Ennél idillibb környezetet gyakorlatilag lehetetlen elképzelni rezsiharcos megbeszéléshez. Elismerjük, hogy ez fontos a harci szellem fenntartása miatt, és ezért fel is fért a listára a csókakői dobás. Ugyanakkor nem tudjuk nem észrevenni, hogy
ez a helyszín stratégiailag kész öngyilkosság!!!
Emberek! A rezsiháború hetedik törvénye, hogy SZIGORÚAN TILOS rezsifórumot völgyben tartani. Egyrészt a környezet magaslati pontjai mind alkalmasak arra, hogy az ellenség bekerítse és szabotálja a fórumot, akár a jelenlévőknél lényegesen kisebb erőkkel is! Ami pedig ennél is fontosabb:
a völgyek foszlányos levegőjében gyakorlatilag lehetetlen hatékony rezsiharcot folytatni.
A szervezők talán nem emlékeznek, hogy a szovjet gázművek elleni 6-0-ás vereség egyik legfontosabb összetevője a túl foszlányos levegő volt, ami miatt játékosaink már a meccs elején kénytelenek voltak feltekerni a fűtést? Persze ez most csak edzés volt, de akár súlyos pofonba is beleszaladhattak volna, ha éles meccsen követnek el ilyen hibát.
Egy fokkal szerencsésebb megoldás. Az Európai Rezsicsökkentő Szövetség (UREZSI) a közeltmúltban engedélyezte az üvegtetős rezsiharc-mérkőzések megtartását. Egyelőre nem egyértelmű, hogy kinek előnyös ez a megoldás, az mindenesetre már önmagában dícséretes, hogy a legmodernebb eszközökkel próbálkoznak a nyolcban. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a
teli sor - üres sor - teli sor - színpad
felállás nagyfokú taktikai fegyelmet igényel, így csak akkor érdemes bevetni, ha tényleg sikerül beleverni a fejekbe.
Első ránézésre egyszerű színházterem, ahol kényelmesen ülhetnek a rezsiharcban megfáradt erők. Vegyük észre azonban a terem hátső részén elhelyezett acélsodrony dimenziókaput! Ezt a megoldást az 1994-es Németország-Német Villamosművek meccsen alkalmazták, amikor a berlini falból megmaradt acélsodronyokkal sikerült a második félidőben megállítani a rezsi emelkedését. A dimenziókapu akkor eltűnt - de csak azért, hogy 2013-ben Erzsébetvárosban bukkanjon fel újra. Próbáljon ezen akár tankkal áttörni bármelyik közműcég!
A holland rezsicsökkentő-válogatott legszebb hagyományai közé tartozik, hogy gyakorlatilag nincsenek kötött posztok, mindenki szinte mindenhol játszik. Az elmúlt években számos magyar Pro-licenszes szakember vett részt hollandiai továbbképzéseken, a látogatások pedig gyümölcsözőek voltak. Ebből fejlődött ki ugyanis a zseniálisan csavaros eszű magyar-holland közös iskola:
az elmosódott rezsifórum.
Lehet, hogy nincsenek olyan játékosaink, akik minden poszton tudnak játszani - de muszáj erről az ellenfélnek is tudnia? Ugye, hogy nem! Extraprofitban fulldokló kizsákmányoló nagytőkés legyen a talpán, aki meg tudja mondani egy ilyen kép alapján, hogy ki az államtitkár és ki a kisnyugdíjas. Ha pedig nem tudod ki az ellenfél, nem is tudod kizsigerelni.
Az 1982-es rezsicsökkentő világbajnokság arról híres, hogy itt mutatkozott be az úgynevezett mestergerenda-taktika. Ennek lényege, hogy a két védőoszlopot középen egy masszív átlós tömb tartja össze - mintegy mestergerendaként, ahogy a neve is mutatja. Érdekes módon az utóbbi években ez kezd visszajönni a divatba, ahogy mostanában többször is védekező középpályás kapta az Európai Arany Villanyszámla díjat. Az előnyök egyértelműek - képzeljük el a rezsicégek arcát, amikor szembesülnek a gerenda sziklatömbként feszülő embereivel.
