• Can 33 éves zenész, Isztambulban él. Egy magyar barátjának a segítségével vettük fel vele a kapcsolatot, részletesen mesélt az elmúlt hét eseményeiről.
• Önelégült kormány, agresszív konzervatív szociálpolitika és egy park letarolása: ezek vezettek a tiltakozáshoz.
• Korábban több magyar szemtanú is mesélt nekünk a török nagyvárosokban zajló tüntetésekről, ezeket itt találja.

Can is a Gezi parkkal kezdte a történetet. Mára ez maradt az egyetlen zöld terület Isztambul legzsúfoltabb, belvárosi negyedében. A város vezetése egy plázát tervezett emelni ide. Pár tucatnyi ember, maximum százan, úgy döntöttek, hogy erőszakmentesen megpróbálják megvédeni a parkot. Letáboroztak a fák köré, akadályozták a dózerolást tervező munkásokat, és könyvekből olvastak fel a kiérkező rendőröknek. A békés tiltakozás negyedik napjának reggelén a rendőrök bármilyen előzetes figyelmeztetés nélkül megtámadták a tüntetőket. Paprikasprayt és könnygázgránátokat is bevetettek, sok tüntető még a sátrában aludt ekkor.

Ezután kezdődtek az igazi tüntetések, Can is ekkor csatlakozott az utcai tiltakozásokhoz. Aznap este egy nagyobb tömeg próbált eljutni a Taksim térre, hogy visszafoglalja a parkot. A rendőrség azonban készült: több helyen barikádokat emeltek, lezárták a park bejáratait is. Can elmondása szerint ekkor még a felszínen egyértelműen a parkról szóltak a tüntetések, az emberek olyasmiket skandáltak, hogy a "Gezi park a miénk, Taksim a miénk". A rendőrség ismét brutálisan válaszolt. Vízágyúzni kezdték a tömeget, a Harbiye negyedben vonuló tüntetőre pedig még helikopterről is szórták a könnygázt.

Ez a rendőrségi fellépés kellett ahhoz, hogy mindazok, akik nem értettek egyet a kormány politikájával, utcára menjenek. Egy nappal később már több mint egymillió ember tiltakozott. .

A média ekkor még teljes csendben volt. A kormánypárti média azóta sem beszél az eseményekről, a mainstream liberális médiára pedig állandó nyomás nehezedik. A rendőrség a város legfontosabb pontjain elektromos zavaró berendezkedéseket telepített, hogy a tüntetők ne tudjanak kifele kommunikálni a tüntetésekről. A tiltakozásokat csak egyetlen török csatorna közvetítette, az információ nagy része Twitteren és Facebookon terjedt, azoktól, akik elhagyták a leárnyékolt területeket. Voltak, akik az utcára ugyan nem mentek ki, de otthonról próbálták információkkal ellátni a tüntetőket, például azzal, hogy merre vonul a rendőrség.

A közösségi oldalakon orvosok osztották meg  telefonszámukat,

hogy bárki, aki megsérülne, hívhassa őket. Rengeteg ügyvéd nyújt ingyenes segítséget a több ezer letartóztatottnak. A tüntetők filctollal írják fel a karjukra a vércsoportjukat és az ügyvédjük telefonszámát, arra az esetre, ha elveszítenék eszméletüket, vagy ha letartóztatnák őket.

Az biztos, hogy sok politikai feszültség is előtört most. Can elmondása szerint a kormányzó Igazság és Felemelkedés Pártja (AKP) elég agresszívan próbálta ráerőltetni a társadalomra iszlamista-konzervatív szociálpolitikáját. Ez ellen voltak korábban is  tüntetések, például május elsején, amikor Isztambul polgármestere megtiltotta, hogy a megemlékezni vágyó tömeg a Taksim térre vonuljon, de ezek eredménytelenek voltak. Ám az, hogy békésen tiltakozó emberekre ilyen erőszakosan támadjon rá a rendőrség,  sokak számára az utolsó csepp volt. Másnapra a megmozdulás egész Törökországra szétterjedt, az országban több mint negyven helyen voltak tiltakozások: a kormány távozását és a rendőrök felelősségre vonását követelték.

