Egy korszak embere volt.
Egy korszak embere volt.
Kormánypárti ellenzékiek, dicsőítő interjúkérdések, központilag irányított médiahálózat, felhalmozott családi ingatlanvagyon Londonba: hogyan működik Ilham Alijev rendszere, és mi várható a több mint százezer örmény elűzése utáni választásoktól?
Mármint azok, akik végigerőszakolták az országot, több százezer embert elhurcoltak kényszermunkára, vérbe fojtották egy forradalmunkat, és 45 évig katonai megszállás alatt tartották Magyarországot.
Ezt a nyilvánvaló képtelenséget Gulyás Gergely állította a legutóbbi kormányinfón. A szépen terjedő nézet ellen már maga Navracsics Tibor is fellépett évekkel ezelőtt, de elég felidézni a Szovjetunió történetét, hogy rájöjjünk: a Szovjetunió semmilyen módon nem hasonlítható az EU-hoz.
Lev Rubinstein az orosz konceptualista mozgalom egyik alapítója volt, január 8-án ütötte el egy autó.
Miközben a Sztálin-kultuszt felélesztő, egykori KGB-s orosz diktátor hadserege épp a nyugati szomszédjának civil lakossága ellen vív háborút, a pénzügyminiszter arról beszélt, hogy a II. világháború után keleten pusztító ideológia tanai ma nyugatról köszönnek vissza.
Az 1956-os magyar forradalomról pedig azt mondta, hogy az nem „színes forradalom” volt.
Egyesek szerint Lukasenkónak szerepe lehet majd a háború utáni rendezésben.
Előzőleg a Washington Post arról írt, hogy a nyári ellentámadás bizonyos sikerei után ősszel már elkezdődhetnének a béketárgyalások egy ukrán terv szerint.
Egy 56-os és egy ukrán zászlót is tettek rá.
Az utolsó szovjet katona távozásának 32. évfordulóján demokráciáról, szabadságról, jogállamiságról emlékeztek meg az ellenzékiek.
Vécsei László polgármester azt mondta: „A hír igaz, de semmi közünk hozzá.”
Arne Treholt épp a KGB-s tartótisztjéhez utazott egy táskányi titkos irattal, amikor 1984-ben letartóztatták. Haláláig kitartott oroszbarát nézetei mellett, bár egy moszkvai orgián készült kompromat is motiválhatta arra, hogy a szovjeteknek kémkedjen.
Egy kis nosztalgia.
A befolyt összegből az odautat állná Bakai Ádám.