• Mit tudunk?
• Semmit.
• Csányi mindent elad.
• Csányi nem ad el mindent.
• Agrárberuházásokra kell a pénz.
• LOL. Agrárberuházást készpénzből finanszírozni?
• Csányi bedobta a törülközőt.
• Csányi nem dobott be semmit, csak egy gesztussal üzen.
• Csányi beteg.
• Csányi nem beteg.

A félresiklott magyar kapitalizmuskísérlet egyik aggasztó jellemzője, hogy a gazdasági és politikai élet csúcsain tejsűrű ködben ügyködhetnek a topdogok, a transzparencia vagy mi a retek csak a tőzsdei elemzők és a kellemetlenkedő jogvédő szervezetek értelmetlen frázisa maradt.

Aki akar, találgathat, ki mennyit és hogyan, miből és miért. A hivatalos közlemények, híradások kábé annyira komolyan vehetők, mint a Pravda 1964-ben:

Hruscsov elvtárs dácsájában – saját kérésére –, menekülés közben tarkón lőtte magát.

Tapasztalataink szerint a polgazd-sztratoszszférában szinte ciki igazat mondani. Lehet, hogy büntetik is. Kényszeresen csúsztat, terel, ködösít mindig mindenki, még akkor is, amikor mindenki számára nyilvánvaló a hazugság.

A magyar sajtó pedig különösen udvariasan bánik a médiapiac legnagyobb mecénásával, a Mol-OTP csoporttal, készségesen elhisz bármit, amit a banknál elhitetni szeretnének. (Még azt sem tudja biztosan, hogy ez egy csoport vagy sem.) Így lehetett, hogy Csányi Sándor pénteki drámai részvényeladása után többen is halál komolyan leközölték a hivatalos magyarázatot, miszerint az elnök-vezérig. agrárbefektetéseket tervez, erre kell a pénz. Összesen 11 milliárd forintot kesselt ki hétfőig. A Népszabadság online-ja azt is megkockáztatta, hogy a Mohácson épülő új gigavágóhídra kell a pénz.

Egy vágóhídért dobta volna piacra Csányi hatalmának, gazdasági erejének szimbólumát, a saját nevére vett OTP-részvénycsomagot? Ezért rogyasztotta volna be az árfolyamot, kockáztatva, hogy milliárdos kárt okoz saját munkatársainak, befektetőinek?

Csányi Sándor a rendszerváltás utáni magyar gazdaság elsőszámú embere. A legnagyobb gazdasági hatalom.

Maga is jelkép. Ez a gesztus egy korszak végét jelezné.

Nem kérdés, hogy a kormányfő (és vele összenőtt pénztárnoka), aki nemrég még Csányi jó barátjának tűnt, szeretné lezárni ezt a korszakot.

A csütörtök és hétfő között kiszórt OTP-részvények történetét próbálja megfejteni a sajtó napok óta. Mi is tennénk egy kísérletet.

A lépést megpróbálhatjuk úgy értelmezni, mint teljesen racionális üzleti döntést, és úgy is, mint gesztust, a kormánynak (ki másnak?) szóló figyelmeztetést.

A racionális magyarázatok halmazából nyugodtan kivehetjük a hivatalos verziót, az agrárbefektetést. Szinte biztos, hogy nem erről van szó. Ha van is benne olyan elem, ami igaz vagy félig igaz, a motiváció akkor is egész más lehet . Például: Csányinak elege lett Orbánék újabb és újabb OTP- és bankellenes lépéseiből, az üzleti kilátásokat annyira rossznak ítéli, hogy a biztosabb befektetésnek tűnő agrárszektorba menekül.

Így már hihetőbb.

De nem valószínű. Csányi nagy küzdő. Sosem adná föl ilyen könnyen.

Eddig három kormány próbálta kiütni a kezéből az OTP-t, túlélt több nagy válságot, a belső puccskísérletekről csak sejtéseink lehetnek. Mindenki ravasz, nagy játékosnak tartja. Sokszor emlegetik 1995-ös trükkjét, amikor személyes ellenfele, Bokros Lajos pénzügyminiszter az akkor még meghatározó állami részvénycsomag képviselőjeként a közgyűlésen nem tudott szavazni az elnöki és a vezérigazgatói poszt szétválasztásáról, mert a nyomda nem készült el a részvényekkel. A két poszt szétválasztása azt jelentette volna, hogy a cég kikerül a Csányi-menedzsment ellenőrzése aló, és az állam, amely akkor még 25 százaléknál többet birtokolt a bankból, valakit beültet a cégvezetésbe. A trükk bejött, maradt az elnök-vezér, és az állam nemsokára eladta maradék részvényeit is, befejeződött a privatizáció, pontosan úgy, ahogy Csányiék szerették volna. Talán abban a pillanatban dőlt el, hogy a Csányi-csoport (OTP-Mol) lesz az ország legnagyobb gazdasági erőközpontja.

