„A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani” – mondta kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus, és lássuk be, az emberiség azóta sem talált megnyugtató megoldást a hajléktalanság problémájára. Egészen mostanáig.

Magyarország parlamentje 2013. szeptember 30-án 240 igennel, 45 nemmel, 37 tartózkodással megszavazta, hogy a hajléktalanokat végre törvényesen el lehessen küldeni oda, ahová valók.

A börtönbe.

Mindenki tudja, még a nem hajléktalanok is, hogy a hajléktalanok siralmas körülmények között élnek, kitéve esőnek, hónak, fagynak, betegségnek és bűnöző elemeknek. Ráadásul nem egy hajléktalan rosszul illeszkedik a városképbe, puszta létével zavarja a turistákat, belelóg a fotókba, megijeszti a kisgyerekeket, esetleg kéreget, italozik, vagy annak folyományaként bódult állapotban fekszik a a hideg földön. Fölfázik, és már kész is a baj.

Azt is mindenki tudja, hogy ezzel szemben a börtönben biztonságos, kulturált körülmények között töltheti az időt: melyik híd alatt, melyik kapualjban van tisztálkodási lehetőség, napi háromszori étkezés, sportpálya, konditerem, tévé, könyvtár, pap, pszichológus? Teljesen nyilvánvaló, hogy a börtönnél egy hajléktalan jobb helyen már nem is lehetne.

Hogyhogy a Fideszen kívül ez eddig nem jutott eszébe senkinek? És ha már a Fidesznek eszébe jutott,

mi tartott ennyi ideig?

Hát aki azt hiszi, hogy ebben az országban bármilyen életrevaló ötletet egyszerűen és hatékonyan meg lehet valósítani, az nagyot téved.

A hajléktalanháborút talán még a rezsiháborúnál is hosszabb, elkeserítőbb, késhegyre menőbb csaták árán nyerte meg a Fidesz. Ne feledjük, hogy a végső győzelemhez először is be kellett jutni a parlamentbe, ráadásul kétharmaddal. Aztán szükség volt néhány megalkuvást nem ismerő fideszes polgármesterre, akik elhatározták, hogy egyszer és mindenkorra véget vetnek a hajléktalankodásnak, és ezért hajlandók voltak végre tenni is valamit.

A végső győzelemhez a kormánynak válogatott ellenfeleket kellett legyőznie:

• a minden hájjal megkent Szabó Mátét, az alapvető jogok biztosát
• a könyörtelen és ravasz, az „emberi méltóságra” hivatkozó Alkotmánybíróságot
• a rettegett civil szervezeteket
• a kíméletlen emberi jogi aktivistákat
• és nem utolsó sorban az agyafúrt szakmai érvekkel előhozakodó szociológusokat.
• (Az ellenzéket szerencsére nem kellett legyőzni, mert ugye kétharmad).

Ebben az évekig tartó háborúban törvényeket, rendeleteket kellett hozni, és amikor ezek nem mentek át az alkotmányossági teszten, módosítani kellett az ország alaptörvényét is. De elmondhatjuk, hogy mindez megérte: mostantól az a hajléktalan, akit háromszor egymás után hajléktalankodáson kapnak, három hónapos börtönbüntetéssel jutalmazható.

Nagy kár, hogy ezt Jézus Krisztus már nem érhette meg.

Íme a győzedelmes hajléktalanháború legemlékezetesebb ütközetei:

Jelmagyarázat:

Győztes csata 

Vesztes csata

Patthelyzet

 

1990

Megjelennek az utcákon a hajléktalanok.

2011. április: A Tarlós-ütközet

A Fővárosi Közgyűlés „hosszas és indulatos” vita után szabálysértésnek nyilvánítja a hajléktalanságot. Az önkormányzat pénzbüntetéssel sújthatja a hajléktalanokat.

2011. május: Állóháború

A rendeletnek sajnos nincs elég visszatartó ereje, nem utolsósorban azért, mert a hajléktalanoknak általában nincs pénzük a bírságra. Jobb megoldás kell.

2011. június: A Wintermantel-offenzíva

Tizenkét hősies fővárosi fideszes polgármester, köztük Németh Szilárd, Rogán Antal, Papcsák Ferenc és Wintermantel Zsolt, illetve a hozzájuk vidéki szövetségesként utólag csatlakozó Csizi Péter, Pécs alpolgármestere kezdeményezi, hogy a hajléktalanokat börtönbe lehessen zárni.

2011. november: Az első parlamenti blitzkrieg

A Parlament 293 igen szavazattal 61 ellenében módosítja a szabálysértési törvényt, elfogadja a javaslatot.

2012. május: A Szabó-féle ellencsapás

Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa alkotmánybírósági vizsgálatot kér. Szerinte „a rendpárti megoldások utat nyitnak mindenféle szociális megkülönböztetés jogossá tételéhez, ez pedig akár a jogállamiság eróziójához vezethet”.

2012. november: Az alkotmánybírósági csata

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítéli a szabálysértési törvény módosítását és hogy az önkormányzatok saját rendeletben határozhassák meg, mi számít közösségellenes magatartásnak. Az Ab szerint a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.

2012. december: Az Orbán-stratégia

Orbán Viktor először emleget alkotmánymódosítást, és azt mondja, nemzeti konzultációt tervez, mert szerinte életszerűtlen, hogy ne lehessen büntetni a hajléktalanokat. A konzultáció végül elmarad.

2013. március: A végső csapás

A Fidesz a jól bevált nukleáris fegyverhez, az alaptörvény-módosításhoz nyúl. Nem lehet ilyen törvényt hozni? Akkor beleírjuk az alaptörvénybe, hogy lehet ilyen törvényt hozni! Megszületik az alaptörvény negyedik módosítása, ami lehetővé teszi a hajléktalanok börtönbe küldését.

2013. szeptember 30.: A győzelem napja

Végre minden akadály elhárult! A parlament szeptember elején megvitatja, majd 30-án megszavazza a szabálysértési törvény módosítását. Újdonság: kunyhót sem lehet építeni. A hajléktalanok előtt végre megnyílik az út a börtönbe.

Ahová valók.