Ahogy már Robert Mapplethorpe is megmondta, a jó árvízfotózáshoz három dolog kell: árvíz, árvíz és árvíz. De mit tegyünk, ha az árvíz ott van az orrunk előtt? Ebben segítünk a való életből ellesett, tanulságos példákkal.

Ha az átlagosnál nagyobb készülékkel (bumszli mobil, tablet) fényképezünk, szorítsuk erősen, nehogy leejtsük. Árvíz fotózása esetén ne hagyjuk, hogy erőszakos ismerősünk, barátnőnk beletüremkedjen a képbe, koncentráljunk szigorúan a témára!

Ha rajtunk kívül más is fotózza az árvizet, igyekezzünk úgy tolakodni, hogy mások ne lógjanak bele a képbe. Nemcsak árvíznél, sima turistafotózásnál is alap!

Ősi technika az egykezes betartás, mégis kevesen alkalmazzák. Ilyenkor vigyázzunk, bele ne ejtsük a gépet az árvízbe, mert az egész munkánk "elúszik".

Ha az egykezes betartás már megy, megpróbálkozhatunk az egész testes behajlással. Kitűnő egyensúlyérzék és acélidegek kellenek hozzá, de az eredmény majd magáért beszél a családi slide show alkalmával.

A kis fényképezőkön, mobilokon nincs annyi fognivaló, mint a behemót tükörreflexes gépeken. Itt egy lehetséges fogásfajtát látunk, a jobbak közül.

Ha az alaptartás megvan, jöhet a haladó szint: a kisujj eltartása a készüléktől, ami egyébként erős koncentrációra utal. Minél távolabbra tartjuk kisujjunkat a fényképezőgéptől, annál jobb lesz a kép!

Ha a kisujj eltartása már megy, érdemes a többi ujjunkat is elkezdeni eltartani. Középhaladó szinten akár három vagy több ujjunkat is eltarthatjuk a géptől!

A modern eszközöket nemcsak tartani kell, hanem a másik kézzel baszogatni is. Ismételgessük sokszor: bal kéz szorít, jobb kéz baszogat. Ügyesebbek megpróbálhatják fordítva is.

Ha álló formátumú fotográfiát igyekszünk létrehozni, az egyik kéz alulról tartja a gépet, a másik karunkkal viszont feltétlenül érdemes ívet képezni, ami már a készítés pillanatában mintegy keretbe foglalja a képet. A továbbiakban nekünk már elég átkukucskálni az így keletkezett lyukon.

Az úgynevezett "támadóállás" a legnagyobbak sajátja, állítólag Robert Capa alkalmazta először a spanyol polgárháborúban. Elmondani nehezebb, mint kivitelezni: a lényeg, hogy első láb kitámad, hátsó láb stabilizál. Érdemes gyakorolni, de ha megvan, fotóskalandjaink során a legveszélyesebb afrikai szafarin is hű társunk lesz a támadóállás. Bónusz: kisujj!

- Tedd átlóba, és rendben lesz - szól az ősi kompozíciós tanács, amit érdemes megfogadni, hiszen 45 fokban elforgatva még a víz is izgalmasabb.

Mint tudjuk, a téma az utcán hever, de könnyű elszalasztani. Az igazi profi ezért nem a keresőbe bámul, hanem a környezetet fürkészi, hiszen árvíz idején bármelyik gyanún felül álló homokzsákból előbújhat egy politikus.

A "hasmánt" technika művelőit egy világ választja el az amatőröktől. Minél több a kitámasztási pont, annál kisebb az esélye, hogy bemozdul az árvíz. Az igazi profi humán állványként, saját testével szolgálja a képminőséget.

További jó fotózást, és küldjön nekünk minél több árvízi képet!