Második, racionális típusú magyarázat:

Nagy tőkeáttétes, bonyolult hitelkonstrukciók miatt kellett likvidálni a részvényeket. Jött, vagy a héten várható árfolyamesés miatt hamarosan jönni fog a margin call Svájcból vagy New Yorkból, és teljesíteni kell. 11 milliárd forint készpénzt nem egyszerű előteremteni még Csányi Sándornak sem. Ez a verzió azt jelentheti, hogy a bankár pénzügyei rosszabbul állnak, mint sokan gondolták. Éhen halni így sem fog, nyilván, de vagyona erősen fogyatkozóban van. Ezt a verziót nem zárhatjuk ki, de igazából más jelek nem utalnak rá.

Itt fontos kérdéshez érkeztünk. Az egyik legfontosabbhoz, amire senki sem tud pontos választ adni. (Legalábbis: senki sem akar.) Mekkora lehet Csányi Sándor vagyona, mekkora a tulajdonrésze az OTP Bankban?

A magyar gazdaságot illetve az országot a közepesnél jobban ismerő tudja, hogy a látható, újságokban, toplistákon közölt Csányi-vagyon csak egy része lehet a valódinak. És máris a 64-es Pravdánál vagyunk: a hivatalos számokat komoly ember egy percig sem hiszi. Látja vagy sejti (hallott harangozni felőle), hogy milyen offshore- vagy strómancéghálózatok működnek a magyar gazdaság sztratoszférájában, hogy a mindféle szupergazdag listákon előforduló emberek, köztük Csányi egykori beosztottjai is több tizenmilliárdos vagyonelemeket mozgatnak. Akkor sejthető, hogy a főnök még több nulla felett diszponál.

A számok ebben az OTP-eladós ügyletben sem stimmelnek. Illetve könyv szerint stimmelnek, csak a sztorival, a látható, érezhető hatalommal nem jönnek össze.

Ugyan miért lenne megrázó erejű tranzakció, ha valaki, mégha az elnök-vezérigazgató is, 2,3 millió darab részvényt elad? Amikor az OTP-nek összesen 280 000 010 darab részvénye van piacon. 280 millió. Egy százaléknyi sincs az a 2,3 millió, könnyű kiszámolni. A Portfolio.hu számításai szerint márciusban 2 743 500 darab OTP-részvény volt Csányi Sándor közvetlen vagy közvetett tulajdonában. Még az sincs egy egész százalék. Ez lenne a korszak leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének teljes OTP-tulajdona? WTF?

Sokan sejtik és sejtetik, hogy ennél jóval nagyobb tulajdoni hányadot tart ellenőrzése alatt Csányi. A magyar piac ügyeiben elég elfogulatlan orgánumnak tűnő Frankfurter Allgemeine Zeitung egy 2005-ös cikkében több mint húsz százalékra becsülte Csányi Sándor részesedését az OTP-ben, az elnök-vezérigazgatót sejtve több obskúrus részvényes (New York-i alapok) mögött. Nehéz elképzelni, hogy egy minden információval rendelkező, a hitelekhez és bármilyen finanszírozási konstrukcióhoz szinte korlátlanul hozzáférő szakember ne zsákolt volna be a tuti hozamot ígérő részvényekből.

A nagy kérdés tehát az, hogy nem látható Csányi-részvényekkel mi történt. Ha ezek a rejtélyes tulajdonosok is megszabadultak a papírjaiktól az utóbbi hetekben, akkor az erősítheti a “bedobta a törülközőt” spekulációt.

Ha nem, akkor csak figyelmeztető gesztusként kell értelmezni a pénteken történteket.

