A kommunista elitbe beházasodott, gyanús körülmények közt meggazdagodott pojáca még annál is rosszabb teljesítményt nyújtott, amit várni lehetett tőle. Kvázi gazdasági csőd, szétvert társadalom, utcán vadászó rendőrök, mindennek a tetejébe pedig neki köszönhető Orbán Viktor kétharmada és egy náci párt korábban elképzelhetetlen megerősödése.

Az ember, aki egy demokráciában páratlanul erős legitimitást nem egy ország rendbe tételére használt, hanem pitiáner vendettákra. A nemzetek közötti együttélés olyan elemi szabályait is elfelejtette, mint hogy például családi ebédkor nem fingunk, cserébe viszont egészen különös gazdasági rendszert épített, jellegzetesen szicíliai alapokra.

Az ember, akivel már az MSZP 1994-es választási győzelme előtt visszatért a létező szocializmus legkínosabb része. Az egész nemzet hálát adhat a sorsnak, amiért az egykori ÁFÉSZ-igazgatóhelyettesnek csak egy rendkívül kínos fél év jutott a miniszterelnöki székben.

Milyen férfi az, aki a titkárnőjét szedi fel, de nyilvánosan csak makogni tud? Tulajdonképpen mindegy, amikor az egykori D-209-es ügynökről beszélünk, aki lebukása után arról hadovált, hogy csak a haza szeretetéért lett a Szovjetunió ügynöke. És akkor a száznapos programba, a magyar csúszda első darabjába még bele sem mentünk. Ha a magyar nép nem vonzódna ennyire a vizesnyolcasokhoz, nem is lett volna miniszterelnök soha.

Enyhítő körülmény: A rendszerváltás utáni első miniszterelnökként valószínűleg a világon senki sem tudott volna hibátlan munkát végezni. Súlyosbító körülmény: Akinek a piacgazdaságról és a társadalomról alkotott elképzelései 1934-ben vannak, az mi a fenének akar 1991-ben miniszterelnök lenni?

Sokat elmond a rendszerváltás utáni Magyarország miniszterelnökének minőségéről, hogy simán a dobogóra kerülhet valaki azzal a teljesítménnyel, hogy legalább nem rontott a helyzeten. Bajnai Gordon internacionálét énekelve vette át a teljesen szétesett országot, és általános meglepetésre nem rongálta tovább. Bónusz pont azért, hogy szinte egyáltalán nem politizált.

Az energikus fiatalember, aki szilajul vágtatott az akkor még vágtatni képes ország nyergében. Legalábbis az első három évében. Simicska Lajos még csak APEH-elnök lehetett, és csak fele annyi Hoffmann Rózsa és Kerényi Imre volt az újságban.

A rendszerváltás utáni Magyarországról a legtöbbet viszont az mondja el, hogy még mindig az egykori karhatalmista az utóbbi 24 év legjobb miniszterelnöke. Ő volt a legjobb politikus a szónak machiavellistán ügyeskedő és privatizáló értelmében, és ő volt az egyetlen, aki érdemben hozzányúlt a kommunizmusból örökölt, elődjei által csak még rosszabbá tett struktúrákhoz. Az egyetlen magyar miniszterelnök volt, aki egy minden szempontból, gazdaságilag, társadalmilág, morálisan erősebb országot adott át utódjának, mint amit kézhez kapott.