Ma az útra emlékezünk, arra az ezer évre, amit magunk mögött hagytunk, s arra a kezdetre, amit Szent István király meghatározott. A magyarok tisztelték a levegőt, a vizet és a földet, de csupán azt hívták és nevezték istennek, aki a világmindenséget teremtette.

Szent István a Nyugatot választotta, de abban igaza van, mondja a szónok, hogy ez a kérdéskör sokkal több, mint egyházi kérdés. Bizánc vagy Róma: a mai napig él egyfajta hasadás a magyar lelkekben, hogy nyugati vagy keleti nép vagyunk-e? Vagy: híd a Nyugat és Kelet között? Könnyű ezeket a jelzőket félreérteni, hibásan alkalmazni.

Szent István intelmeit ismerjük, amelyeket Imre fiához intézett, hogy az egyszokású nemzet gyenge, a sokszokású nemzet erős. Megerősíthet hitünkben, hogy jó úton járunk, mert ez az ország Szent István Magyarországa, azé az országé, ahol 7 millió társunk vallja magát kereszténynek.

És most következzék az ünnep fénypontja, a TŰZIJÁTÉK!!4!