A Fidesz kormány megalakulása óta szopatja a bankokat. Csányi ennek ellenére kitartott Orbánék mellett, nyilvánosan nem kritizálta a gazdaságpolitikát, sőt, még kényszeredett mosollyal dicsérte is a bankadót. (Aztán óvatosan megjegyezte, hogy nem lenne jó sokáig rendszerben tartani.) Majd visszakapja másutt – gondolta mindenki, a földbérleti ügyeket és földtörvényt is emlegették. Gyurcsány alatt nem volt ilyen türelmes: 2005-től rendszeresen bírálta a gazdaságpolitikát, a mostaninál sokkal szerényebb mértékű bankadót is katasztrofálisnak nevezte, sőt előrehozott választásokat is sürgetett.

Hiába volt sokkal türelmesebb Orbánékkal, a kormány egyetlen szavát sem tartotta be bankadóügyben, és egyre nyilvánvalóbban próbálja megtörni az OTP gazdasági hatalmát.

Csak az elmúlt néhány hétben a következő fejlemények rontották Csányi kilátásait:

1. Orbán egy múlt heti interjúban belengette, hogy banki különadó marad. Akár tíz évig is, ha rajta múlik.

2. Navracsics miniszter (Orbán korábbi, Szász Károlynak címzett bírálata után) a Hír TV-ben arról nyilatkozott, hogy újabb devizahiteles-mentőcsomag készül, és az árfolyamveszteségeket a bankokkal akarják kifizettetni. Nagyon úgy néz ki, hogy a rezsicsökkentések mellett ez lesz a kormány fő kampánytopikja a jövő évi választások előtt. Csak ez az intézkedés több százmilliárdos veszteséget okozhat az OTP-nek.

Az elemzők mégis úgy vélték, hogy Csányi nem (csak) emiatt adott el, az intézkedés hatása előre látható, beárazható, a részvény 600 forint körüli esését indokolná, aminél nagyobb árfolyamesést okozott maga a Csányi-pánik.

3. A hazai bankviszonyokat ismerők biztosra veszik, hogy az új takarékszövetkezeti rendszerrel (amelyet sokan erőszakos államosításnak látnak) Orbánék egy OTP-konkurenst szeretének gründolni. A szövetkezetek integrálásával és a Magyar Posta közreműködésével a Takarékbank hatalmas lakossági bankká nőhet. A terv állítólag Spéder Zoltántól, az FHB elnök-vezérigazgatójától származik. Spéder emberei foglalták el a Posta menedzseri pozícióit, és a takarékszövezeti átalakításba is belefolytak.

Spédert küldeni Csányival szembe, sötét huszár fenyeget – újabb zseniális és cinikus lépés Orbán nagymestertől. Spéder tizenegy éven át volt második ember az OTP-nél, 2006-ban, teljesen váratlanul lépett ki. A szakítás mindenkit meglepett, a bizalminál is bizalmibb ember volt, csakis valami súlyos konfliktus vezethetett idáig. Megint: Pravda, 1964. Senki nem mond semmit. A két bankár nyilvánosan nem konfrontálódott, viszonyuk udvarias és diplomatikus. Aki jobban ismeri őket, érezheti a közöttük vibráló feszültséget, súlyos sértettséget és bizalmatlanságot. Kábé három éve néhány órára a Youtube-ra is kikerült UD Zrt.-s hangfelvételek egyikén Csányi Sándor felesége azonnal Spédert gyanítja egy családját fenyegető őrült akciója mögött. Ebből sejthető, miket feltételeznek egymásról, mennyire barátságos a viszony.

4. Horvátország uniós belépésével egyre kevésbé tartható Hernádi Zsolt Mol-elnök pozíciója. A speciálisan korrupciós ügyek vizsgálatára létrehozott horvát ügyészség (USKOK) azzal gyanúsítja Hernádit, hogy tízmillió euró kenőpénzt juttatott Ivo Sanader volt horvát kormányfő köreinek, amikor a MOL megvásárolta az INA horvát olajtársaság (INA) egy részét. Sanader azóta börtönben van, tíz évet kapott. Nem túl biztató előjel Hernádinak. A horvátok bármelyik nap kiadhatják az európai elfogatóparancsot Hernádival szemben. Ezt az USKOK szinte a uniós csatlakozás másnapján jelezte, és most a magyar válaszra vár.

