Feldobják, egy színes vektorgrafikus vizuális játéktermi katyvasz. Leesik, egy a CIA-n át egészen a nácikig visszavezethető LSD-s összeesküvés-elmélet? Mi az?

A gamervilág egyik legvitatottabb urban legendje, a Polybius.

Itthon még videójátékos körökben is kevésbé ismert az állítólag 1981-ben Portland szuburbiáit végigostromló Polybius. A játékkabinet történetét rengeteg mendemonda övezi, és ami a legrosszabb, hogy nem is igen tudunk másra támaszkodni. A ROM-ja egyszerűen elveszett vagy megsemmisítették, ami nemcsak nehezebbé tette a legenda megfejtését, de további konspirációknak adott csak inkább tápot. Na jó, de akkor mink van? Konkrét bizonyítékok nem nagyon, hisz semmi sem dönti meg vagy éppen támasztja alá a játék létezését.

 

Így magukat az elbeszéléseket vehetjük elő. Ezek szerint a Polybius rendkívül addiktív játékélményt nyújt színes, gyorsan változó, vektorgrafikus, lövöldözős és puzzle-elemeket tartalmazó játékmenetével, ami állítólag epilepsziás rohamokat és emlékezetkiesést, alvászavarokat és fejfájást idéz elő. Állítólagos jelentések, melyek  sosem lettek alátámasztva semmivel, azt is mondják, hogy öngyilkosság is történt ennek hatására. További anekdoták Men In Black-et idéző fekete ruhás emberekről szólnak, akik csak adatokat jöttek letölteni a gépekről, a pénzzel pedig nem is törődtek.

Eredet

Lőjük is ki gyorsan a közvetlen bizonyítékokat. A Polybius a játéktermi gépeket gyűjtő coinop.org-on tűnt fel először 1998-ben egy bejegyzésben, ahol a posztoló körülbelül definiálta magát a játékmenetet: vektorgrafikus űrlövölde rengeteg és gyorsan váltakozó színes geometriai formákkal és fura fejtörőkkel. Maguk a gépek állítólag csak pár hétig-hónapig voltak jelen Portland külvárosaiban, 1981-ben.

Az egyik legelső dolog, amivel meg akarták dönteni a konspirációt, az magával az első hozzászólással feltöltött állítólagos fotónak a kivesézése volt.

A játékot fejlesztő céget sehol a világon nem tudták utolérni, így maradt a játék betűtípusának elemzése. Mennyire vicces lett volna megtalálni a Comic Sans mellett minden idők legnagyobb videójátékos talányának a megoldását? Sajnos ez nem történt meg, így ha hamis maga a kép, a készítő volt annyira okos, hogy saját betűtípust gyártott le. Vagy alakított át.

A fejlesztő nevéből kiindulva páran a kelet-német eredetű Poly Play játékgépre gondoltak. A dátumok azonban nagyon nem stimmelnek, hisz az a német gép 1985-ös keltezésű, és bár lehet, hogy a Duke Nukem Forevert tizenöt évig készítették számos verzióval, ez a fejlesztési idő nem volt jellemző a nyolcvanas években. Meg azért nagyon ma sem.

 

Lépjünk ettől a géptől hátrébb egy kicsit, és próbáljuk észrevenni az erdőt. Mondjuk legyen ez a lépés akkora, hogy röviddel a második világháború után találjuk magunkat. Amerika frissen megnyerte a háborút, és mint minden győztes, büszkén és szabadon lakomázhatott az elesett vad teteméből, ami a mi esetünkben az Operation Paperclip kódnevű, tudósokat összegyűjtő akcióját jelentette.

Rengeteg kutatót befogtak, ezekből számunkra most azok fontosak, akik különböző kínzásokat és agymosási kísérleteket hajtottak végre. Őket olyan projektekben helyezték el, mint a Project CHATTER, Project BLUEBIRD, vagy ahogy később hívták, a Project ARTICHOKE. Ezek mind az agykontrollal és különböző agymanipulációs kutatásokkal foglalkoztak, hogy aztán végül a Project MKULTRA-ban teljesedjenek ki.

