• Bajnai vagy Mesterházy?
• Mesterházy vagy Bajnai?
• Ennél fontosabb kérdést már nem tudnak feltenni azok az emberek, akik valaha számítottak, vagy legalábbis elhittük róluk, hogy számítanak.
• Erről szólt a szárszói találkozó.

Még ha sikerül is megnyerni a választást, utána jön majd a még durvább harc, keményebb ellenzékkel, mint Gyurcsányé volt.

Ez maradt meg leginkább az idén tíz év szünet után megrendezett szárszói találkozóból (aminek helyszíni tudósítása itt olvasható), azon belül is Mesterházy Attila beszédéből. Az összefogásról szóló vitákban ez a rész általában feltűnően kevés hansúlyt kap. Illetve ott még talán igen, de a politikusok aztán tényleg különösen ritkán beszélnek arról, hogy ha valami elképesztő csillagállás miatt össze is állna egy bohóckoalíció, és valami ennél is megdöbbentőbb természeti jelenségnek köszönhetően meg is nyernék a választást

na akkor utána mi lesz?

És nem is csak azért, hogy jaj, hogyan ül majd le egy kormányülésen Karácsony Gergely Ősszocialista Bélával, mert ha kell, le fog ülni, sok példát láttunk már erre. Hanem azért, mert az ereje teljében lévő Fidesz-birodalom és teljes intézményrendszere olyan ellenerő lesz, hogy ahhoz képest a Gyurcsánnyal szembeszálló Navracsics Tibor meg az a néhány kukagyújtogató dögönyözni való cicaharcosoknak fognak tűnni.

Na ki lesz?

Erre szokott jönni az a válasz, hogy akkor kell átmenni a hídon, ha odaértünk. De végül is, ha egy teljes politikai oldal legjavának négyszáz tagja jelenik meg egy értelmiségi gyűlésen, akkor azért elvárható, hogy legalább ennyi perspektíva legyen azon túl, hogy most akkor ki lesz. (Pedig még ezzel együtt is csak addig a szintig jutunk, hogy mi lesz a parlamentben, arról még szó sem esett, mi legyen az országgal.)

Persze, Mesterházy is azért mondta ezt, hogy maga mellett kampányoljon. A halványszürke Bajnai mellett nem volt nehéz dolga, ha fel akarta rázni a közönséget. Pláne hogy addigra már azt a trükköt is beadta, hogy felállította a közönséget Horn Gyula emlékére, miközben a jelenlévők egy része biztos sok mindent csinált volna Horn kedvéért, de a vigyázzba állást nem. Persze, hogy ezt csinálta, miután azt kellett hallgatnia Konrád Györgytől és még ki tudja hány embertől, hogy most azonnal álljon be Bajnai mögé.

Mindez nem lenne olyan fontos, ha a dolgok megvitatására összehívott találkozón lettek volna ennél emlékezetesebb pillanatok. Nem történések, mert azt nem is lehetett várni. Medgyessy Péterrel beszélgettem erről, ő maga is azt mondta, hogy itt nem úgysem dől el semmi, csak a hangulat a lényeg. De legalább izgalmas gondolatok.

De tényleg, akkor ki lesz?

Nem mintha erre a kultúrkörre nem férne rá egyszerűen a jó hangulat. Nem sorolom fel az összes nevet, tényleg itt volt szinte mindenki, akik az ember eszébe jutnak, ha a baloldali, liberális, sőt, az elátkozott balliberális jelzőket hallja. Azok az arcok, akiken, szinte bármit csinál a Fidesz, jó ideje már leginkább csak röhögni szokás. És ezt ők pontosan tudják, és láthatóan fáj nekik.

Ami persze teljesen érthető. Ezek az emberek átélték, hogy fontosak voltak, vagyis legalábbis elég sok mindenkivel el tudták hitetni, hogy azok. Ma pedig már egyáltalán nem azok, részben saját hibáik és bűneik miatt, részben pedig azért, mert tőlük tanulva, rajtuk felnőve kiépült a másik elit, ami ugyanúgy, sőt, néha sokkal inkább letarolta a pályát és kiépítette saját világát. Abban a világban pedig ezeknek a szereplőknek nem osztanak lapot.

Most komolyan, akkor ki lesz?

A szárszói találkozón ezek az arcok végre egy kicsit összejöhettek újra. Az ő lelküknek ez láthatóan fontos volt. Az itt lévők között voltak tényleg jó szándékúak. Voltak – szerintem – alapvetően tévedésben élő, károkat okozó emberek. És voltak veszélyes bűnözők. Épp úgy, ahogy a jobboldali hasonló világban, a különbség nem is ez.

Hanem az, hogy az úgynevezett jobboldal már hosszú ideje jobban érzi, hogy milyen ez az ország. És akármennyire cinikus ez a nézőpont, ez abból látszik a legjobban, hogy sokkal jobban érzik, mit lehet vele megtenni.

Ha valamiről, akkor erről szólt az elmúlt három év. Nem arról, hogy a Fidesz mire képes, mert azt ne várjuk már politikusoktól, hogy ne legyen képesek tetszőlegesen bármire. Hanem hogy ebből mit tudtak úgy megcsinálni, hogy az emberek jelentős része vagy nem vette észre, vagy még kifejezetten tapsolt is hozzá.

Oké, de KI LESZ???

A balliberális oldal egyszerűen nem érezte ezt ennyire, és nem érzi ma sem. Ezért ez az összebújás nem szólt, nem is szólhatott többről, mint hogy biztosították egymást, igen, mi még egy banda vagyunk. Egy régi időkbe visszavágyó, egymást azért ezeknek a régi szép időknek az emlékére fúró, alapvetően sehova sem tartó közösség képe rajzolódott ki.

Ha összehívnak négyszáz értelmiségit, és a legérdekesebb rész Mesterházy Attila trükkös kampánybeszédének egyik eleme, az jelent valamit. És nem, nem azt, hogy akkor jöjjön Mesterházy. hanem bizony azt, hogy

teljesen, tökéletesen, abszolút mindegy, hogy Bajnai vagy Mesterházy áll majd ennek az oldalnak az élén

Az a közösség pedig, akinek most már hosszú idő óta ez a legfontosabb kérdése, nem alkalmas se arra, hogy egy esetleges győzelem esetén kezelje azt a politikai helyzetet, ami jöhet, de ami talán ennél fontosabb, se arra, hogy kezelje Magyarország problémáit. De amilyen őrült időket élünk, még így sem teljesen kizárt, hogy kormányra kerülnek.