A MOL menedzsmentje és Hernádi egyértelműen Csányihoz kötődik. (Azt megint csak nehéz megbecsülni, mekkora tulajdonrésze lehet az olajvállalatban.) Az állam illetve a kormány itt is offenzívában van: tavaly több mint 500 milliárd forintért megvásárolta a Szurgutnyeftyegaz 21,2 százalékos Mol-pakettjét. Ha Hernádinak le kell mondani az elnök-vezérigazgatói posztról, akkor az állam (a kormány) a saját emberét tolhatja a Mol élére, de hogy Orbán nélkül nem lehet új vezért kinevezni, az biztos. Újabb csapás a Csányi-csoportnak.

A négy vonal bármelyike alkalmas lehet arra, hogy megroppantsa vagy komolyan meggyengítse az egyébként nagyon is stabil lábakon álló Csányi-birodalmat. És ez a négy most együtt fenyeget.

Ez már alapos indok lehetne a visszavonuláshoz.

A kormányzati szándék egyértelmű, de mégsem vehetik be rohammal az OTP-t. A legnagyobb bank megroggyanása akár az egész magyar pénzügyi rendszert megrendíthetné, és az államkasszára is katasztrofális hatása lehetne.

Inkább középtávú cél lehet az OTP meggyengítése.

Vajon miért feszültek neki Orbánék a Csányinak? Nincsenek vele jóban?

Nem könnyű ezt megmagyarázni, kicsit jobban meg kell ismerni a Kreml viszonyait.

Csányi nagy kapcsolatépítő, csaknem húsz éve fejlesztgeti és használja politikai és gazdasági networkjeit. A poltikai hatalommal mindig is jól megvolt, ha balos, ha jobbos, mindig voltak emberei a megfelelő helyeken, mindig voltak bizniszei, tudta kezelni a helyzetet. Érték támadások is, nem is ritkán, de mindig időben tudott lépni: szövetségeket kötni, elmozogni. 2010-ig úgy tűnt, legszorosabb politikus szövetségese éppen Orbán Viktor lesz.

Az első MSZP-kormány (Horn Gyula) alatt még csak épülgetett a későbbi OTP-birodalom. 1994-ben nem kisebb pénzügyi hatalmasság, mint Soros György próbálta befolyása alá vonni az OTP-t, illetve rávenni Hornékat, hogy az ő terve szerint privatizálják. Végül mégis a Csányi-féle megoldást fogadták el. Hogy a háttérben mi történhetett? (Megint csak az 1964-es Pravda-évfolyamhoz fordulhatunk segítségért.) Még ki kellett védenie Bokros kísérletét a vezérigazgatói és az elnöki poszt szétválasztására (lásd fenn). Csányi egyik legfontosabb szövetségese ekkor (az OTP-részvényes tb-önkormányzatok révén) Nagy Sándor szakszervezeti vezető volt, aki akkor még komoly befolyással bírt az MSZP-n belül, később miniszter lett, sőt sokáig miniszterelnök-jelölt- és pártelnökesélyesként is emlegették. Bokrossal közismerten rossz viszonyban volt. (Ez is jellemző, Csányi-féle pragmatikus vagy opportunista szövetségi politika: a piacpárti tőkés simán szövetkezik a piacellenes, “hagyományos baloldali” szakszervezetissel.)

Az 1998-ban kormányra kerülő Fidesz gyanakodva tekintett a formálódó gazdasági szuperhatalomra, annak ellenére, hogy az OTP két csúcsvezetője, Spéder Zoltán és Lantos Csaba is kitűnő személyes kapcsolatban voltak a kormány és a Fidesz vezérkarával, egyetemi barátok voltak, Fidesz-alapítók. Az állam ismét megpróbált volna jelentősebb tulajdonrészt szerezni a bankban a tb-önkormányzatok illetve vagyonuk államosításával, de valahogy úgy alakult, hogy az önkormányzatok még az utolsó előtti pillanatban eladtak egy csomó részvényt, az államnak nem maradt elég, hogy komolyabb befolyást szerezzen. Csányiék ismét jól hárítottak.

Már akkor is érezni lehetett, hogy a párt független anyagi bázisát minden eszközzel megteremteni igyekvő Simicska Lajost (és feltétlen szövetségesét, Orbán Viktort) a frász kerülgette attól, hogy van egy tőlük teljesen független, általuk ellenőrizhetetlen és egyre erősödő hatalmi centrum. Csányi itt megint húzott egyet: 2001-ben az OTP Lakástakarékpéztár Rt. vezérigazgatójává nevezte ki Simicska Lajos korábbi APEH-elnököt, aki a választások előtt, a sorozatos sajtótámadások miatt éppen háttérbe akart vonulni.

