Erdogan alatt Törökország jobban teljesít

külföld
2013 június 05., 06:11
  • Erdogan, takarodj! - kiabálják Isztambulban a tüntetők.
  • Erdogan 2002 óta van hatalmon.
  • Azóta több mint háromszorosára duzzadt a török gazdaság.
  • Fanatikus iszlamistaként üldözték Erdogant, és most is ezért tüntetnek ellene.
  • Néhány éve még az EU és az USA kedvence volt.
  • Mostanában már diktátorozzák.

Brutálisan verték a tüntetőket Isztambulban, akik csak egy parkot akartak először megmenteni, de most már Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök lemondását követelik. Már az 2 évvel ezelőtti arab tavaszhoz hasonlítják a dolgot ittott, holott a helyzet Törökországban jóval bonyolultabb annál, mint hogy egy vén diktátor állott posványát akarná szétszakítani radikális iszlamista és nyugatos értelmiségi egyaránt (hogy utána majd egymás torkának essenek).

photo_camera REUTERS/Stringer

És a különbség nem csupán annyi, hogy Erdogan csak jövőre lesz 60, és ő rendszeresen demokratikus választásokon nyer újra meg újra. Hanem az is, hogy kormányzását (vagy a tüntetők szemével uralkodását) állóvíznek a legkevésbé sem lehet nevezni.

Erdogan jobban hasonlít például Orbán Viktorra, mint Mubarakra vagy Kadhafira vagy Aszadra.

Persze a párhuzam erőltetésekor vegyük figyelembe, hogy Törökország és Magyarország között mekkora a különbség. Törökország például sokkal nagyobb, katonai puccsok bonyolították az elmúlt évtizedeket, egy csendesnek tetsző polgárháború ölt meg tízezreket a közelmúltban (kurd-kérdés), a szomszédban van Irak, Irán, Szíria, Oroszország, a lakosság muzulmán, mások a léptékek és más a környezet. De azért mindjárt kiderül, hogy a párhuzam nem teljesen légből kapott.

Van ereje

„Törökország évtizedekig válságok és megugrások ciklusai között vergődött. 1923 óta minden kormány modernizációt hirdetett, de valójában sokáig egy szűk gazdasági-politikai elit volt hatalmon. Az erjedés a 80-as években kezdődött, a gazdaság megnyitásával. Sokáig a nehezen összetákolt koalíciók egyben tartásában merült ki a kormányok teljesítménye. A ki - mit - kap egyensúlyozás elvitt minden energiát. A mostani egypárti kormánynak van ereje valódi reformokhoz” – magyarázta a helyzetet nekem éppen öt évvel ezelőtt Isztambulban Iltar Turan, egy menő magánegyetem nyugdíjas rektora. Neki érezhetően borsódzott a háta az akkor még csak hat éve hatalmon lévő Erdogan-féle vallási pátosztól, de közben pontosan látta, hogy Törökország szárnyalni kezdett.

A 2002 óta hatalmon lévő Erdogan-kormányok akkor tartottak félidőben, és a hangulat az volt, hogy a liberális – nyugatos értelmiség éppen kezdte megbocsájtani a kulturkampfban elszenvedett vereséget a jólétért cserébe. Erdogan most már csak 1 évig lehet miniszterelnök, negyedszerre nem indulhat a posztért. Viszont éppen idén akar új alkotmányt, ami elnöki rendszerűvé alakítaná át az országot, és elnökként így még két ciklusa lenne, hogy befejezze nagy művét, Törökország átalakítását.

Fényes Porta

2001-ben 70 százalékos infláció és elképesztő válság rengette meg Törökországot. Erdogan frissen szervezett saját pártja élén 2002-ben jutott hatalomra. Azóta megháromszorozódott a török GDP, egy számjegyű lett az infláció, a világ egyik leggyorsabb növekedését érte el az ország, elképesztő ütemben nő az export.

Kőkemény liberális gazdasági programot vitt végig ehhez: volt olyan év, hogy 37 százalékkal csökkentették a szociális kiadásokat.

Hatalmas privatizációs program indult, eladtak mindent: kikötőket, telefontársaságot, lottót, bankokat. Infrastruktúrára viszont bőven költöttek: hidak, autópályák épültek elképesztő gyorsasággal. Leszámolt a kormány az IMF-fel: visszafizették a korábbi kölcsönöket, és nem hosszabbították meg a programokat.

Egyet ide, egyet oda

Engedélyezték a kendő viselését a nőknek állami munkahelyeken és iskolákban, amit a szekularista előző rendszer egyik alapvetően fontos, szimbólum értékű tiltása volt. Ugyanakkor megszüntették, hogy a nőknek csak a férjük engedélyével lehessen bankszámlájuk. Azt viszont megfúrta az alkotmánybíróság, hogy Erdogan kormányának terve szerint büntethetővé tegyék a házastárs megcsalását.

