód lehet csak érvényesülni - sorolják. Mások szerint nem kell elfogadnunk, hogy az alkalmazkodás az egyetlen járható út, és sokkal hasznosabb lenne a nőies vezetői készségek elismertségén javítani.

Afganisztánban a múlt szombaton tartottak először demokratikus választásokat. Hétmillió afgán (a szavazásra jogosultak 58 százaléka) szembeszállt a tálibok fenyegetéseivel és a sokhelyütt zord időjárással, és leadták szavazataikat a következő elnökükre és a helyhatóságok tisztségviselőire. A voksolás nem csupán a békés és demokratikus átmenet, de a nők szempontjából is hatalmas jelentőségű volt. A választás tétje az, hogy az NATO-csapatok idei kivonása után a megkezdett úton marad, vagy a tálib uralmat, a visszarendeződést választja.

Hogy mit gondolok? Oké. Tudom, hogy nem igazán korrekt ezt hangoztatni, de van egy embercsoport, akikről rögtön lerí, hogy mások mint mi. Nincs ezzel semmi baj, de tényleg. Sokfélék vagyunk ugyebár. Ki ilyennek születik, ki olyannak. Ők balszerencséjükre olyannak. Ez nem gyűlölködés, nekem is vannak közöttük barátaim, nem vagyok kirekesztő, láthatod. Mindenki tudja, hogy vannak dolgok, amiben meg ők a tehetségesebbek. A vérükben van.

Ha egy földönkívüli magyarországi sajtóesemények alapján próbálná felmérni kik is Magyarország lakói és mit csinálnak a fontos emberek mifelénk, a következő kép tárulna elé. A komoly emberek sötét öltönyt hordanak és csoportosan járnak. Paroláznak, parádéznak, tanácskoznak, döntéseket hoznak. Dolgoznak. Vezetnek. De hol vannak eközben a nők?

A nőnap olyan, amilyenné tesszük. Ha virágot szeretnénk, csokoládét és azt, hogy úgy érezzük, mi tesszük színesebbé és gazdagabbá a férfiak világát, és hogy attól vagyunk különlegesek, mert mi hordjuk ki a gyerekeiket, akkor ne változtatssunk semmin. De ha azt szeretnénk, hogy ezen a napon figyelmet kapjanak azok a dolgok, amelyek bár a népesség több mint felét érintik, de mégsem számítanak elég fontosnak az év többi napján, ez is csak rajtunk áll.

Úgy vesszük észre, a patriarchális értékrend konzerválása valamiféle mozgalommá kezd szerveződni Magyarországon. A szexista, nőket rendreutasító és megalázó szólamok az elmúlt években elhagyták a férfivécéket és öltözőket, majd a blogok kommentszekcióját is. Előbújtak az elnyomott magyar férfiak, akik arról képzelegnek, hogy ha visszaállna a régi rend, végre igazán férfinak érezhetnék magukat.

Talán kevesen hinnétek, de a feminfo Facebook-követőinek a nemi aránya jobb, mint a magyar országgyűlésé. Vannak férfiak, akik nemcsak hogy érdeklődnek az írásaink iránt, de úgy gondoljuk, sokan közülük egyetértenek azzal, hogy a feminizmus (mint egyenlőségre való törekvés) támogatásra érdemes. Most róluk lesz szó.

A feministákat gyakran éri az a vád, hogy csak azzal vannak elfoglalva, hogy a jól fizető, magas társadalmi megbecsülést élvező pályákra tereljék a nőket, és hidegen hagyja őket az, hogy nemcsak ezekben a szakmákban nem valósul meg a nemek közötti egyenlőség. Százalékok ide, hagyományos nemi szerepek oda, fizetések így, karrierlehetőségek úgy, a tények tények maradnak. Vannak szakmák, amelyekből az egyik nem egész egyszerűen hiányzik.