Szokatlanul hosszú interjút közölt Orbán Viktorral a Puskás Ferenc Akadémia honlapja. Ezt röviden mi is beszemléztük már ma délelőtt, de a beszélgetés tele van annyira erős mozzanatokkal, hogy egyszerűen nem tudtunk ennyivel túllendülni rajta.

Ezért most segítünk, ha nem volt kedve/energiája elolvasni az interjút, itt összegyűjtöttük a fontosabb részleteket.

Most is az unió a hibás

Az interjú elején Orbán a Videoton gyors kiesése okozta kesergés után hamar kedvelt témájára, a nagyhatalmi átrendeződésekre tér rá. És mint kiderül, az európai klubfutball kiüresedése az unió hibája. Mert a Bosman-szabállyal lehetővé vált a légiósok szabad áramlása Európában, ez pedig kiölte a régi idők alázatát a klubfutballból.

Egyetlen megoldás van, ha visszatérünk a Bosman-világ előtti időszakhoz. Ezt speciel, nem az Európai Unió ellenében mondom, de az unió hozta a nyakunkra ezt a szerencsétlenséget. Ezt az Európai Unió legsúlyosabb hibái közé kell sorolnunk, és csak az unió javíthatja ki.

Orbán szerint egyszerűen korlátozni kéne a munkaerő szabad áramlását a fociban, mert az a kultúra része. Ezért nem a piac és a gazdaság szabályai érvényesek rá, hanem speciális jogszabályokkal kéne visszajuttatni a jogosítványokat a klubokhoz, szemben a mostani rendszerrel, ami a játékosoknak kedvez.

Ma nem úgy áll a dolog, mintha ez lehetséges lenne, de én már láttam néhány dolgot, ami nem tűnt lehetségesnek és mégis bekövetkezett.

- mondta erről sokat sejtetően Orbán Viktor.

A futballklub nem gazdasági vállalkozás

- emelt hamar a téten a miniszterelnök.

amit csinálunk, nem a pénzért csináljuk. Egy gazdasági vállalkozásnak egyetlen szempontja van, hogy a pénz tulajdonosa, a vállalkozás tulajdonosa minél nagyobb hasznot tudjon realizálni. A futballban ez lehetetlen. A futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész.

Szól az interjú egyik legerősebb része. Mert bár a profi labdarúgáson sokan keresnek sokat, a tulajdonosok nem, ők mindig visszaforgatják a pénzt. Olyan ez, mintha egy operaházról beszélnénk.

A focisták végső soron, a dolog filozófiáját tekintve, művészek

- summáz a miniszterelnök.

Szerinte éppen ennek felismerését hibázzák el itthon a gazdasági szereplők, amikor arról beszélnek, hogy a labdarúgásnak nyereséget kéne termelnie. Pedig ez teljes félreértése a dolgoknak.

Kalandvágyó olvasóink egyszer megpróbálhatják ezt az érvrendszert előadni egy angol vagy német, labdarúgást kedvelő ismerősüknek. Mi még nem mertük.

Az interjú közben robog tovább:

Állunk a lábunkon

A magyar profi futball teljesen életképes. Ha végignézzük, lassan és biztosan gyarapszik azoknak a kluboknak a száma, amelyek mögött jelentős gazdasági szereplők állnak. A Videoton mögött ott a MOL, a Győr mögött ott az Audi, a Diósgyőr mögött ott a Leisztinger-féle üzleti csoport, a Honvéd mögött ott van a Hemingway-féle üzleti világ, a Debrecen mögött a Teva, a Pécs mögött a Mathias-csoport, az MTK mögött a Várszegi-csoport – ha még ott van –, a Paks mögött– egyedüliként – a magyar állam, a Fradinak hamarosan lesz kérője, erősebb és nagyobb, mint bárki másnak, ez hetek kérdése.

- sorolja a szponzorként beszálló vállalatokat a miniszterelnök. Mondjuk hogy például Leisztinger Tamás hogyan látja a szerepvállalását a magyar labdarúgásban, ahhoz érdemes elolvasni ezt az év eleji interjút.

Orbán szerint Felcsúton sincs gond a pénzzel:

A mi akadémiánk, amely nem pályázik nemzetközi babérokra, köszöni szépen, a saját utánpótlás-nevelésének meg az ide érkező magánadományoknak köszönhetően – közhasznú alapítványként – áll a lábán.

A magánadományozó cégek listája megtalálható az akadémia honlapján.

Bele kell állni kötésig

A stadionépítések témája az, ahol az interjú igazán valószerűtlen irányokba megy el. Egyrészt Orbán itt teljesen belepörög a labdarúgás-kultúra analógiába:

Ez Magyarország. Itt az alkotás különös nehézségbe ütközik. A Lánchídtól kezdve az Országház, a Nemzeti Színház vagy a MÜPA megépítéséig mindig így volt. És a végén, amikor túl vagyunk rajta, akkor mindenre nagyon büszkék a magyarok, amit sikerült létrehozni. Azok is büszkék rá, akik egyébként folyamatosan tiltakoztak. Nekünk, akikben dolgozik az alkotás szelleme és ereje, egy dolgot mindig szem előtt kell tartanunk: suttyomban, szégyenkezve, magyarázkodva, a viták elől meghátrálva nem lehet alkotni. Bele kell állni. Ha kell, kötésig. Szégyenkezzenek és lapuljanak azok, akik ki akarnak kezdeni bennünket, akiknek semmi sem jó, akik mindent jobban tudnak, de végül sohasem alkotnak semmit.

Másrészt az interjút készítő Szöllősi György, az akadémia kommunikációs vezetője végleg kiesik szerepéből, és egészen durva tempóban kezd alákérdezni a miniszterelnöknek:

• Miért van az, hogy a háború után nemzeti konszenzus volt abban a kérdésben, hogy nemzeti stadiont kell építeni, miközben alig lehetett lakáshoz vagy élelmiszerhez jutni? Ma pedig a stadionépítés vörös posztó sokak szemében. Emiatt támadják a legtöbbet a kormányt.

A válasz persze az, hogy kommunizmus.

Innentől már egyértelműen Szöllősié a főszerep:

• Ezeket a befektetéseket szokás szembeállítani a kultúra, az egészségügy, az oktatás finanszírozásával. Holott közhelyszámba megy: a sport maga a kultúra, maga az egészségügy, maga az oktatás.

Orbánnak a végén már csak a helyeslés marad. Bár még arra azért röviden kitér, fontos, hogy a felcsúti stadion az egyetlen, ami nem közpénzből épül. Pedig ez közvetve azért biztos hogy inog, mert a stadion építése főleg TAO-pénzekből valósul meg, ami adókedvezmény formájában érkezik, és ez a pénz mind a költségvetésből hiányzik majd.