Ez most egy ilyen időszak lesz, megszólal mindenki a magyar fociról. Deutsch Tamás és Bayer Zsolt megvolt. Most a magyar válogatott egyik tagja is elmondta a véleményét arról, hogyan sikerülhetett az évszázados rekord megdöntése Amszterdamban.

Szalai Ádám az Andorra elleni meccsre készülve fakadt ki a válogatott edzőtáborában. Ő amúgy nem volt pályán Hollandiában, mert betegsége miatt nem utazott. Igaz, nem is biztos, hogy pályára lépett volna, mert hiába ő az egyetlen játékosunk, aki pályára lép a Bajnokok Ligájában, Egervári Sándor leköszönt szövetségi kapitány valamiért nem kedvelte őt. Szalai sajtótájékoztatójáról a legrészletesebben a csakfoci számolt benne, innen idézzük a játékost. A sajtótájékoztatóról készült videó itt nézhető meg.

A legjobban az fáj, hogy a futballszerető emberek, a szurkolók nem csak most, hanem évek óta, 10-20 éve át vannak verve. Ennek egy oka van: mi elsősorban egymás közt olyan terveket szövünk, vagy terveket határozunk meg, amik nem reálisak. Ez a médián át ki is van mondva, ezért sokan csodát várnak. A realitásokat azonban soha senki nem fogalmazta meg.

Mutassatok nekem egy olyan magyar játékost, aki top bajnokságban igazi sztárcsapatban játszik. Vagy mondjatok olyan top tehetséget, akit a magyar futball kitermelt az elmúlt 10-20 évben. Mondjatok egy olyan top edzőt, aki klasszis bajnokságban tartósan letett valamit az asztalra az elmúlt húsz évben, vagy olyan magyar csapatot, amely BL-ben vagy EL-ben igazán nagy bravúrt csinált volna. Mondjatok olyan játékost, aki az utóbbi 10-20 évben top játékosnak számítana a nemzetközi fociban. Márpedig a válogatott csak a meglévő játékosokból állhat össze. Nekünk nincsen top sztárunk, nincsenek német, angol, spanyol sztárcsapatban szereplő, vagy BL- és EL-tapasztalattal rendelkező játékosaink. A mieink vagy a második ligában játszanak vagy olyan országokban, amik nem tartoznak az elithez. Ne kezdjünk el minden selejtezősorozat előtt reményt kelteni, mert ez illúzió.

Én 16 évesen mentem ki, mert itthon lemondtak rólam. 1-2 év kellett ahhoz, hogy valamennyire magamra találjak, addig szinte nem játszottam, mert nem voltam felkészítve arra, ami ott vár majd. A legnagyobb különbség az, hogy a neveltetésben, képzésben rendkívüli módon le vagyunk maradva. Nem a körülményekben van a nagy lemaradás, hanem a képzésben. Az, hogy valaki 30 éve azt mondja, hogy ő jó edző, az még nem döntő, de az se, hogy valaki évek óta a hazai élvonalban dolgozik, ettől még nem lesz megfelelő szakember. Nem az anyagi gondok, vagy a rossz pályák miatt van ez. Ezt senki ne mondja nekem.

A magyar focinak, a válogatottnak olyan edzőre van szüksége, aki veri a fejünket. Aki mindent belever. Így volt ez Mainzban. Nem volt pénzünk drága játékosokra, de reggeltől-estig begyakoroltunk mindent, minden belénk lett verve, mert olyan edzőnk volt. Mi azt nem csinálhatjuk meg, mint néhány válogatott, hogy a szövetségi kapitány 40-50 százalékot ad a kezünkbe, a többit pedig a sztárjátékosok úgyis megoldják.Olyan edző kell, aki néhány edzés, néhány nap alatt valamit össze tud gyúrni ezekből a játékosokból. Szervezett játékkal talán juthatunk valamire, de a realitás az, hogy nem szabad továbbjutásról beszélni. Nekem már elegem van az olyan nyilatkozatokból a vesztes meccsek után, hogy nem volt szerencsénk vagy elkerülhető gólokat kaptunk. Ne verjük át egymást.

A gond az, hogy 20 éve meg vannak vezetve az emberek, azért mert valójában nincsenek is jó játékosaink, nincsenek olyan edzőink, akik Európában letettek valamit az asztalra. A válogatottban elvileg már kész játékosok vannak, de ők már teljesítményben, mentálisan nem fogják felvenni a versenyt a törökökkel vagy a románokkal, mert 15 éven át nem azt a képzést kapták, mint az ő játékosaik. Amit a magyar focisták idehaza kapnak, azt nem lehet összevetni az európai bajnokságokban tanultakkal.

Nem értek egyet azzal, hogy az akarattal lenne a gond. Én száz százalékot akartam adni mindig a válogatottban, és mások is. Egyszerűen arról van szó, hogy például az az ember, aki itthon ezer ember előtt játszik általában, kimegy 50 ezer ember elé és nem fogja tudni elbírni azt a terhet, különösen, ha nem is olyan jó játékos valójában. Erre nem lehet napok alatt felkészülni, csak akkor lehet kibírni a nyomást, ha előtte éveken át mentálisan tökéletesen van felkészítve az ember. Ez pedig a magyar futballban nem történik meg, ezt saját magamon is éreztem, amikor kikerültem fiatalon. Lehet, hogy kívülről úgy jön le, hogy valaki nem is akar játszani, de ez nem erről szól. Egyszerűen nem bírja el mentálisan azt, amit várnak tőle. Hogy is lenne elvárható azoktól a játékosoktól, akik nincsenek benne a valódi profi közegben, hogy egy 50 ezres nézősereg előtt helytálljanak? Ráadásul rajtuk van az a mentális teher, hogy mindenképpen ki kell jutnia valahova, holott erre a realitásokat elnézve nincsen esélye. Ezt az egészet hogyan bírja el valaki mentálisan, aki erre nincs felkészítve?