Ha jön a medve, nem mozdulsz, nem beszélsz
- Fazakas Misi (Mihály*) több sepsiszentgyörgyi iskola tanára és drámatáborok szervezője volt, illetve negyedszázada az Osonó Színházműhely vezetője.
- Számtalan szakmai siker, fesztiválszereplés, állami és uniós díjak, később egymást érő pénzügyi támogatások sora szegélyezte a társulat útját, amelynek középpontjában 25 évig Fazakas volt.
- Több mint húsz volt tanítványával, illetve a működését jól ismerő emberrel interjúztunk az Átlátszó Erdéllyel közös projektben. Elmondásuk szerint Fazakas, aki legtöbbször az egyetlen hatalmi pozícióban lévő ember volt a teremben, súlyos határátlépéseket követett el kiskorúakkal szemben is.
- Cikksorozatunk első két részének megjelenése után pár nappal Fazakas lemondott az Osonó vezetéséről, de közleményében nem kért bocsánatot, és jogi lépéseket helyezett kilátásba. A rendőrség nyomozást indított az ügyben.
- Ez a harmadik cikk rendhagyó kísérlet arra, hogy a visszaélések bemutatásán túl azok okait és a megelőzés lehetőségét is felvillantsuk, miközben az átláthatóság jegyében a saját elfogultságainkat is kitesszük az asztalra.
Nehéz olvasmány – figyelj magadra, miközben olvasol!
Gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésekről olvasni megterhelő lehet. Akkor is, ha soha nem ért hasonló élmény, és különösen akkor, ha érintettként találkozol a témával. Fontos tudni: ez a fajta tartalom triggerelhet. A „triggerelés” azt jelenti, hogy egy szöveg, kép vagy történet olyan testi-lelki reakciókat válthat ki, amelyek negatív emlékeket idéznek fel, szorongást okoznak, vagy belső feszültséget keltenek – sokszor úgy, hogy az olvasó sem feltétlenül tudja pontosan, mi váltotta ki.
Ez a reakció teljesen természetes. Nem te vagy „túlérzékeny”. Nem a gyengeség jele, ha azt érzed összeszorult a gyomrod. Egy ilyen témával való találkozás felkavaró lehet akkor is, ha téged közvetlenül nem ért bántalmazás. Az empátia, a saját gyerekkori tapasztalatok, a védtelenség élménye, vagy akár csak a tény, hogy ilyen megtörténhet, erős érzelmi válaszokat hívhat elő (a tehetetlenségét, az eszköztelenségét és a kontrollvesztését).
Ha azt érzed, hogy ez az egész túl sok, akkor állj meg. Vegyél néhány mély levegőt. Beszélj valakivel, akiben megbízol. Adj magadnak időt.
A medvés játék lényege, hogy a vadászok a földön fekszenek, és aki megmozdul, kiesik. De mire erre sor került az Osonó 2006-os nyári táborában, a székelyföldi kamaszok már pontosan tudták, hogy senki nem adhatja fel, nem árulhatja el a közösséget. Ki kell bírni, amit a vadállat tesz veled. Amikor Fazakas Misi, a tábort vezető színész-rendező kiválasztotta a medvét, többen összerezzentek. Tudták, hogy az a bizonyos fiú képes kifordulni önmagából, és azt is, hogy akár órákig azt tehet majd velük, amit akar. Az egyik lány gyorsan oda is futott a medvéhez, még a játék kezdete előtt, és a fülébe súgta: „Kérlek, a bugyimat ne húzd le, mert menstruálok.”
A medve először bohóckodni kezdett, azzal akarta kizökkenteni a földön fekvő vadászokat, akik csak annyit tehettek, hogy becsukták vagy kinyitották a szemüket. De egyik se védett meg az ellen, ami jött. A játékban kódolva volt, hogy ha a játékmester, vagyis Fazakas Misi nem állítja le, akkor a medve egyre durvább lesz, hiszen neki az a célja, hogy reakcióra bírja a megdermedt vadászokat. Hozott ételmaradékot, és beletömte a többi gyerek szájába. Hozott vizet, és leöntötte őket. Aztán belenyomta a fejüket egy tál vízbe. Megfogdosta őket. Levetkőztette. Aztán meztelenül fogdosta. De nem mozdultak, órákon keresztül tartották magukat.
A medve később azt mondta a többieknek, hogy amikor a legkisebb, 14-15 éves lány ruháját kezdte lehúzni, az olyan esdeklően nézett a szemébe, hogy nem tudott hozzányúlni többet.
A játéknak nem a játékmester vetett véget, hanem egy elsöprő erejű színpadi gesztus: a medve összeomlása.
Nem volt hajlandó tovább kínozni a társait, saját maga is levetkőzött, és meztelenül leült a többi meztelen test közé, közösséget vállalva velük. Mindeközben a játékmester kicsit arrébb ült némán, és jegyzetelt.
Ezt a történetet négy résztvevő is elmesélte, és bár a főbb mozzanatokra mind ugyanúgy emlékeztek, a játék értelmezése és hatása már eltérő. A két szélsőség: az egyikük szerint ez a kemény tapasztalat megedzette őt, és felkészítette mindarra, ami színészként várt rá. A másik úgy fogalmazott: „a Misi rendezett magának egy gyerekpornót”.
Ez most kicsit más lesz
A hatalommal való visszaélésekről, szexuális határátlépésekről szóló nagy cikkek gyakran kezdődnek így, a vezető világlapokban és a magyar médiában egyaránt. Egy-egy sokkoló mikrotörténet vezeti fel a terjedelmes anyagot, amelyben megszólalnak áldozatok, intézményvezetők, jó esetben az elkövető és szakemberek. Írtam több ilyet én is, rendezőkről és papokról, és meggyőződésem, hogy kevés ennél hasznosabb feladata lehet egy hétköznapi embernek. Most mégis változtatnék kicsit a kereteken, és azt is megpróbálnám bemutatni, hogyan készül egy ilyen cikk, milyen motivációk és gyakorlati korlátok, félelmek és elfogultságok alakítják az újságíró munkáját, és milyen segítséget tud igénybe venni.
Senki nem szereti a saját hibáira vagy hiányosságaira felhívni a figyelmet, ami egy ilyen vállalkozásnak a szükségszerű velejárója. De hosszabb távon megéri néha ennyire transzparensnek lenni.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?Jelentkezz be!