Az utcán lévő emberek Can szerint

most elsősorban bocsánatkérést és a miniszterelnök, Erdogan lemondását akarják.

Azzal mindenki tisztában volt, hogy az AKP-kormány teljesen figyelmen kívül hagyta az ellenzéki pártokat. Ez szinte természetesnek számított azóta, hogy az AKP a szavazatok ötven százalékát megszerezve, főlényesen nyerte a legutóbbi parlamenti választásokat.

Eléggé önelégültek voltak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell irányítani egy országot.

És bár Can szerint ezzel rengetegen tisztában voltak, mégsem volt semmi előjele egy ilyen erőteljes zavargásnak. Minden teljesen spontán, és szervezetlenül tört ki. Annyira, hogy az ellenzéki pártok is csak egy nap késéssel tudtak egyáltalán rácsatlakozni az eseményekre.

A most utcán lévő tömeget gyakorlatilag a másik ötven százalék alkotja.

Emberek különböző politikai meggyőződéssel, eltérő etnikai háttérrel, eltérő hitvilággal. Vannak köztük fiatal egyetemisták, művészek, tanárok, megszervezett futballszurkolók, munkások, sőt, még a felsőbb osztályból érkező aktivisták is.

A rendőrség jelenleg életveszélyesen erőszakos.

Gumilövedékkel oszlatják a tömeget, a könnygázgránátokkal direkt a tüntetők fejére és testére céloznak. Ezek a gránátok okozták a legtöbb súlyos sérülést. Állítólag a kormányzó AKP ifjúsági szervezetének önkéntesei botokkal és késekkel támadnak a tüntetőkre, több kép és videó is kering már ezt bemutató jelenetekről. Volt pár hátborzongató jelenet is, például amikor egy vízágyú elütött egy tüntetőt. Szintén történetek keringenek arról, hogy civil ruhás rendőrök város szerte vandál tetteket követnek el, ezzel adva felhatalmazást a rendőrségnek a beavatkozásra. Folyamatosak a letartóztatások, és megállás nélkül vernek össze embereket az utcákon. A tüntetők csináltak egy Tumblrt, ahova a rendőrségi brutalitást bizonyító képeket és videókat gyűjtik. (Erősen 18+ tartalom)

Június elsején a rendőrség visszavonult, az emberek pedig visszafoglalták a parkot. A rendőrség jelenleg nincs jelen a Taksim térnél, csak szórványos rajtaütések fordulnak elő éjjelente. A parkban most egy klasszikus foglalás zajlik, Can szerint a tüntetők nem is fognak elmenni onnan, amíg biztosak nem lesznek abban, hogy a park megmarad.

A foglalás óta az összecsapások áttevődtek Besiktasba. Most ebben a negyedben zajlanak a tömegtüntetések, az emberek olyasmiket skandálnak, mint hogy "Mondjon le a kormány!", meg hogy "Vállvetve a fasizmus ellen". A rendőrök már az épületekbe bemenekülő tüntetőket is üldözik, többször is előfordult, hogy egész lakóépületeket füstöltek ki könnygázzal.

Ami Can szerint jó hír, hogy a török média kezd életre kelni, és beszámolni a történtekről. A nemzetközi sajtó óriási érdeklődése és a legnagyobb török médiacégek épületei előtt tartott tüntetések miatt néhány tévécsatorna már a kormány nyomása ellenére is beszámol az eseményekről. Can szerint ez azt is jelenti, hogy ezentúl a rendőröknek majd óvatosabban kell eljárniuk.

Can nem tudná megmondani, mi jön ezután. Egyelőre még nem úgy fest, hogy egy "Tavasz" kezdődne el ott. Viszont az ügyvédi kamara jogi harcot indított  a rendőrségi brutalitás miatt, a köztársasági elnök, Abdullah Gül (aki amúgy maga is az AKP színeiben volt miniszterelnök) pedig igyekezett megnyugtató üzeneteket megfogalmazni.

Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy valami drámaian megváltozott. Most arra várunk, hogy meglássuk, micsoda.

- zárta Can. Akit egyébként nem így hívnak, de kérésére a keresztnevét megváltoztattuk.