Üzletileg sem jött ki rosszul a ciklusból: az Orbán-kormány elindította az államilag támogatott lakáshitelprogramot, aminek a legnagyobb nyertese épp az OTP lett. Eddig is nyomasztó túlsúlya a lakossági piacon tovább nőtt.

A kormányváltás után az OTP felügyelőbizottságában kötött ki Pintér Sándor volt belügyminiszter, és még vagy tucatnyi Fidesz-közeli gazdasági szakember talált menedéket a cégnél.

A 2002-ben megalakult Medgyessy-kormánnyal szinte konfliktusmentes volt a viszony, a szintén bankár miniszterelnökkel igen jól kijöttek. A kapcsolatot az sem zavarta meg, hogy Csányi egyre nyíltabban tett gesztusokat a jobboldal felé. 2003-ban a Prima Primissima-közönségdíjas Hír Tv-t dobta meg 50 000 eurós különadománnyal. Baloldali publicisták már fideszes politikai karrierjét jósolgatták.

Gyurcsánnyal sokkal kevésbé volt jóban, bár akkoriban már nem is szorult rá a miniszterelnök személyes barátságára, éppen elég magas kapcsolata volt az MSZP-ben. Gyurcsány – ugyan csak magánbeszélgetesekben, hivatalos nyilatkozatban soha – nyíltan is hangoztatta Csányi-ellenes nézeteit, több alkalommal leoligarcházta, és azt fejtegette, hogy a demokrácia szempontjából üdvös lenne visszaszorítani a túl nagy hatalmú bankvezért. Nyílt konfliktus nem lett a dologból, bár pletykák keringtek arról, hogy amikor beütött a hitelválság, és még a Soros Fund is shortra spekulált az OTP ellen, a részvényárfolyam beszakadt, megpróbálták volna, akár orosz segítséggel átrendezni a tulajdonosi szerkezetet. Nem sikerült.

Ebben az időben Csányi egyértelműen jobbra tájékozódott. Gemenci vadászházában gyakran megfordul Orbán Viktor, viszonyuk minden korábbinál bensőségesebbnek tűnt.

Apró közjáték: 2005-ben a Multireklám-ügyben keresztezték egymás útjait Simicska Lajossal (a köztéri reklámcéggel a bankvezér Simicska Lajos hagyományos üzleti területére lépett be, nem is kis lendülettel). Az összefeszülés érezhető volt, de nagyobb balhé nem lett (a Magyar Nemzet azért odavágott egyet Csányinak), érezhetően nem volt egy súlycsoportban akkor a két üzletember.

2007 az Orbán-Csányi románc legforróbb éve. Orbán nem csak hogy támogatja (frakciójával együtt) az úgynevezett Lex Molt (T/3660. számú törvényjavaslat a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról) , ami egyértelműen a Hernádi-Csányi menedzsmentet védi meg az ÖMV-től egy kis patrióta, piacvédős maszlagba bújtatva, de még azt is fontosnak tartotta, hogy fölszólaljon a parlamentben. (A négyéves ciklusban mindössze tizenkétszer kért szót.) Gyurcsány alatt Csányi minden korábbinál nyíltabban is politizált, elsősorban persze gazdasági kérdésekben nyilvánult meg, kritizálta a kormányt. Volt mit. De érezhető volt, hogy egyre mélyebbre nyúl politikai ügyekben is. Ebben az időszakban robban ki UD-botrány, amelynek részletei máig tisztázatlanok. Dávid Ibolya MDF-elnök verziója szerint a Fideszben partvonalra került Stumpf István a volt multireklámos, exkém Csányi-ember, Tombor András és a volt titkosszolgákból verbuvált UD Zrt. segítségével szerette volna a párt élére segíteni Almássy Kornélt, és Fidesz-barátabb irányba állítani a pártot. A pereskedés illetve az ügyről kiszivárgott hanganyagok azt a képzetet erősíthették, hogy az OTP saját titkosszolgálata elég magabiztosan mozog a politikai terepen is.

Csányi legegyértelműbb politikai nyilatkozata az RTL Klubon, a kormányválság (Gyurcsány lemondása) idején lement félórás interjúja. A Csányi Pincészet boroshordói között megfelelően sok feltételes módba csomagolva nem zárta ki, hogy vezető szerepet vállalna egy válságkezelő, szakértői kormányban, ha éppen az ország érdeke úgy kívánja. Az interjú meglepően visszhangtalan maradt. (El tudjuk képzelni, mit érezhetett ekkor a barát, és az egyetlen igazi Miniszterelnök, Orbán Viktor!)

