• Az Európai Bizottság felfüggesztette a Magyarországnak járó támogatások egy részének kifizetését.
• Kb. 200 milliárd forint ragadhatott eddig be
• Perelhetünk vagy alkut köthetünk, az utóbbira készülünk
• Ha alkuszunk, valamennyi pénzt biztos, hogy vesztünk
• A magyar kormány szeretné kb. 20 milliárd forint veszteséggel megúszni a KEOP és KÖZOP pályázatok körüli hercehurcát
• Brüsszel 2007 óta egy csomó pályázatba beleköthet, ha akar
• A románok egy befagyasztásukat 25% elvesztésével oldották fel tavaly decemberben

Ahogy azt a 444.hu május elején felfedte, hónapok óta titkos háború folyik Brüsszel és Budapest között a támogatási pénzek körül. A magyar oldal most alkura törekszik, és abban bízik, hogy néhány tízmilliárd forint veszteséggel kijöhetünk a kutyaszorítóból. A magyar kormány méltatlannak érzi a helyzetet, mert úgy érzi, hogy olyan erőfölényben van ebben az ügyben Brüsszel, hogy esély sincs arra, hogy az ország rendesen megvédje magát.

Legutóbbi cikkünk óta kiderült, hogy novemberben állította le az Európai Bizottság a KEOP (környezetvédelmi operatív program) és a KÖZOP (közlekedési operatív program) után járó pénzek kifizetését. Ez két nagy szelete a magyar pályázatoknak, összességében több ezer milliárd forint érkezhet rájuk a 2007-14 közti költségvetési ciklusban. A KEOP egyébként is nagyon rosszul áll, a lehívások itt a legkisebbek a rendelkezésre álló keretből.

A lehívások leállítása azt jelenti, hogy ezeknek a programoknak az EU-s részét is a magyar kormány fizeti, a költségvetés terhére. Egyelőre meghitelezzük ezt a pénzt, bízva abban, hogy Brüsszel majd csak fizet. Az azóta megkérdezett szakértők szerint fognak fizetni, a kérdés hogy mennyit.

A magyar állam által meghitelezett összeg eddig nagyjából 200 milliárd forint nem hivatalos számítások szerint. A pályáztatás ugyanakkor nem állhat le: amire idén szilveszterig nem sikerül szerződést kötni, az a pénz az operatív programok kereteiből örökre elveszik. Ezért egyelőre az államkincstár fizet.

Ahogy azt megírtuk, valóban az volt az egyik baja a brüsszeli auditoroknak a két program pályázataival, hogy előírták bennük a mérnököknek a kamarai regisztrációt, és bizonyos esetekben a kivitelezőknek a magyar nyelv ismeretét. A bizottság ezt protekcionizmusnak ítélte. Csakhogy ilyen típusú megkötések a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szerint 2007 óta voltak magyar pályázatokban. Ez azért veszélyes, mert már régóta kifizetett pénzek megítélése is vitatott lehet. Másrészt egy fontos magyar érv is: ha korábban simán fizetett ilyen pályázatokra is Brüsszel, akkor miért kell most kötekedni?

Mindenesetre a magyar fél tett egy gyors gesztust: február óta kiszedték a Brüsszelből problémásnak tekintett feltételeket az összes pályázatból. A hivatalos magyar álláspont szerint ezzel véget lehet vetni az egész eljárásnak, és jöhetnének a pénzek. De nem jönnek. A felek egyelőre tárgyalnak. A magyarok abban bíznak, hogy még a nyár első felében lesz megoldás.

Minden perc drága

A gyors megoldás a magyaroknak fontosabb. Az idő ugyanis sürget. Részben mert a magyar államkincstár nincs abban a helyzetben, hogy sokáig finanszírozza a pályázatokat. Ebben a hónapban is majd százmilliárdot kellett zárolni a minisztériumok költségvetéséből, hogy tartani tudjuk a 3 százalék alatti hiányt, márpedig itt ilyen nagyságrendű összeg beragadásáról van szó. Másrészt ahogy fentebb szó volt róla, ki kellene pörgetni a pályázatokat, mert már csak fél évig lehet szerződéseket kötni.

Az ilyen helyzetekben az általános gyakorlat szerint két lehetőség van: alkuszunk vagy perelünk.

Utóbbi azt jelentené, hogy a magyar kormány a luxemburgi EU-bíróság elé viszi az ügyet, azzal, hogy a bizottság aggályai nem jogosak. Csakhogy akármilyen magabiztos is Magyarország, a jogerős ítéletig simán lehet, hogy akár három évet is kell várni. Addig pedig maradna a felfüggesztés. „Ez igazságtalan. Egy Németország vagy Nagy-Britannia simán meghitelezi a per ideje alatt a beragadt pénzt, de erre Magyarország képtelen” – vélekedett egy kormánytisztviselő, szigorúan magánvéleményként.

