• Józsefvárosnak elege van az utcán eldobott drogos fecskendőkből.
• A problémára a fideszes képviselő, Ferencz Orsolya a kormány politikájába nem illeszkedő belövőállomások felállítását javasolja.
• Nem kell kitalálni semmi újat. A nyugati nagyvárosok már a 90-es évek óta átálltak a rendészeti hozzáállásról az ártalomcsökkentésre.
• Az ott bevált módszereket kellene csak átvenni.

Józsefváros önkormányzata a múlt héten megszüntette az együttműködést a Kék Pont Alapítvánnyal, akik a tűcsereprogramot és más drogprevenciós feladatokat látnak el a kerületben. Az indoklásuk szerint Józsefváros közterein és utcáin ezrével vannak eldobált, veszélyes injektorok, amik már számtalan balesetet okoztak, és veszélyeztetik a nem drogozó többséget. A kerület Fidesz-KDNP-s képviselőjét arról kérdeztük, ők milyen megoldást javasolnak a kialakult helyzetre.

Ferencz Orsolya a kormány politikájával totálisan szembemenő javaslattal állt elő. Szerinte a belövőszobák létesítésével orvosolható volna a probléma. A megoldást számos nyugati országban alkalmazzák, és ezt üdvözölné a Kék Pont, a TASZ, a Baptista Szeretetszolgálat, és mindenki, aki a problémával szakmailag foglalkozik. De az ilyen típusú javaslatoktól a kormánypártok és a kormány teljesen elzárkózik.
Ferencz Orsolya a kerületben él, négy gyereket nevel, és úgy tűnt, hogy a kerület problémája egyben az ő családjának húsbavágó problémája is. Így kénytelen minden megoldási lehetőségen elgondolkodni. Nem valószínű, hogy véletlenül elszólta magát, az interjú alatt végig bent ült Józsefváros alpolgármestere, Sántha Péterné, és a kommunikációs iroda sajtóreferense, Hudák Anita is.

Józsefváros nyitott a belövőszobákkal együtt működő tűcsere állomásokra.

A 90-es évek elején a mostani józsefvárosi helyzethez hasonló problémával kellett szembenézniük több nyugati nagyváros lakóinak. Az utcákat és a parkokat sok helyen elárasztották a kábítószeresek, és veszélyes, potenciálisan fertőző fecskendőkkel, dorgszeméttel voltak teli a közterek. Hiába vitték be, csukták el a drogosokat, hiába hirdettek nulltoleranciát, hiába álltak ki a politikusok a sarkokra, hogy most azonnal fejezze be mindenki a drogozást, a helyzet csak tovább romlott. Terjedt a HIV vírus, sok volt a halálos túladagolás, és a probléma egyre láthatóbbá és a zavaróbbá vált minden városlakó számára. Rájöttek, hogy a drogfogyasztást nem lehet rendészeti eszközökkel megoldani.

Sok országban váltottak már, és átálltak ártalomcsökkentésre

Rájöttek, hogy drága és teljesen hasztalan a drogosakat büntetni, kirekeszteni vagy megpróbálni erőszakkal leszoktatni. Az ártalomcsökkentés egyik bevált formája a belövőszoba, ahol orvosi felügyelet mellett, steril körülmények között adhatják be maguknak a függők a szert. Svájcban, Kanadában, Hollandiában, Németországban, Spanyolországban, Norvégiában, Luxemburgban és még sok helyen működő hasonló intézményekben sikerült minimalizálni a halálos túladagolások, illetve a HIV és a hepatitis fertőzések számát. Az utcákról is eltűntek a droghasználók, valamint a szétdobált tűk is. A nem drogozó többséget sokkal kevésbé zavarják, és főleg nem veszélyeztetik tovább a drogozók. Ugyanis az a tapasztalat, hogy nem csak a drogszemét és a bűnözés veszélyeztette a nem drogozókat, hanem a vírusok is. Például a HIV vagy a hepatitis a prostitúció miatt nagyon hamar átterjedt a többségi társadalomra is. A belövőszobáknak köszönhetően a drogosok körülményei konszolidálódtak. Mivel nem menekültek a társadalom és a rendőrség elől, nem bűnözőként kezelték őket, nem voltak halálos betegségeik, sokan közülük néhány éven belül átmentek józanságot célzó terápiára is.

Idekattintva megnézhetik Sárosi Péter és Takáts István Gábor filmjét a a világ egyik legélhetőbb városának, a kanadai Vancouvernek  a belövőszobáiról.

A jelenlegi magyar hivatalos drogpolitika erkölcsileg felvállalhatatlannak tartja az ellenőrzött fogyasztói szobákat

A kormány a drogkérdést morális kérdésként kezeli. A drog rossz, a drogozás rossz, a drogosok rosszak. A kormányzat kiemelt célja, hogy 2020-ig beszüntesse a drogfogyasztást Magyarországon. De ehhez nem alkalmazza a Nyugat-Európában már elterjedt ártalomcsökkentő módszereket, inkább rendészeti kérdésként kezeli a problémát. A szakemberek szerint ez a megközelítés káros. A problémát nem enyhíti, csak ítéletet mond felette, ráadásul többe is kerül az országnak, mint az ártalomcsökkentés. Például a tömeges megbetegedések kezelése nagyon költséges.
Ráadásul a kormányéval szemben létezik egy másik morális megközelítés is: hogy erkölcsi kötelesség segíteni az elesetteknek, a bajbajutottaknak, és hogy mindenkinek joga van az egészséghez.

Barcs Miklós megrázó filmje, a Drogvilág mélyén pont egy ilyen józsefvárosi drogos család életét mutatja be.

Ferencz Orsolya képviselő véleménye azért adhat okot bizakodásra, mert a nyugati példák fő tanulsága, hogy akkor fordult jobbra mind a drogosok, mind a nem drogozók sorsa, mikor a különféle szereplők – döntéshozók, rendőrök, szociális munkások, pszichiáterek és drogfogyasztók – ráébredtek arra, hogy sokkal hatékonyabban tudnak működni, ha partnerként, és nem ellenségként kezelik egymást. Ha az ideológiai viták helyett a probléma valós megoldására koncentrálnak.