• Mohamed Murszi elnök július eleji megpuccsolása óta egyre feszültebb a helyzet Egyiptomban.
• Szombaton a katonaság a volt elnök mellett demonstráló békés tüntetők tucatjait mészárolta le Kairóban.
• Hiába emlegetnek sokan polgárháborús veszélyt, amíg az amerikaiak és az egyiptomi hadsereg egy oldalon állnak, erre kicsi az esély.

Minden Egyiptommal kapcsolatos cikk köteles az utóbbi évek egyre bonyolultabb eseményeinek összefoglalásával indítani. 2011 januárjában a nép felkelt a véres kezű diktátor, Hoszni Mubarak ellen. Néhány héttel később a hadsereg levette a kezét Mubarakról, aki lemondott. A hatalmat egy katonai junta-szerűség vette át. 2012 májusában elnökválaszást tartottak, amit Mohamed Murszi, a Muszlim Testvériség jelöltje nyert meg. 2013 júniusában a nép egy része felkelt Murszi ellen, akit a forradalom elárulásával és diktatórikus módszerekkel vádoltak. A hadsereg Murszi ellen fordult, és leváltotta az elnököt. A hatalmat egy katonai junta-szerűség vette át.

A mostani egyiptomi helyzetet a jelenleg is az országban tartózkodó Afrika-szakértő, Markó Ferenc találóan ellen-ellenforradalomként jellemezte. A Mubarakot elzavaró forradalmárok szekulárisabb része az iszlamista Murszit a forradalom elárulásával, tehát ellenforradalommal vádolta, ezért kelt fel ellene, és zavarta el a hadsereg hathatós segítségével. Az eseményeket lehetne abszurdnak is nevezni, azonban a hét végén annyi vér folyt Egyiptomban, amennyi Mubarak óta soha, és így az abszurd jelző leginkább hullagyalázás.

Pedig az valahol igenis abszurd, hogy az egyiptomi társadalom leginkább demokratikus és nyugatias része a hadsereg segítségével mozdít el a hatalomból egy többé-kevésbé demokratikusan megválasztott elnököt. És az is, hogy a jelenlegi helyzetben az országban demokratikus választás útján szinte biztosan csak antidemokratikus erő juthat hatalomra, mivel a szabadságjogokhoz meglehetősen ambivalensen viszonyuló Muszlim Testvériség valószínűleg akkor is legyőzné a mindenféle “demokratikus” erőket, ha azok egyesítenék szétforgácsolt csoportjaikat.

Murszit július 3-a óta a külvilágtól elzárva, egy katonai bázison őrzi a hadsereg. Állítólag a napokban készülnek átszállítani ugyanabba a börtönbe, ahol Mubarak is raboskodik. Ez azonban nem törte meg a Muszlim Testvériség szavazóbázisát, akik az utóbbi három hétben egyre hangosabban követelték Murszi visszahelyezését a hatalomba. Tüntetéseik központja nem a 2011 óta főszerepet játszó Tahrir tér, hanem a Kairó északi részén található Rabaa Adaveja mecset környéke.

Az egyre idegesebb hadseregnek szombatra lett elege a Murszi-párti tüntetésekből, és egyszerűen a tömegbe lőttek. A nyolc órán át tartó támadássorozatnak több tucat halálos áldozata volt, a különböző források 60 és 130 közé teszik a halottak számát, és természetesen nagyon sok a sérült is. A mecset előtt tüntetőkre egyenruhás mesterlövészek és civil ruhás egyének egyaránt lőttek, és bár lehet, hogy a tömegben néhányaknak volt fegyvere, itt alapvetően fegyvertelen és relatíve békés demonstrálók kivégzéséről volt szó.

A hadsereg igyekszik a Murszi-pártiakat terroristának beállítani, és ezt a kifejezést használja rájuk az Egyiptomot jelenleg de facto irányító vezérkari főnők, Abdel Fattáh esz-Sziszi is. A mészárlást próbálták elrejteni a nyugati újságírók elől, akik közül sokat épp akkor vittek sétarepülésre a Tahrir tér felett, ahol továbbra is tízezrek tüntetnek Murszi ellen. A mészárlás híre azonban így is nyilvánosságra került, és azt el is ítélték mindenféle nemzetközi civil szervezetek, az EU és még az USA is. Az amerikaiak ugyan következetesen nem hajlandóak puccsnak nevezni a Murszi ellen végrehajtott puccsot, de azóta többször is próbálták finoman noszogatni az egyiptomi hadsereget, hogy moderálja magát. De csak nagyon finoman.

A Murszi elleni puccs óta egyre romló egyiptomi helyzetet látva egyre többen emlegetik a polgárháború veszélyét Egyiptomban. Erre azonban a jelenlegi helyzetben minimális esély van, és csak akkor képzelhető el, hogy az ország egyik fele fegyveresen is a másik ellen forduljon, ha alapvetően megváltoznak az erőviszonyok Egyiptomban. Amíg Amerika és a hadsereg ugyanazon az oldalon állnak, nemhogy szíriai, de még líbiai forgatókönyv is szinte elképzelhetetlen.

Szíriában éppen azért dúlhat most már két éve százezernél is több áldozatot követelő polgárháború, mert Asszád kormánya egyedül maradt a világ ellen. Kína és Oroszország ugyan mögötte áll, de az ő segítségük eltörpül az ellenzék hátszeléhez képest. Az USA és az EU által nyújtott segítség (fegyverek? tanácsadók? anyagiak?) nélkül nem valószínű, hogy még 2013 nyarán is harcolnának a most egyébként éppen visszavonulóban lévő lázadók.

Egyiptomban viszont a nyugati hatalmak a Murszi ellen tüntető, elméletileg demokratikus és szekuláris erők mögött állnak. És akárcsak ezek a csoportok, ők is hajlandóak lenyelni a békát, azaz a hadsereget, amely gyakorlatilag semmit sem változott Mubarak óta, csak egy-két főtiszt cserélődött ki a diktatúrában leginkább kompromittálódottak közül. Lenyelik, mert az EU, az USA és a Tahrir téri tüntetők ha az ördöggel nem is, de néhány rosszarcú tábornokkal mindenképpen hajlandóak szövetkezni a Muszlim Testvériség és az iszlám előretörése ellen.

Egy polgárháborúhoz két felfegyverzett fél kell, Egyiptomban pedig még csak egy van. A Muszlim Testvériség nem tud ilyen katonai túlerővel szembeszállni. Nincs, akitől fegyvereket tudnának szerezni, és persze kérdés is, hogy a két fél bármelyike egyáltalán hajlandó lenne-e polgárháborúig feszíteni a helyzetet. Több tucat békés tüntető lemészárlása borzasztó, de Mubarak alatt Egyiptomban ennél sokkal csúnyább dolgok is történtek. Ha a hadsereg egy része úgy dönt, hogy szimpatikusabb neki az iszlamista vonal, mint a Tahrir téri nyugatias, bármi megtörténhet. Addig valószínűleg marad a teljes bizonytalanság és az alkalmankénti vérfürdők.