Alkuszunk

A másik lehetőség, hogy elismerjük, hogy hibáztunk, és jelezzük, hogy megegyeznénk. Ebben az esetben korrigálni kell. A magyar fél februárban ezt saját meglátása szerint megtette a kiírások kiigazításával. Viszont a büntetés is megmarad valamilyen mértékben.

Az szokott ilyenkor történni, hogy a visszatartott pályázati összeg egy bizonyos százalékát Brüsszel „korrekció” néven örökre benyeli.

Az alku tárgya, hogy mely pályázatok képezzék az alapot, és hány százalék legyen az úgynevezett korrekció. A magyar kormány ahhoz ragaszkodna, hogy csak a felfüggesztett időszak pályázatait számítsák, a korábbiakat ne. Hogy ezzel Brüsszel is egyetért-e, azt még nem tudni.

A büntetés mértékét tekintve a magyar fél nem hivatalos információm szerint 10-15 százalékos arányra számít, ami 20-30 milliárd forint elvesztését jelentheti. Azonban volt már ennél rosszabb is. Románia esetében 2012 augusztusában az ottani Humán Erőforrás Operatív Programot fagyasztották be (ez kb. a magyar TÁMOP megfelelője) 2009-2011 közti szabálytalanságok miatt. A fő gond ott lényegében a korrupció volt, vagyis a pályázatok megítélésekor összeférhetetlenségi problémák merültek fel. 148 millió euró ragadt akkor be, vagyis több mint 40 milliárd forintnyi támogatás. (Romániában több más programot is befagyasztottak az utóbbi időben.)

A Ponta-kormány is az alkut választotta abban az esetben, és 2012 decemberében ez meg is köttetett: az ára 25 százalék volt, vagyis ennyit vont el büntetésként Brüsszel. Ennél Magyarország jobb alkuban bízik. A Bruxinfo azonban a bizottságtól úgy értesült, hogy a programok irányítási és ellenőrzési rendszerében is találtak súlyos problémákat, túl a már korrigált kamarai problémán. A strukturális gondok természetéről hivatalosan senki sem ad ki részleteket, a bizottság ezt titoknak kezeli, és az NFÜ sem szószátyárabb.

Új kiírás aligha lesz

Amit elvesztünk, az elvben nem veszik el az ország számára. Új pályázatokra beforgatható a büntetési összeg – ahogy ez történt például a csepeli szennyvíztisztító esetében, ahol közbeszerzési szabálytalanságokra hivatkozva a bizottság visszavonta a támogatás egy részét, ám a pénzt más projekt előtt felszabadította. Csakhogy ez most sovány vigasz. Annyira kevés idő van a pénzek lekötéséig, hogy a mostani keret teljes kihasználása sem reális, különösen a KEOP esetében. Utóbbi program esetében ugyanis nagyon alacsony még a lekötések aránya, a teljes keret felére sincs még szerződés.

Ráadásul szétesőben az intézményrendszer is.

Az NFÜ elnöke, Petykó Zoltán május elején mondott le, és több tapasztaltabb munkatárs is távozóban van. Ennek fő oka, hogy a kormány 2014-től az NFÜ feladatait részben  a minisztériumokhoz rendelné, részben pedig a Miniszterelnökséghez, és egy haldokló munkahelyen senki sem marad szívesen. A maradók pedig erőltetett tempóban azon dolgoznak, hogy az eddigi pályázatok tényleg elkészüljenek. Ebben a helyzetben bonyolult és drága új projektek kitalálása, megpályáztatása az év végéig reménytelennek tűnik. Vagyis ami elmegy büntetésre, az jó eséllyel tényleg elveszik.

Arról nem tud senki semmi biztosat, hogy miért pont tavaly novemberben akadt fenn Magyarország az auditorok ellenőrzésén. Főleg ha tényleg régi gyakorlatot kaszáltak el. Bár a magyar kormány hajlamos politikai elfogultsággal vádolni a bizottságot, ebben az esetben informálisan sem célozgattak ilyesmire a 444-nek segítő kormányzati emberek.

Miért bántják a magyart??4?

Olyan találgatásokat hallottam, hogy például nincs elég pénze a bizottságnak, probléma van a tagdíjakkal, és ezért mindenbe belekötnek, hogy időt nyerjenek. Valóban, tavaly a bizottságnak volt amikor elfogyott a pénze, például az Erasmus ösztöndíjakra, úgy kellett éles hangú közleményekkel noszogatni a tagállamokat, hogy fizessenek már. A bizottságiak szerint azonban éppen az erasmusos eset bizonyítja, hogy nem ilyen problémáról van szó. „Ha a bizottságnak nincs valamire pénze, akkor sikít, és nem titokban kavar”.

Hallottunk olyan elméletet is, hogy a románok tavalyi büntetése gerjesztette a magyar ügyet, és a bizottság román auditorai erőltették az ügyet, a kettős mérce elleni küzdelem jegyében. Erre azonban szintén nem találtam bizonyítékot, a bizottsági informátorok pedig kinevettek, amikor előjöttem vele.