De mi is ez az MKULTRA? Az MK jelezte azt, hogy a Technical Services Staff nevű kormányügynökség volt a finanszírozó, míg az Ultra a második világháború alatt a szupertitkos minősítést jelentette. A projekt maga az agykontroll különböző módszereit tesztelte kémiai, fizikai, biológiai és pszichológiai úton.

lyen projektek voltak például az LSD-vel végzett kísérletek, melyekben nemcsak részben tájékoztatott önkéntesek, például egyetemisták vagy katonák vettek részt, de maguk a felkészületlen amerikai állampolgárok is. Erre a legjobb példa az Operation Midnight Climax, ahol a CIA által pénzelt bordélyházakat figyeltek meg, miközben a kanos ügyfeleket bedrogoztatták. Vagy említhetnénk Donald Ewen Cameron kísérleteit is: ő pszichiátriai betegeket tett ki napi LSD-tripeknek. Eközben Cameron a World Psychiatric Association feje volt.

A módszerekkel azonban nem mindenki értett egyet, ilyen volt Frank Olson kutató mikrobiológus is, aki morális problémákra hivatkozva kilépett a CIA-től és az MKUltra projektből. Hetekkel később holtan találták. Az első biopszia öngyilkosságot mutatott ki, de egy 1995-ös új vizsgálat kimutatta, hogy Olsont leütötték, és eszméletvesztve dobták ki 13. emeleti hotelszobájából. Egyes források még LSD befolyását is feltételezik Frank Olsonnál. Egy-egy bad trip okozta pszichedelikus élményt nagyon nehéz feldolgozni, és Olsonon halála előtt szemtanúk szerint megfigyelhetőek voltak a drog fogyaztásának tipikus tünetei: paranoia, memória zavar, szédülés, rosszullét.

Éppen ezek a tünetek voltak felsorolva azoknál a fiataloknál is, akik játszottak a Polybiussal. Az LSD-t szinte bármilyen formában be lehet juttatni a szervezetbe, a sereg különféle gázzal kevert terepgyakorlatokat is hajtott végre ezzel, és egy időben még kémeket is oktattak egy külön erre a célra alkalmazott illuzionistával. A cél az volt, hogy kiderítsék, hogyan juttassanak egy-egy célpont italába drogot, miközben elterelik valami mással a figyelmet.

Konteókurzus

Miután piacra dobta Battlezone nevű vektorgrafikus tankszimulátorát, az Atari játékfejlesztő céget  fél évvel a Polybius állítólagos megjelenése előtt megkeresték az amerikai hadsereg emberei, hogy dolgozzon nekik meg nem nevezett projektekben.

Konspirációs teóriákkal foglalkozó tapasztalt olvasók már kezdik is szépen összekötögetni a szálakat:

1. Az amerikai kormánytól soha nem állt távol a polgáraival való kísérletezgetés. Miért pont a nyolcvanas években vonultak volna ettől vissza, amikor még javában ment az erőfitogtatás a szovjetek felé?
2. A Polybius által kiváltott, szemtanúk által leírt tünetek kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, amiket az LSD használók éltek át.
3. A kormány és az Atari kapcsolatban álltak.

Már csak a negyedik pont nem stimmel: az idő. Az MKULTRA projektet leállították a 1973-ban, pontosabban a Watergate-ügy után rögtön el is kezdték a dokumentumok megsemmisítését. A gépezetbe viszont porszem került, aminek hála megmenekült több ezer MKULTRA-hoz köthető dokumentum. Innen tudunk ma erről az egészről.

Egy hiba miatt tudhatunk erről egész mocsokról? És ezt ti beveszitek? Hát az ex-CIA ügynök Victor Marchetti sem! Könyvei és saját állításai szerint ezek a „kiszivárgott dokumentumok” mind-mind csak azt a tévképzetet próbálják alátámasztani az átlag amerikai polgárral szemében, hogy a kísérletek leálltak, mindenki biztonságban van, és már amúgy sincs nagyon mi után szaglálgatni.

Így tényleg nem stimmel az idő? Vajon tényleg leállították mindent, és nem próbálná meg a fiatalok agyát kimosni a kormány egy olyan eszköz segítségével, ami akkor robbant be a legerősebben a populáris kultúrába?

Hát, a franc tudja. Semmilyen konkrét bizonyítékunk nincs erre az egészre, és amíg meg nem cáfolják száz százalékosan a Polybius létezését, addig csak ezek maradnak nekünk: felettébb szórakoztató konspirációs teóriák.

Játszott a Polybiusszal? Hallott róla? Ismer valakit, aki látott valakit, aki játszott valakivel, aki hallott róla? Írja meg nekünk tüstént!

Rádi Gábor