Ki nem ugrál rezsit fizet hej, hej!!!!
Azt talán a laikusok is egyből kiszúrják a képen, hogy modern felfogású fórummal van dolgunk. Azt pedig ki-ki döntse el, hogy ez dícséret vagy kritika. A harcosok itt is egy nagy tömbben helyezkednek el, itt viszont a rezsimester mintegy centrális erőpontként lebeg előttük, magába szívva a pozitív energiákat. Ezeket egyből visszasugározza a csapatnak. Ez a kőkemény masszívum szinte áthatolhatatlan, majdhogynem lehetetlen megverni -
ugyanakkor látványos győzelmet sem várhatunk tőle.
Nem véltelen, hogy egyre több rezsiharc-szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy a sportág kezd ellaposodni. Sok csapatnak fontosabb az, hogy ne kapjanak ki, mint a győzelem és a nézők szórakoztatása. Hol vannak már azok a pörgős meccsek akár csak tíz évvel ezelőttről, amikor az utolsó pillanatig kiélezett csaták zajlottak, közműcég-csődökkel, emelkedő, majd hirtelen zuhanó összegű számlákkal, fordulatokkal, drámával!
Ezt a fórumot egyébként megzavarta néhány ferencvárosi rezsicsökkentő, akik azt kiabálták:
Büdös nép az Újpest,
szereti a hagymát
a ravatalon fizeti
a rezsijének nagyját!
Később azt:
Lipcsei Peti
nincsen több rezsi!
Az újpesti taktika tökéletes ellentéte, a leglátványosabb felállás. A rezsiharc Bayern Münchenje.
Hát nézzék ezt a phalanxot az isten szerelmére!
Úgy hasítja ketté az extraprofitot, mint Gyáni Levente a Dunát. Bátor, jó értelemben modern, szemre tetszetős rezsijáték az ilyen.
Lehet kérem itt bohóckodni, figurázni, flikk-flakkozni, de egy dolog beszél magáért:
az eredmény.
A bajai csapat pedig hétvégén a kilencvenötödik percben, busszal szállított cserejátékosokkal, de behúzta a három pontot, így nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a felállás sikeres. Rendezett sorok, előre tekintő harcosok, önbizalom, győzelem.
Ilyen a tökéletes katonás felállás. Budaörsön mindenki a csapatért játszik. Nincsenek sztárok, nincs egyénieskedés, mindenki meghalna a szomszédja gázszámlájáért, és tudja, hogy számíthat arra, a szomszéd is megtenné ezt érte.
REZSI ÁLÉ
REZSI ÁLÉ
REZSI ÁLÉÁLÉÁLÉ
- éneklik minden hétvégén a zsúfolásig megtelő kecskeméti lelátókon. Ez itt már nem is egyszerűen rezsifórum, hanem atomrezsifórum. Űrrezsifórum.
Ki gondolta volna, hogy egy napon Kontrát Károlyt, a halk szavú belügyminisztériumi államtitkárt emlegetik majd úgy, mint az egész sportág legnagyobb reformerét?
Kontrátot egy emberként támadta a szakma és a sajtó, hogy őrültség ezt meghúzni. Őt nem érdekelte, nem hátrált meg:
két szintre rendezte a rezsiharcosokat.
Ezt eddig soha senki nem merte megtenni. Rettegtek attól, hogy a megosztás meggyengíti a főerőket. A Kontrát-módszer azonban bebizonyította, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz - a lentiek erejét megkétszerezi, hogy tudják, egy egész emeletre számíthatnak felettük, míg fent tudják, ott van alattuk a hátország bátor serege. Elegáns, impresszív megoldás, ráadásul rugalmas, szinte végtelen kombináció előállítható ebből. Azóta jó néhány város tanulmányozza, hogyan tudnák leutánozni ezt a játékot. Próbálkozni persze lehet, de kecskeméti rezsifórum csak egy van.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.