Itt a nemzeti összetartozás dala!
Elkészült a Nemzeti Összetartozás dala - derült ki a kormány honlapjáról. A dalt a Közigazgtatási és Igazságügyi Minisztérium készítette a Nemzeti Összetartozás Napjára, és az MTVA stúdiójában vették fel. Arról, hogy mi ez egyáltalán, a honlap ezt írja:
"Kodály Zoltán zeneművelő, a XX. századi népzenekutatás úttörője – mint ahogyan a fenti sorok is mutatják – hitt a közös éneklés léleknemesítő erejében. A zene nonverbális kommunikációs eszköz: ahová a szavak már nem érnek el, oda a zenén keresztül vezet az út. A dal megérinti az ember lelkét, vigasztalni tud, képes örömet fakasztani maga körül és saját maga számára. Kodály Zoltán máig vitathatatlan zenepedagógiai elképzeléseinek középpontjában az éneklés közösségi élményének megélése áll."
Vonnegut ihlette a nemzeti talpra lépés dalát?
Mindössze nyolc sor, három rímpár, értelmezhetetlen költői látásmód, inkoherens világkép, két ordas képzavar és egy barackfa - ezt mind sikerült belezsúfolni a nemzeti összetartozás dalába, amit zeneszerzőként Bársony Bálint jegyez, szövegíróként meg egyenesen hárman: Fenyvesi Ágnes, Bársony Bálint és Rieger Attila. De melyikük melyik soron dolgozott vajon?
A Barackfa című szerzemény egy olyan vonzó szituációt vázol fel, mintegy életképszerűen, amiben mindenki, de minimum ketten egy bazinagy barackfa alatt táncolnak, mégpedig úgy, hogy a kezeik összeérnek (magyarul kb.: a kezük összeér), illetve a talpaik egymásra lépnek. Feladat: próbáljuk meg elképzelni, ahogy valakiknek a talpaik egymásra lépnek, és rögtön látjuk, hogy ez fizikailag teljességgel lehetetlen, hacsak úgy nem, hogy egyikőjük fejjel lefelé be van ásva a földbe. De még úgy sem egyszerű.
Ha a talpak egymásra lépése kivitelezhetetlen is, a talpak összeérintése egyáltalán nem az: Kurt Vonnegut 1963-as Macskabölcső című regényében találta fel a bokononizmust, ami a fiktív karibi szigetország, San Lorenzo Köztársaság lakosainak vallása.
Vonnegut több fogalmat alkotott a bokononisták szokásaira, az egyik ilyen a boko-maru. Ez két lélek, két tudat egyesülése a meztelen talpak, lábfejek összeérintésével. A szigorúan tiltott lábjáték csak olyan emberek között jöhet létre, akik szeretik egymást, viszont a bokononisták vallási előírásai szerint mindenki szeret mindenkit.
Az igazán vicces az, hogy a bokononizmus az igazság tagadásán, az ártalmatlan hazugságokon, vagyis a fomákon alapul. A vallás célja ezzel az, hogy a nyomorban és politikai diktatúrában élő szigetlakókat kiszakítsa a mindennapok szörnyűségéből, és egy szebb világ önáltató képzetével segítse őket.
Így teljesen világos. Már csak az a kérdés, hogyan és miért dobban a föld szíve valakivel, vagy a szívek ugyanúgy összedobbannak-e, mint ahogy a talpak egymásra lépnek. És hogy miért pont a barackfa a nemzeti összetartás szimbóluma, ami Közép-Ázsiából vagy Kínából származik, maga a szó meg görög-latin-ófelnémet-német-szláv vonalon került a magyarba.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.