Mindannyian nagyon jó barátok voltunk. Szerettünk együtt játszani, jól éreztük magunkat együtt, és próbáltunk a lehető legjobban focizni. Sokat támadtunk, aztán próbáltuk visszaszerezni a labdát, hogy megint támadhassunk, és közben bíztunk abban, hogy a szerencse is velünk lesz. Ez a futball. – Marcelo Bielsa
Ha nálad van a labda, akkor nincs az ellenfélnél. – Johan Cruyff
A 2012-13-as szezon az újjáépítésről szólt a Barcelonánál. Az előző nyáron Pep Guardiola az edzői kispadról New York-i pihenőévre váltott, helyét jobbkeze, Tito Vilanova foglalta el. Az ő vezetésével felemás szezonja lett a Barçának. A bajnokságot már gyakorlatilag karácsony előtt megnyerte a csapat, a Bayern München viszont úgy megverte a katalánokat a Bajnokok Ligája elődöntőjében, hogy négy év után a világ legjobb csapatának jár koronát is sikerült leütni Messiék fejéről.
A németek elleni vereség komoly kérdéseket vetett fel a Barcelona játékának idejemúltságával, és néhány fontos játékos, elsősorban Xavi öregedésével kapcsolatban. Ennél is nagyobb baj volt, hogy 2012 decemberében Vilanovának ismét kiújult fültőmirigy-rákja, és kezelése alatt hosszú hetekig nem tudott dolgozni. Visszatért ugyan, de laikus szemmel is látszott, hogy nincs jó bőrben. Július 19-én aztán a Barcelona bejelentette, hogy Vilanova ismét beteg, és nem tudja tovább ellátni az edzői feladatokat.
Július közepén ugyan még hivatalosan nem kezdődött el az európai fociszezon, valójában viszont már mindenkinek startra készen kell állnia. Néhány játékos még csapatot keres, előfordulhatnak meglepetés-igazolások augusztus végéig, de az alapok mindenütt a helyükön vannak. Komoly csapatnál a szakmai stáb már az előző szezonban elkezdte tervezni, mire és kire van szükség szeptembertől, e szerint küldtek el és hoztak új játékosokat, az edzéseken pedig a nyaralás során felhalmozott súlyfelesleg ledobása után az új taktikai utasításokat gyakorolják. Jó edző ilyenkor már nincs a piacon. Amikor a Real Madrid csak június 25-én jelentette be, hogy Carlo Ancelotti lesz a csapat új edzője, már sokan morgolódtak, hogy miért csak nyár közepén sikerült találni valakit a kispadra.
Július végén egy Barcelona-szintű csapatnak edzőt találni szinte lehetetlen feladat. Két hónapja még meg lehetett volna szerezni Manuel Pellegrinit vagy akár Jürgen Kloppot is, most viszont a Manchester City és a Borussia Dortmund edzői már megközelíthetetlenek. Felmerültek olyan egykori Barça-játékosok, mint a Celta Vigo kispadjára frissen leült Luís Enrique, de az ő alkalmasságával kapcsolatban azért elég komoly kételyek is voltak. Végül a Barcelona vezetősége teljesen le is mondott Európáról, és inkább Dél-Amerikában kezdett el keresgélni, ahol a Libertadores-kupa döntője még nem fejeződött be, és egyébként sem olyan nehéz valakit pénzzel átcsábítani Európába.
Elég is volt három nap az új edző leszerződtetésére: szerdán Barcelonában bejelentették, hogy a csapatot a következő két évben Gerardo “Tata” Martino irányítja. Az argentin edző leigazolása csak látszólag szakítás a hagyománnyal, hogy a Barcelona kispadján olyan ember üljön, aki belülről ismeri a klubot, és ugyanabban a játékfilozófiában hisz, mint ott a kölyökcsapattól felfelé mindenki. Az egyébként 2006-ban a Barcelonával BL-t nyerő Frank Rijkaard ilyen szempontból sokkal inkább kívülálló volt: Tata Martino és a katalán csapat közt számtalan kapcsolódási pont van.
A legnyilvánvalóbb ezek közül Rosario városa. Martino a még argentin léptékkel is teljesen futballőrült város egyik csapatában, a Newell’s Old Boysban töltötte szinte teljes játékosi karrierjét, és az ő kispadjukról állt fel a Barça kedvéért. Rosarióban született Lionel Messi is, akit 12 éves korában szintén a Newell’s-ből szereztek meg a katalánok. Állítólag édesapja, a mostanában adóügyei révén híressé vált Jorge Messi kedvence éppen a csapatban valaha legtöbbször pályára lépett játékos, Tata Martino volt.
