• Könyvben jobb volt.
• De a filmnek esélye sem volt elég nyomasztónak lenni.
• A nagy füzet mégse lett rossz.

Ezt onnan tudom, hogy innen:

Ezt láttam:

(Persze a filmet néztem, nem az üres vásznat.)

A történet szerint 1944-ben egy ikerpárt elvisz az anyjuk a gonosz nagymamához egy határ menti kis városba, amíg a háború véget nem ér. Előtte a két gyereknek megmondják, hogy vezessenek naplót, és tanuljanak, ők pedig ennek eleget tesznek, és egyre keményebbé képzik magukat az egyre durvább környezetben. A mellékszereplők hullanak, mint a legyek, a két okos fiúból pedig túlélőrobot válik.

Nehéz elfogadni ezt a filmet

Aki olvasta Agota Kristof regényét és a két folytatását (A bizonyíték, A harmadik hazugság), annak el kell vonatkoztatnia a többi, ezt alapjaiban átértelmező résztől, ami eleve nem könnyű. Ráadásul a könyv fő ereje, hogy az ember magát a nagy füzetet olvassa, amiben a rövid, kemény, lényegre törő mondatokat gondolkodás nélkül követheti az olvasó.

A filmet lehetetlen lett volna így feldolgozni, ezért mással kellett emlékezetessé tenni. Maradt az animáció, és az erősnek szánt kis jelenetek. Az előbbivel az a gond, hogy hiába van megcsinálva jól (néhol szinte az Égből pottyant meséket idézik a mozgó fotók és szövegek a füzetben), mégis kizökkent, és meséssé teszi a történetet. Az erős jelenetekkel meg az a probléma, hogy mint a legtöbb magyar filmben, itt is színdarabszerűek a párbeszédek.

De így is fértek be igazán emlékezetes pillanatok, például amikor  a nagymama (Molnár Piroska) megtudja, hogy a két fiú az éhezést gyakorolja, a bosszantásukra befal az orruk előttük egy sült csirkét, és az elkeseredett, Móricz Zsigmond Tragédiáját idéző zabálást látva tényleg féltettem a színésznőt. De erős a kitépett körmű apa (Ulrich Matthes [Goebbels a Bukásból]) reakciója is, amikor a fiai megkérdezik, hogy miért akar külföldre szökni. A nyúlszájú szomszédlányt játszó Tóth Orsi egyébként a szokásos módon hozza a nyomorultat, meg is erőszakolják, ahogy az várható volt.

Kár, hogy nem elég nyomasztó

Ami a leginkább érződik a filmből, az az, hogy sajnos sokkal inkább a nagyközönséget célozta meg, mint a könyv. Az igazán brutális jelenetekre csak utalás történik, a robbanások és lövések vértelenek, a krematóriumnál pedig csak füst van, hullahegyek nem.

A rövid regény nyomasztó húzása helyett egy világháborús Holdfény Királyságot kapunk, amiben a két kölyök-Vágási Feri-arcú gyerek a lehető legjobbkor, a lehető leghatásosabban próbál meg megszólalni, így viszont a jelenetek folyton túlkomponáltakká válnak.

Ettől eltekintve követi a könyvet, a szereplőknek nincsen nevük, csak foglalkozásuk, a város pedig akármelyik magyar város lehetne. A színészek is jók, még az antiszemita cselédlányt játszó Kiss Diána is érdekesebb lett, mint amilyen.

De a film nem tud a könyvet idézően monoton és olyan bámulatosan brutális maradni, hogy ne áradjon belőle végig, hogy mi lesz az utolsó jelenet. Így pedig nem olyan nagy kaland, csak egy jó film.

A film fődíjas lett Karlovy Varyban, és Magyarország nevezi az Oscarra, a legjobb idegennyelvű film kategóriában. 7/10