Tóth Tamás József, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatója rendesen felkavarta az elmúlt napokban a vidéki diákszínjátszókörök állóvizének világát. Kiakadt azon, hogy a diákok egy fesztiválon olyan darabot adtak elő, ahol az asztalra terített magyar zászlón közösülést imitáltak. Állítólag azt is mondta, hogy nem akarja, hogy a pesti liberális mocsok bejusson Szentesre.

De nézzük meg, ki ez a szigorú itész, aki így ráhúzta a vizes lepedőt a pesti diákesztétákra. Tóth 1974-ben született Szentesen. Már ő és az egész családja is a Horváth Mihály Gimnáziumba járt, ahonnan a szegedi egyetemre ment tovább. Itt kémiatanári és okleveles vegyész diplomákat szerzett.

"Az itt eltöltött négy diákév meghatározó volt mind tanulmányaim, mind iskolámhoz való kötődésem szempontjából. Mivel édesanyám és testvérei, mind a nyolcan itt érettségiztek, számomra ez az intézmény a szó szoros és átvitt értelmében is alma mater."

Ez viszont nem volt elég számára az új ismeretek világából. Tóth esti iskolában elvégezte a református vallástanár képzést Debrecenben, ami megadta neki a képesítést, hogy etikát tanítson. Önéletrajzában azt írja, hogy polgári katonai szolgálata egy évében a kutatói, valamint a tanári hivatásba is betekinthetett, "és habár mindkettőben sok szépséget találtam, a tanév végére egyértelműen tudtam, hogy nem anyagokkal, hanem emberekkel szeretnék foglalkozni életem során."

"Ez a képzés jó alapokat, majd később lehetséget is adott az etika tantárgy tanításához. Egyetemi tanulmányaim során kialakult az a meggyőződésem, hogy az élet célját/céljait illetően a természettudományok, valamint az ún. humán tudományok egy irányba mutatnak."

Osztályfőnökként két osztályt vezetett el az érettségiig.

"Bejártuk velük Erdély legeldugottabb részeit, erdei iskolát szerveztünk (mint az összes biológia-kémia tagozatos osztálynak), vízitúrákon is részt vettünk. Itt említeném meg, hogy a 2001-2003. években másik két túravezető kollégámmal együtt, mindhármunknál 25-30 diákkal teljesítettük a Vízi Nagykör kb. 780 km-es szakaszát (Rába – Duna – Sió – Balaton), ekkoriban évente kb. 75-80 gimnazista diák vett részt évente a három turnust kitölt vízitúrán."

2005-ben kezdett el börtöntúrákat szervezni, ahova a felső tagozatosok körülbelül harmada jár el rendszeresen. Tóth szerint igen elgondolkodtató és emlékezetes elfoglaltság. Később mérési-értékelési szakértő lett a természettudományok terén, amivel az oktatást is vizsgálni tudta. Kutatásaiból azt tudta meg, hogy a sikeres pedagógiának két alappillére van: a munkafegyelem és a jó tanár-diák kapcsolat.

A Horváth Mihály Gimnázium igazgatói székére benyújtott pályázatában azt írja "rohamosan változó, dinamikus világunkban – jó értelemben vett – állandó alkalmazkodó képességre van szüksége diáknak, tanárnak, iskolának egyaránt, hogy a világ forgatagában emberként megmaradhassunk, és legfontosabb értékeinket is megőrizhessük."

"A sportosztály tánc tagozata még nem indult be, ezzel kapcsolatban még nincs tapasztalatunk. A vízilabdás csoport léte is jogos, hiszen városunkban ez a sport ún. húzóágazat. A tapasztalat alapján azonban úgy tnik, közülük sokan talán önértékelési zavarokkal küzdenek, hiszen számos tanulmányi és fegyelmi probléma merült fel ezekben az osztályokban. Erről beszélni kell, hiszen k is értékes emberek, talán az önismeret tanításával, gyakorlatokkal, több beszélgetéssel, az én-képük javításával céltudatosabbá válhatnának, hiszen a baj az esetek többségében nem a képességekkel van."

A pályázatában Tóth megjegyzi azt is, hogy fontos lenne felvenni olyan kollégákat, akik tudnak pályázatokat írni, mert hiába lenne sok lehetőség források keresésére, ha nem tudják beadni a pályázatokat. De ugyanilyen fontos szerinte az is, hogy konfliktuskezelésre tanítsák a gyerekeket.

"Ide tartozik az a lesújtó tény is, hogy Magyarországon a házasságok több, mint a fele felbomlik. A megromlott emberi kapcsolatoknak talán az egyedüli gyógyulási esélye a különböző konfliktusok kezelése, hiszen nagyon megszoktuk, hogy ha egy emberi kapcsolat nem működik megfelelően, problémák adódnak, akkor nem bajlódunk a megoldással, hanem felszámoljuk a kapcsolatot."

Nagyon nincs viszont szerinte szükség a mutyizásra. A jó emberi kapcsolatokra annál inkább, mert csak így segíthetnek megteremteni az iskola működésének tárgyi feltételeit.

"A jó emberi kapcsolatok – és itt nem a sajnos eléggé elterjedt mutyizásra gondolok – mindenféle partnerségi viszonyban rendkívül fontosak, és erre minden szinten oda kell figyelnünk, hiszen a kölcsönös együttműködéssel rendkívül sok féle problémát meg lehet oldani. Tehát a mindenkori fenntartóval, valamint a városvezetéssel is törekedni kell a jó kapcsolatra."

De bizakodó az új köznevelési törvénnyel kapcsolatban.

"A magyar iskolarendszer változások előtt áll, és nekünk ezekből a változásokból minél többet profitálnunk kell, a lehet legjobbat kell kihozni magunkból. Meg kell látnunk – a kritikák ellenére – a köznevelési törvényben rejlő pozitívumokat és lehetőségeket, hiszen ha a benne foglaltak megvalósulnak, az rendkívül pozitív változásokat indíthat el iskolánkban, de országszerte is. A különféle emberi kapcsolataink ugyanis hangsúlyosan megjelennek a törvényben, és a készül nemzeti alaptantervben is"

És hisz a rendben is.

"Mivel a rend egyre markánsabban megjelenő – jogos – társadalmi igény, vigyük az iskolát abba az irányba, hogy a dolgok rendben menjenek. Az egymás kölcsönös tiszteletéből fakadó rend pedig tapasztalatom szerint igazi, jó értelemben vett szabadságot szül.

Valamint Erdélyben.

"Egy erdélyi kirándulás során sok mindenre rájön az ember, vigyük el az osztályainkat, hiszen erre már pályázati források is rendelkezésre állnak. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy a rombolás sokkal hatékonyabb, mint az építés. Gondolkozzunk, és válasszuk az építkezést, építsünk iskolát, családot, közösséget, nemzetet."