Nagyon karcos jó reggelt kívánunk!

Hosszúra nyúlt hétvégi éjszakák utáni délelőttökre kitalált sorozatunkban most egy recsegős, hol felrázó, hol visszaengedő válogatás fog segíteni, amit Németh Zsófi állított össze.

Zsófi a magyar lo-fi színtér berobbanásának legjobb lemezét hozta össze szobájában felvett Piresian Beach nevű egyszemélyes zenekarával, azóta pedig ha nem egyedül, akkor a fuzzolást szörfpunk irányba elvivő Summer Schatzies slágerparádéjával vagy húgával alapított Amstetten bedroom punk nevű zajkavalkáddal bukkan fel rendszeresen.

A válogatás mellé részletes leírást is kaptunk, íme:

Ahogy Hamvas Béla a részegség különböző arcait tanulmányozza borfilozofikus alapművében, úgy tisztelegnék a mai zenés összeállítással a másnaposság 16, a teljesség igénye nélkül idecibált különböző fajzata előtt, a szelídtől a vicsorgó stíluson át, a gondtalan és a vezeklő kedélyállapotokon túl a látomásos vérnyomáspangásos közérzetig, melyeknek közös vonásuk csupán annyi, hogy leginkább a fő sajgásán keresztül ápolnak kapcsolatot a külvilág valóságával.

• Yanka Dyagileva – Vyshe nogi ot zemli

A tragikus vízhalált halt orosz énekesnő nem biztos, hogy ilyen alkalmakra szánta dalait, viszont a nyers és erőtől duzzadó Szégyen és gyalázat című lemez erős idegzetű, másnaposság verte nőknek tökéletes választás.

• K-Holes – Native tongues

Ki ne ébredt volna megzavarodott szellemi állapotban egy-egy átmulatott éjszaka után? Aki még nem próbálta, sosem késő pszichedelikus zenékkel magasrendű esztétikai élménnyé duzzasztani a másnaposságtól megbomlott harmóniát.

• Black Lips – Robitussin

Ha jól belegondolok, a másnaposság csupán abból a szempontból veszélyes, hogy az ember könnyebben elveszti a humorérzékét ilyenkor, pedig kevés rosszabbat tehetnénk ennél.

• Black Bug – You scream

Ugye milyen jól esik andalító, csilingelő, jól bevált zenéket hallgatni a nehéz órákban? Na, ezt néha tök jó félretenni és ilyenkor a legjobb regényekhez méltó váratlan fordulattal válthatunk szintipunkra.

• Country Teasers – Spiderman in the flesh

Bocsánat, hogy csak most következik végre egy epikus nóta fanyarul gonosz ráolvasással.

• Natural child – Easy Street

Van egy klassz ötletem, október 14. Natural Child a Dürer kertben, aztán október 15-én délelőtt az ágyban sörözve még mindig Natural Child.

• Allah Las – Catamaran

Nem szégyen zsenge, kezdő másnaposnak lenni, nekik is biztos felüdülésül szolgál a los angelesi Allah Las ősziesen lírai, hatvanas éveket élő trubadúrgarázs muzsikája, ez ugyanis bámulatosan kisimítja a felborzolt, alkohol roncsolta idegszálakat.

• Paul Cary – On the rise

Ez a kesergő fehér ember blues zenéje, nyilván ezért frusztráltabb keményebb tartású fekete testvéreinél, de pont ezért alkalmasabb is másnaposságra.

• Bryagada Kryzys – Centrala

Gyönyörűen elmosódott posztpunk Varsóból azoknak, akik szeretnek visszaaludni.

• Tomorrow's Tulips – Tired

Megkérdeztem egyik lengyel barátunkat, hogy melyik számnak kell mindenképpen szerepelni egy ilyen szettben, és neki elhihetitek, hogy ez az!

• Fungi girls – Dream Of Oz

Szeretek szombaton reggelente erőt venni magamon és kisétálni a piacra (főleg paradicsomért, kolbászért és kefírért), a könnyed séta és reggeli ugyanis a vesztesekből is azonnal bajnokot csinál.

• Yegor Letov i Opizdenevshiye – Malen'kiy Prints Vozvrashchalsya Domoy

Sokszor nézünk hajnalig elesős és szemét videókat, aztán a Caretaker Empty bliss beyond this world című lemezére alszunk. Pár órával később milyen jó erre a kisherceges proto-Wavves nótára törölgetni a csipákat. ilyenkor igazából nem is vagyok másnapos, hanem csak azt érzem 'ejj de jót ittam tegnap'.

• Blank Dogs – Two months

Olykor reménytelen önsajnálatba és befordulásba fullad a nap, de a világnak attól még nincs vége.

• Dead Moon – Walking on My Grave

Ritkán, de megesik, hogy nincs erőm és szellemi kapacitásom kitalálni, mi szóljon a nehézkes ébredéshez, és akkor mindig Dead Moon lesz. egyszerűen nincs olyan alkalom, amihez ne passzolna a Dead Moon.

• Raspberry Bulbs – I Was Wrong

Kevésbé szerencsés esetekben a másnaposságot a munkahelyünkön kell átvészelnünk, természetesen ehhez a black metál és a noise rock között egyensúlyozó dühős, neurotikus zenék dukálnak.

• Nerve City – The End

Néha másnaposan azt képzelem, hogy meghalok, még ha nem is fáj semmim; ez a nóta kiváló aláfestés és önvédelem ehhez az állapothoz - ezt a számot mindig újra és újra akarom hallani, ez segít az életem megóvásában.

Sorozatunknak korábbi darabjait itt lehet megtalálni.