A laikusok és a Pravda-olvasók talán azt gondolhatták, hogy 2010-ben a második Fidesz-kormány hatalomra kerülésével – Pintér Sándor ismét belügyminiszter, az UD Zrt.-s Horváth József a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettesi székébe kerül, egy csomó OTP-ben parkoltatott ember landol állami vállalatoknál, hatóságoknál, az államigazgatás kulcspozícióiban –, Csányi Sándor és az OTP is kényelmes helyzetbe került. Akik kicsit jobban járatosak a politikában, máshogyan látták. A csúcson nincs barátság. Viszont van gyanakvás, paranoia, intrika bőven. Egyáltalán, ki van a csúcson? Ki a legerősebb kutya? Ezt le kell rendezni.

Csányi MLSZ-elnöki megbízatását is sokan értékelték amolyan behódoltatási gesztusként, hogy “te itt komoly tényező nem lehetsz, foglalkozz csak a focival!” Orbánnak zseniális érzéke van az ilyen trükkökhöz: az MLSZ-elnökség pont az a pozíció, amit ha úgy nézünk, szinte kitüntetés (a miniszterelnök kedvence, a legnépszerűbb és legtöbb pénzt mozgató sport), ha meg amúgy, akkor büntetés (eleve reménytelen sikert elérni, égeti magát, csak a pénzt húzzák le róla, és a komoly dolgokhoz nem engedik közel).

Aztán az Orbán kormány rájött, hogy a legegyszerűbb, ha a költségvetési egyensúlyt nem spórolással teremti elő, hanem egyszerűen elveszi azoktól a gazdasági szereplőktől, akiktől még el lehet, például az igen népszerűtlen, de elég jól működő bankoktól. Összeszámolni is nehéz, hányadik körben nyúlja le a bankokat a kormány, a különadóktól az előtörlesztésig, az árfolyamgáttól a tranzakciós adóig. És még nincs vége.

Közben kifejezetten személyeskedő támadások is indultak Csányi ellen. Először Ángyán oligarcházott a földbérletek miatt, aztán a kormányzati poziciókban egyre magasabbra jutó, ma Orbán mögött második embernek számító Lázár János polipozása jelezte, hogy a Fidesz egyáltalán nem tekinti feltétlen jó barátjának az OTP-vezért. Érdekes módon magánbeszélgetésekben Csányi még ekkor is mentegette Orbánt, hogy ő jó srác, csak ezek a gonosz, valódi oligarchák, Simicska, Nyerges meg az emberük, a Lázár támadják őt, aki eddig csak költött a magyar mezőgazdaságra, és soha egy fillért sem vett ki.

Lázár az első komoly beosztású fideszes kormánypolitikus, aki nyíltan Csányi ellen megy. Nehéz elképzelni, hogy ez valami magánakció lenne.

Ekkorra már mindenfelé beszélték, hogy a kétharmados diadalmenet nem állhat meg a Nádor utcai székház kapujánál. Most itt az alkalom végre megszerezni, vagy legalábbis eltakarítani az útból az ország legnagyobb gazdasági-hatalmi erőközpontját, az elmúlt húsz év egyik jelképét. Ha nem ebben a ciklusban, akkor a következőben. Ma már a Reuters is arról ír, hogy megindult a kormány Csányi ellen.

Most akkor ne lássunk valami üzenetszerűt abban is, hogy kirúgták az ex-UD-s katonai kémfőnököt?

A takarékszövetkezeti átszervezésnek álcázott új Postabank-terv már nyílt hadüzenet. Jön a végső ütközet?

Csányi túlélt már egy pár ilyen kísérletet. Ha a mostani eladás meghátrálásnak is tűnik, biztosak lehetünk benne, hogy lesz még meglepő húzása, és nem adja fel ilyen könnyen. Az OTP brutálisan erős alapokon áll, sok mindent kibír. De Orbánék sem szoktak elpuhulni, ha arról van szó.

Mi van, ha az ellenállhatatlan erő áthatolhatatlan falba ütközik?

Ha Hruscsov elvtárs dácsájában menekülés közben elsül a kapanyél?