• Kipróbáltunk egy, a nyugati raw vegan stílus nyomdokain haladó éttermet.
• Aztán megnyitottunk egy kazahsztáni lóhúskonzervet.
• De kinél van a helyes táplálkozás Szent Grálja?
• A modern Eurázsia nagy gasztronómiai ütközete.
• A legnagyobb igazságtétel a borzaskakörkép és a Cherry kontra Cherry óta.

Növény (planta)

Életem első cikke is egy reggeliteszt volt, így most egyből lecsaptam a lehetőségre, hogy kipróbálhassam az Élet Étterme nevű új helyet, ahol csak zöldségekből, gyümölcsökből és magvakból készítenek ételt, tehát a palacsinta és a fasírt is aszalt gyümölcsökből készül.

Mint mondták, főleg azokat célozzák meg, akik orvosi utasításra nem ehetnek húst, illetve bárkit, aki szeretne egészségesen táplálkozni. A Kis János altábornagy utcában nyitott éttermük nem az első, és vidéken is van üzletük (franchise-rendszerben).

Takács Ákos, a Mannatural Ételmanufaktúra alapítója azzal kezdte:

„Hiszünk abban, hogy amit eszel, azzá leszel.”

Mint mondta, akkor tért át a zöld táplálkozásra, amikor egy kisteherautó átment a lábán, és a lábadozás alatt kipróbálta a zöldségeket.

Szó szerint hihetetlen gyógyulásról beszélt: a növényektől gyorsabban hegedt be a sebe, és hamarabb állt lábra. Ezután az apjától kölcsönkért 50 ezer forintból vett egy turmixgépet, és így kezdett házhoz szállítani. Terjedt a híre, egyre több lett a vevő, végül éttermet nyitott Pesten. Takács az ételeiről elmondta:

„Azonnal tisztítják az emberi testet.”

A különbséget a nyugati raw vegan ételek és a sajátjaik között abban látja, hogy az utóbbi egy kicsit magyaros: a paradicsomba májkrémszerű tölteléket tesznek, a kekszekre növényekből készült töpörtyűutánzatot kennek, a székelykáposzta tejfölje pedig napraforgómagból, vízből és fűszerekből áll. Takács egyébként elképedt a saját ételeitől („Olyan, mint az igazi körözött, elképesztő!”).

Minden vagy finom vagy legalább nem rossz. A kókuszgolyó pont olyan, mint a normális, pedig szintén magvakból gyúrták, a csokitorta pedig tényleg csokisnak tűnik, pedig nincs benne tej, cukor vagy liszt. A legjobbak a zöldségkrémek, ezeket húsevőknek is ajánlom.

Az adagok kicsik, de laktatóak, állítólag érdemes lassan enni őket, hogy ne utólag üssenek be, illetve hogy jobban kiadják az ízeket. Az árak egyébként itt láthatók, nekem sokat nem mondanak, nem tudom, mennyit ér a piacon az a hozzáadott érték, amivel a magvakat keksszé préselik.

Ha nem ehetnék húst, valószínűleg gyakran járnék ide.

Hús (viscus)

De ehetek, és miután a múlt héten láttam ezt a listát, a nyers zöldség után valami durvára vágytam. Hogy kiderüljön, melyik vallás a felsőbbrendű, a felvilágosult, nyugati biokoszt vagy a tradicionális ázsiai, nomád ragadozóeledel, kipróbáltam egy Kazahsztánból kb. 400 forintért beszerzett lóhúskonzervet. (A küzdelem természetesen egyenlőtlen és nem reprezentatív.)

A zöldségköltemények tökéletes ellentétének tűnik a modern (értsd: avitt) dizájnnal konzervált, tartósítószerekkel telenyomott, sötét, zsíros hús.

Ez nem lólöncs, rendes, nagy darab húsok vannak benne, meg némi zsír, amit az érzékletesség kedvéért inkább faggyúnak neveznék. Hidegen, ha a bűztől eltekintünk, első harapásra olyan, mint a marhahús, aztán egy kis mikrózással már kijön belőle a lósavgerinc.

Míg a zöldségeket önmagukban is lehet enni, lóhúsból köret nélkül csak pár falatig jutottam. (Viszont egy meg nem nevezett munkatársam boldogan megette, amit hagytam, mintha kötelező volna, pedig a túrós palacsinta a kedvenc étele.)

Hogy melyik iskola az igazabb, arra csak azt tudom mondani, hogy most, hogy itt ülök lószagú pofával és kezekkel, úgy tűnik, nem hülyeség az egészséges életmód. Le is ugrok egy almáért.