A Cinknél elnézték egy kicsikét a naptárat, és benyomtak egy két évvel ezelőtti Blikk-cikket arról, hogy Selmeczi Gabriellának hat éve (mármint akkortól, 2011-től számítva hat éve) kétmilliós adó-, pontosabban illetéktartozása van. Jó, előfordul az ilyesmi a szocmédia hírfolyamában, valami limányban visszaáramlik egy kétéves sztori, elkezdik osztani, a szerkesztő meg nem figyel.
Elegánsan át is léphetnénk a maffiabaloldal csahos szanomakutyáinak újabb karaktergyilkossági kísérlete fölött, de mégsem hagyjuk annyiban, mert magunk is Selmeczi Gabriella cipellőjében járunk. Mint Pilátus a krédóban.

Selmeczi adótartozása már a Blikk szerzőjének a gyanúját is fölkeltette annak idején, célozgatott rendesen, és érthető is a gyanakvás, ebben az enyhén (durván) feudális posztprekapitalizmus-temetési kísérletben, amely egyszersmind és egyidejűleg egy következmények nélküli komp-abszurdisztán is, naponta lehet ilyesmibe ütközni:

a képviselő zebrán gázol, meztelenül kokainozik a Hősök terén, fölpofoz egy nyugdíjasotthont, a Margit-hídról délután kettőkor szarik a Dunába, ellopja az árvaház grízestésztájáról a Hitler-szalonnát, satöbbi, minden különösebb jogi kockázat nélkül.

Hát nem-e büdös-e az, hogy van egy NAV-nak hívott Apehünk, amely minden háromforintos tartozásra lecsap, ha a döglött papagáj után nem fizeti be a özv. Horpacsek néni az áfát, akkor másnapra inkasszózzák az egész lépcsőházat Békásmegyeren, de bezzeg a képviselőnőasszonynak haja szála sem görbül hat éven át, nem is szólnak neki, amikor milliókkal tartozik. És persze pont Lockheed-botrányos, nyugdíjmentős Selmeczi. A képviselőnőasszony azt mondta annak idején, 2011-ben az újságírónak: vett egy ingatlant, illetékköteles, kért részletfizetést, de hat évig nem is válaszoltak, így nem is tudott arról, hogy tartozása van. Aha, persze – derpeg a Facebook népe, mer’ úgy van az, hogy az Apeh-Nav csak úgy nem szól. Hogy hagyja az állampolgárt ülni a milliókon.

És: tényleg úgy van.

Azt hiszem, ugyanabban a városban lakom, mint Selmeczi, ugyanahhoz az ApehNAV-igazgatósághoz tartozunk, én is várásoltam ingatlant 2005-ben, és... pontosan az történt, amit a képviselőnőasszony mondott.

Illetéket kellett volna fizetni, de fél évig nem reagált semmit a hivatal. Aztán telefonáltam. Azt mondták, nyugodjak meg, most vonták össze az illetékhivatalt az Apehhal, van egy kis kavarodás, informatikai átállás meg minden, teljes a káosz. Oké. Megnyugodtam. Nem történt semmi hónapokig. Telefonáltam megint, nem mintha annyira szeretnék illetéket fizetni, de tutira vettem, hogy persze, nem jelentkeznek, aztán egyszer majd kapok egy levelet, hogy hoppá, rámkúrtak iksz százalék késedelmi kamatot, mert már régen be kellett volna fizetnem.

Így ment a telefonálgatás hónapokon át, minden eredmény nélkül. Több mint egy év múlva megállapították az illeték összegét, akkor részletfizetést kértem, és kezdődött az egész elölről. Telefonok, türtelmet kérnek, telefonok, semmi. Újabb egy év múlva az egyik tulajdoni hányadra, a feleségemére, megérkezett a határozat meg a csekkek, mehet a részletfizetés, az enyémre semmi. Telefonálgatás, semmi. Nyugtatnak, nincs gáz, csak az összevonás, káosz, tetszik tudni, tessék várni. Telefonálás, havonta, semmi. De évekig semmi. El is felejtettem.

Erre most nyáron várom az SZJA-visszatérítésemet, nem jön. Jön egy levél viszont, hogy nem kapok egy fillért sem, hogy is képzelem én ezt a visszatérítést, amikor százhetvenezer tartozásom van. Micsoda? Telefonálgatás, hogy mégis hogy lett nekem tartozásom, amikor évek óta nincs, cégeket alapítottam, nullás igazolásoka kellettek, kapoma folyószámlakivonatokat, sosem volt rajtuk tartozás. Erre mondják, hogy a 2005-ös illeték. Bazmeg. Találják ki, hogy a késedelmi kamatok rajta vannak-e?!

(És azóta meg semmit nem hiszek el a maffiabaloldali szanomasajtónak. Milyen trafikmutttyyííí???!!!444!!)