Abbahagyja az alkotást túlzás nélkül minden idők legnagyobb rajzfilmrendezője, Hayao Miyazaki. A japán filmrendezővel egy korszak száll sírba: azé a fajta animációs filmé, ami nem "gyerekfilm", nem "családi film", hanem egyszerűen "film" a szónak - úristen, a nyár vége engem is kikészít, kapaszkodjanak meg! - a legnemesebb értelmében.

A hírt Velencében, a filmfesztiválon jelentette be a Miyazaki filmjeit gyártó Ghibli stúdió elnöke, Koju Hoshino. Miyazaki a Kaze tachinu (The Wind Rises, Feltámad a szél) c. filmjével int búcsút az iparnak és a művészetnek.

A Kaze tachinut júliusban mutatták be Japánban, a második világháborúban játszódó film a listavezetők között nyitott.

A Chihiro szellemországban biztosan megvan mindenkinek, ezért a mester Oscar-díjat is kapott 2001-ben, de tulajdonképpen nincsen olyan filmje, ami ne lenne hasonlóan magas színvonalú. És itt nemcsak a komplex, érzelmes, kedves, vicces és közben valahol mélyen mindig kegyetlen történetekről beszélünk, hanem arról a tartásról, amivel végig kitartott a hagyományos, kézzel rajzolt cellanimáció mellett.

A hatvanas évektől kezdve animátorként, majd tévés produkciók rendezőjeként dolgozó Miyazaki a nyolcvanas évek elején lesz ismert hazájában (Lupin, A repülő Kastély). Az 1941-ben született forgatókönyvíró-rendező, aki képregényeket is rajzolt, volt az anime aranykorszakának első fecskéje.

A Szél hercegnője című sci-fiben már teljes pompájában bontakozik ki a nagy mesélő hihetetlen fantáziája, ez a film egyébként hazánkba is eljutott, én pl. egy óvodai vetítésen láttam az Alkotmány moziban. A távoli jövőben játszódó Földet elpusztították a gépek és a háború, a természet viszont nem adta fel.

Ez az a korszak, amikor a maga nemében máig egyedülálló francia-magyar Idő urai is készül. Ehhez a sztorihoz hasonló a Mononoke hercegnő, a Föld és az ember kapcsolatát elég pesszimistán bemutató műve, ez hozta meg a nemzetközi áttörést is.

Miyazaki legsikerültebb műve talán a Totoro - A varázserdő titka, amely két, vidékre szakadt kislány történetét meséli el. Miközben az ember a japán táj rajzolt szépségében álmélkodik, furábbnál furább dolgok történnek, hihetetlen lények kerülnek elő, a film "rejtett jelentése" pedig ma is foglalkoztatja a rajongókat.

Még Magyarország környékére is eljutott fantáziája: a Porco Rosso (Vörös disznó) c. filmje az éppen haldokló Habsburg-birodalom világába visz minket: Fiume-szerű várossal, szép szerelmi történetettel és elképesztő légi csatajelenetekkel.

Ami még érdekes nála, az első bekezdében említett technológiai hagyományőrzés. Hiába éli harmadik virágkorát az animáció a digitális technológiának és a modellezésnek köszönhetően, ő maradt kétdimenzióban és szigorúan kézzel készíttetett minden képkockát.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ignorálta volna a digitális technikát, mint teszik azt pl. a magyar rajzfilm öregjei, csak éppen annyira használta, amennyire az általa teremtett képi világába még belefért. Éppen aprólékossága miatt viszont filmjei eléggé drágák, 3-5 évente készült el egy-egy, két film között rövidfilmeket rendezett.

Társalapítója a Ghibli stúdiónak, amely ma is egyike Japán legsikeresebb rajzfilmjeit gyártó animációs műhelyeinek. Az amerikai Walt Disneyvel és a brit Nick Parkkal (Wallace és Gromit, Aardman stúdió) szokták egy lapon emlegetni.

Szóval nem a nyár vége a szomorú, hanem ez a hír. Mással pedig szeptember elsején nem is tudok búcsúzni, mint azzal, hogy Miyazaki egy próbát mindenképpen megér, életműve pedig

T A N A N Y A G.

---

Fotó: Kim Kyung-Hoon/Reuters