Erdogan fegyverszünetet kötött a kurd felkelőkkel, utóbbiak csapataikat éppen most vonják vissza Irakba. Sok tízezer áldozata volt a harcoknak az utóbbi évtizedekben. Engedélyezte a kurd nyelv iskolai oktatását, de börtönben ül legalább száz újságíró, akik a kurdok jogai miatt aggódó cikkeket írtak.

Erdogan kibékült Görögországgal, és áldását adta Ciprus újraegyesítésére, amit az ottani görögök szavaztak le a sziget EU-csatlakozásakor. Betiltották Törökországban a halálbüntetést. Megindultak a csatlakozási tárgyalások az EU-val. Gazdasági vonalon az EU-s jog nagy részét átvették.

A 2000-es évek közepén Brüsszelben és Washingtonban is minden idők legnyugatosabb török politikusaként ünnepelték Erdogant, akit vallási fanatizmussal vádolt saját ellenzéke otthon.

Valamikor ő is lázadó volt

Erdogan egy ötgyermekes szegény család 13 éves gyermeke volt, amikor a Fekete-tenger partjáról Isztambulba költöztek a 60-as évek végén, a jobb élet reményében. Kemény élet volt, a leszakadt Kasimpasa negyedben laktak, ahol Erdogan limonádét és fánkot árult az utcán és sokat focizott.

Profi labdarúgó lett a Kasimpasa S.K.-ban. Amióta Erdogan miniszterelnök, a csapat feljutott a török első osztályba, és stadionja is új nevet kapott: most Erdogan Stadionnak hívják.

Erdogan egyetemi hallgatóként szállt be az iszlamista politikai világba. Ez Törökországban egyet jelentett az üldözött ellenzékiséggel. A hadseregre támaszkodó, világias, Atatürk kultuszát ápoló kormányokkal szemben a vallási alapokon szerveződő ellenzék a korrupció leépítését és vallásos élet erejét hirdették. Erdoganék egyszerre támadták a kommunizmust és a cionizmust. Ahogy ma, úgy akkor is az volt ellenük a fő érv, hogy Iránt csinálnának Törökországból.

Erdogant kirúgták az önkormányzati állásából, mert nem vágatta le a bajszát (ez az iszlamizmus szimbóluma volt) . A pártokat, amikhez tartozott, egymás után tiltották be.

1994-ben Isztambul polgármesterévé választották, de 1999-ben lecsukták, mert az iszlám erejét egy háborús sikerekhez hasonlító verset olvasott fel egy kampánygyűlésen.

10 hónapot kapott, ebből négyet kellett leülnie. Amikor már saját pártja 2002-ben megnyerte a választásokat, nem lehetett képviselő a priusza miatt. Ahhoz hogy miniszterelnök legyen, először az új parlamentnek meg kellett változtatnia a törvényt, utána Abdullah Gülnek le kellett mondania, hogy legyen egy üres mandátum. Abdullah Gül előbb külügyminisztere lett, most pedig ő a köztársasági elnök. Gül indulását az utóbbi posztért majdnem megfúrta az alkotmánybíróság.

Erdogan elképesztő jogi csatákat vívott a szekuláris államot védő alkotmánybírósággal és az ügyészséggel. És a hadsereggel is. Utóbbi állam az államban Törökországban, nemcsak hatalmas fegyveres ereje miatt, hanem elképesztő gazdasági érdekeltségei miatt is. Sokáig ha a katonáknak nem tetszett egy kormány, akkor megpuccsolták. Erdogan néhány éve azonban lefejezte a vezérkart. Puccskísérlet miatt letartóztatták vagy leváltották a hadsereg mozdíthatatlannak hitt vezetőit.

A nyugaton technokrata zseniként ünnepelt Erdogant ebben is sokáig támogatták, aztán amikor a pereknek csak nem akart vége lenniük, és már üzletemberek és újságírók is tucatjával ültek a vádlottak padján, a világ kicsit elbizonytalanodott.

A foga fehérje

Erdoganra az utóbbi években elkezdett ráragadni a diktátor bélyeg.  A nyugat kedvencéből a sajtószabadság korlátozója, a fékek és ellensúlyok leépítője lett. Harmadik ciklusára teljesen leváltotta a török elitet a politikai életben és a hadseregben is. Egyre keményebben védi a vallási értékeket. Az alkotmánymódosítással személyes hatalmát legalább 8 évvel készül kitolni.

Népszerűsége az ország szegényebb vidékein továbbra is hatalmas, és hiába a hatalmas fejlődés, az ország nagyobb része még szegény. Miközben ő a demokratikus világ legjobban fizetett politikusa, havonta majdnem egymillió dollár a fizetése. És a fantasztikus gazdasági eredményeket az országos átlagnál jóval lazább, szekulárisabb és liberálisabb Isztambul és környéke érte el. A török GDP 60 százalékát állítja elő a város és tágabb környezete. És pont itt van elege nagyon sokaknak az egyre keményedő és vallási pátoszba forduló rezsimből.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.