Eddig három fontos dolgot tanultam meg Magyarországról Rákay Philip egész hétvégét betöltő műsorából, az Itthon vagy - Magyarország szeretlekből.

1. Bárhová vessen a sors ebben az országban, mindig lesz ott egy bajszos ember, aki úgy szereti a hazáját, de úgy, hogy pörköltet főz bográcsban, miközben a háttérben dalra fakad egy random népdalkórus.

2. Bármerre fordul ebben az országban a kamera, rögtön belebotlik egy kecskelábú faasztalhoz előre bekészített, minimum NB2-es szintű sportolóba, sportvezetőbe, sportszakemberbe, vagy valakibe, aki csak úgy szereti a sportot.

3. És hogy ebben az országban egy pohár kézműves bor, esetleg kézműves (esetleg kézmíves) pálinka mellett minden bajszos juhász, lovász, nyulász és népdalénekes Paulo Coelhót megszégyenítő mélységekben gondolkodik hazaszeretetről, szülőföldről, kötődésről.

Ittvanásról.

Ez a kétnapos, Nagy Nemzeti Ittvanás első napjának tanulsága. Komolyan mondom, hogy én ennyi birkapörköltszagú, puttonyos, kolbásztöltős, néptáncolós, ostorát suhogtatós embert Magyarországon összesen nem láttam, mint ez alatt az egy nap alatt.

Miközben ezt az egész hétvégét, amit egyébként Borbás Marcsi, a Nemzet Menyecskéje és Szujó Zoltán, a Nemzet Autósporthasonlata egészen hősies erőfeszítéssel, időnként korgó gyomorral és kopogó szemmel vezetett végig, el lehetett volna intézni egyetlen harminc másodperces országimázsfilmben, a végén egy szép Széchenyi-idézettel,

miszerint a haza.

Így egymilliárdból meg lett belőle egy tét nélküli, vég nélküli, dramaturgia nélküli, önismétlésbe, közhelybe, képzavarba fulladó, esetlen, esetleges, körkapcsolással keresztezett televíziós teljesítménytúra, amelynek keretében Obersovszky Péter katonai bemutatóról jelentkezik, Novodomszky Éva kolbásztöltő versenyről jelentkezik (esküszöm, tényleg KOLBÁSZTÖLTŐ VERSENYRŐL JELENTKEZIK), a szünetben meg nem McDonald’s-reklámot adnak, hanem Borbás Marcsi sikoltozik egy szürkemarhafogaton.

Engem egyáltalán nem érdekel, hogy egymilliárdot költöttek erre a hülyeségre. Költöttek már a médiában ennél sokkal több pénzt, sokkal nagyobb hülyeségre. De ez az egymilliárd akkor is jobb helyre került volna, ha vesznek belőle néhány tartálykocsi kézműves (kézmíves) törkölypálinkát, és mindenkit, aki részt vesz a Nagy Nemzeti Ittvanásban, leitatnak a sárga földig. Annak legalább lett volna valami értelme.

Tudod, mit, Magyarország? Én még így is szeretlek. Coelhóval szólva vallom, hogy a haza ott van, ahol a kézmíves pálinkát megmívelik. De ilyen ostoba köztévét még Te sem érdemelsz.

(Ne ijedjenek meg, a csodahétvégének még nincs vége, ma egész nap követhetik az M1-en és a többi közszolgálati csatornán. Ha látnak egy bajszot, húzzanak az emlékemre egy strigulát. Bajszos sportoló kettőt ér!)