• Elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolják a 2006 őszén szolgáló rendőri vezetőket.
• Magyarán azzal, hogy nem szankcionálták a rendőri túlkapásokat, sem az inkompetenciát.
• Az utóbbi gyakorlatban a tévészékház ostromát jelenti, a vád szerint a rendőrség megakadályozhatta volna a tévé elfoglalását.
• Az ostrom után viszont már az volt a baj, hogy a rendőröket túlzottan is szabadjára engedték.
• Az egységparancsnokok nem akadályozták meg beosztottjaikat abban, hogy okkal-ok nélkül, de mindenképpen aránytalanul verjék a tüntetőket, vagy a békés járókelőket.
• A rendőri vezetők pedig eltussolták az eseteket, sőt, Dobozi József határozottan utasította a vizsgálókat arra, hogy a rendőrök felelősségét ne vizsgálják.
• Ugyanígy ő szabotálta el az azonosító jelek kötelező használatára vonatkozó parancsot is.

Napra pontosan hét évvel az őszödi beszéd kiszivárgása és 26 hónappal a vádemelés után megkezdődött a 2006 őszi rendőri túlkapásokat elnéző és a tévészékház inkompetens védelmét szervező rendőri vezetők - Bene László országos és Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányok, illetve Dobozi József, a Rebisz vezetője és beosztottjaik, összesen 14 vádlott katonai büntetőpere.

Most itt nem untatnám az olvasókat a hatórásra nyúlt iratismertetés részleteivel - pedig olyan poénok is vannak, hogy az egyik tömegoszlató egység parancsnoka Nagy Miklós őrnagy, akinek Nagy Miklós őrnagy a helyettese - így első körben csak a vádpontokat tekinteném át.

Elsőként kezdjük azzal, hogy miről nem szól a per:

A túlkapásokról - a vád előljárói intézkedés elmulasztása, ennek pedig nincsenek sértettjei. Vagyis nem azt vizsgálják, hogy ki és milyen túlkapásokat követett el, hanem azt, hogy ki és miért nézte el ezeket a túlkapásokat.

A vád emellett nem vonta kétségbe, hogy a szeptember-októberi zavargások idején szükséges volt a rendőrség fellépése. Mi több, a tévészékház ostromával, az első vádponttal kapcsolatban a vád szerint inkább a szükséges intézkedések elmaradása merült fel - a negyedrendű vádlott, a Szabadság tér biztosítási parancsnoka ellen pont ez a vád.

A 14 vádlott három csoportra osztható.

• Bene László volt országos főkapitányt azzal vádolják, hogy bár a rendőrség belső vizsgálata súlyos mulasztásokat állapított meg, ő elmulasztotta ezek szankcionálását. Ugyanígy nem kezdeményezett vizsgálatot és felelősségre vonást azért, mert beosztottjai határozott parancsával szembeszegülve megengedték a rendőröknek, hogy azonosító jelzés nélkül oszlassanak október 23-án.
• A másodrendű vádlott Gergényi Péter a vád szerint bár a tévéközvetítés és a rendőri rádióforgalmazás alapján tisztában volt azzal, hogy a Szabadság térre vezényelt rendőri egységek felaprózódtak, illetve a helyszíni biztosítás parancsnoka, a 4. rendű vádlott M. Gábor nem volt képes feladata ellátására, nem váltotta le M.-et és nem nevezett ki a helyére olyan rendőri vezetőt, aki képes lett volna a helyzet kezelésére.
• A 3. rendű vádlott Dobozi József, a Rebisz, vagyis a rohamrendőrség volt parancsnoka a tévészékház ostromakor a városban sem volt, sőt, még tévén se nézte az eseményeket. Így csak éjfél után, már túl későn riadóztatta az egységeit. Dobozit azzal is vádolják, hogy a rebiszesek október 23-án a törvényi előírások és az országos főkapitány határozott utasítása ellenére sem viseltek azonosító jelzést, ő pedig nem kezdeményezett vizsgálatot és felelősségre vonást ez ügyben. Sőt, utasította a vizsgálati osztály vezetőjét, hogy az október 23-i események kapcsán rendőrrel szemben ne induljon vizsgálat.
• M. Gábor, a Szabadság téri tüntetés biztosítási parancsnoka szabadságáról berendelve érkezett a tévészékházba. A vád szerint egyáltalán nem volt tisztában a helyzettel, nem kért tájékoztatást, nem vette fel a kapcsolatot a bevetési egységek parancsnokaivak, így nem is tudta irányítani az akciót. De erről még csak nem is tájékoztatta Gergényit. A vád szerint a székházban irreleváns parancsokat adott, például arra utasította a rendőröket, hogy oltsák el a tüzet. A vezetés hiányában a rendőri egységek parancsnokai koordinálatlan, önálló akciókba kezdtek, a székház biztosítására kiküldött egységek feltöredeztek és a kis csapatok felmorzsolódtak - vagyis ahelyett, hogy az egységek egyesülve, megfelelő létszámban léptek volna fel, raj és szakaszerővel, tíz-húsz fős létszámban próbáltak szembeszállni a több száz tüntetővel.
• Az 5. rendű vádlott M. László fő bűne a vád szerint, hogy a vidékről Budapestre rendelt csapaterős, oszlató századoknak annak ellenére sem biztosított megfelelő felszerelést, hogy tudott a hiányosságokról és hogy a raktáron amúgy voltak ilyen eszközök - pajzsok, sisakok.

A maradék 9 vádlott alacsonyabb rangú, altisztek is vannak köztük - heten mai napig rendőrök, ők egyenruhában ültek a vádlottak padján. Ők többnyire bevetési egységeket vezettek, és ebben a beosztásukban a székházostromot követő napokban, illetve az október 23-i zavargásokkor mulasztották el megakadályozni, hogy beosztottjaik okkal vagy ok nélkül, de mindenképpen indokolatlan erővel lépjenek fel - verjenek meg - tüntetőket, vagy adott esetben békés járókelőket. Ők a vád szerint ezeket a túlkapásokat nem is jelentették feljebbvalóiknak, így azt a képzetet keltették beosztottjaikban, hogy a jogellenes fellépés megengedett.

A vádiratból az nem derült ki, hogy az ügyészség miért vonta össze a 14 vádlott ügyét, miért nem külön kezeli a tévészékház inkompetens védelmével vádoltak, illetve az azt követő zavargásokon történt túlkapásokat elnéző egységparancsnokok ügyét. De mert együtt kezeli, a vádirat összesen 15 tényállásból áll, így a per egy évnél is tovább húzódhat. Az eljáró katonai bíró, Kiss Károly előzetesen száz tárgyalási napot tervezett, de csak az első tényállás, a tévészékház inkompetens védelmének tanúmeghallgatásai a 41. tárgyalási napig tarthatnak - az valamikor jövő áprilisban lesz majd.

A per csütörtökön az első öt vádlott tanúmeghallgatásával folytatódik.