A kapcsolat azonban ennél sokkal mélyebb. A Newell’s abban a Marcelo Bielsa stadionban játssza hazai meccseit, amelynek névadója ugyan még hatvan éves sincs, ám edzőként akkorát alkotott Rosarióban, hogy már 2009-ben stadiont neveztek el róla. Bielsa a nemzetközi mezőny valószínűleg legöntörvényűbb, legbolondabb zsenije, akinek módszereiről, fanatikus munkamoráljáról számtalan legenda kering rajta. Két éve az Athletic Bilbao történetének legnagyobb sikerét érte el a klubbal, amikor az Old Traffordban iskolázta le a Manchester Unitedet, aztán egy évvel később ugyanezzel a csapattal alig tudott bent maradni a spanyol első osztályban.
Bielsával kapcsolatban azonban nem az a legfontosabb, hogy Rosarióban született, hanem hogy ő Pep Guardiola példaképe, akit a Barcelona utóbbi húsz évét leginkább meghatározó játékos és edző a világ legjobb edzőjének tart. Amikor 2006-ban Guardiola átvette a Barcelona B-csapatának irányítását, egyik első útja Argentínába vezetett, ahol 11 órán át beszélgetett Bielsával, és kérte ki a mester tanácsait. Akinek a fociról vallott elvei nagyon közel állnak Guardiola másik hőse, a sokkal pragmatikusabb Johan Cruyff gondolataihoz.
Kézenfekvő lett volna Vilanova helyére a Bilbaótól éppen elküldött Bielsát leültetni, ám a Barcelona vezetősége valószínűleg nagyon helyesen úgy ítélte meg, hogy az argentin különc összeegyeztethetetlen a világ egyik legerősebb, leggazdagabb klubjával.
Így esett a választás Martinóra, Bielsa első számú tanítványára. Martino idén megnyerte a Newell’s-szel az argentin bajnokságot, és csak a brazil Atlético Mineiro elleni tizenegyesek választották el attól, hogy a Libertadores-kupában is döntőt játszhasson. A Newell’s látványos, támadó focit játszik, olyat, amilyet Barcelonában most nagyon szeretnek, azonban Martino talán nem is Argentínában, hanem még Paraguayban érte el azokat a sikereket, amelyek meggyőzték a katalánokat arról, hogy nekik ez az ember kell a kispadra.
Martinónak több paraguayi klubcsapatnál is voltak sikerei, és öt éven át a paraguayi válogatott szövetségi kapitánya is volt. 2010-ben az ő vezetésével érték el a legjobb világbajnoki eredményüket, amikor Dél-Afrikában a negyeddöntőig jutottak. Ahol csak a spanyolok tudták megállítani Paraguayt, de vért izzadva: előbb mindkét csapat kihagyott egy-egy tizenegyest, és csak a 83. percben, egy szerencsés Villa-góllal tudtak nyerni a későbbi világbajnokok. A spanyol válogatott és a Barcelona közt ugyan vannak különbségek, ám mindkét csapat alapja ugyanaz, és azon a johannesburgi meccsen Martino bebizonyította, hogy tudja, hogy kell megállítani a világverő gépezetet. Így talán azt is tudja, hogy mit kell tennie azok a csapatok, például a Bayern München ellen, amelyeknek már sikerült tújárnia a Barça eszén.
Martinónak nincs sok ideje a szezon kezdetéig, és nagyon komoly feladat vár rá. A Barcelona tavalyi teljesítménye számtalan kérdést vetett fel, amelyekre most neki kell megtalálnia a választ. Kérdés, mi lesz Xavival, akinek a pótlása most, hogy Thiago Guardiola hívására Münchenbe szerződött, még nehezebb lesz. Középhátvédet még mindig nem sikerült igazolni, pedig Puyol lábaiban már lassan több a sérült, mint az ép darab, és akkor még ott van az az apró probléma, hogy a nyáron végre megszerzett Neymart hogy lehetne úgy beépíteni a csapatba, hogy a káposzta megmaradjon, de közben Messi is jól lakjon.
Ennek ellenére persze egyértelmű, hogy a világ bármelyik edzője szeretne ilyen gondokkal küzdeni. Martinónak most be kell bizonyítania, hogy elég érett egy európai sztárcsapat vezetéséhez is, a Barcelona-drukkerek pedig reménykedhetnek, hogy a tavalyi, felemás eredményű renoválás után a 2013-14-es szezonban ismét stabil alapokat sikerül lerakni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.