"Budapesten is lehetett NSA-központ" - írta október 29-én a Magyar Nemzet. Egy, aznap a Wikileaksen is publikált, de korábban a német Der Spiegelben megjelent térképre hivatkozva állították, hogy az NSA "lehallgató-átjátszó központot" működtetett Budapesten is. Az SCS budapesti irodáját az MTI eredeti tudósítása jellemezte így, és ezt a hírt átvevő újságok többsége így is hagyta.  Apró, szinte lényegtelennek tűnő tévedés ez, de következményeiben súlyosnak bizonyult.

A Magyar Nemzet ugyanis erre alapozva építgeti a héten a történetet arról, hogy az NSA Magyarországon is adatokat gyűjtött, amit aztán

befolyásszerzésre használt

úgy, hogy

a balliberális ellenzéknek adott át információkat.

De most nem ezzel a nonszensznek tűnő állítással foglalkoznék. Csak a hibásnak tűnő feltételezést megalapozó tévedéssel.

Ád egy

A Der Spiegelben megjelent térképen az SCS, a Special Collection Service bázisai vannak feltüntetve. Ezt nevezi a Magyar Nemzet lehallgató-átjátszó központnak. Nem az.

Az SCS két amerikai titkosszolgálat, az elektronikus megfigyelésre szakosodott NSA és a hagyományos hírszerzés, a CIA közös alakulata. Technikai behatoló csoport. A feladata technikai eszközök bejuttatása a szigorúan védett létesítményekbe. Magyarán, azoknak az épületeknek a bepoloskázása, mely épületek tulajdonosai mindent megtennének azért, hogy ez ne történhessen meg. Ilyenek például a nagykövetségek is - melyek sokkal valószínűbb célpontjai egy ilyen akciónak.

Ád 2

Az SCS tevékenysége a hagyományos értelemben vett kémkedés része. Ezzel szemben az Edward Snowden által kirobbantott lehallgatási botrány nem a hagyományos módszerekről szól. Az NSA nem poloskákkal gyűjtött adatokat, hanem a globális kommunikációs hálózat adatforgalmát monitorozva. Az adatokhoz az Egyesült Államokban a szolgáltatókkal együttműködve fért hozzá, Európában pedig a helyi titkosszolgálatok osztották meg ezeket - a francia, a spanyol és a német titkosszolgálatokról tudjuk, hogy megosztották az adatokat, az NSA-vel szinte szimbiózisban élő, az amerikai rendszerhez hozzáférő brit GCHQ pedig a már említetteken túl még a svéd titkosszolgálattal is közösködött.

Ha valaki arra kíváncsi, hogy az NSA hozzájuthatott-e ilyen adatokhoz Magyarországon, akkor

nem az SCS, hanem a magyar nemzetbiztonság körül kéne szimatolnia.

Arról már írtam, hogy vajon a magyar titkosszolgálatok gyűjtenek-e úgy adatokat, mint az amerikaiak. A terület ismerői ezt akkor tagadták. Elmondásuk szerint a titkosszolgálatnál ugyan megindult a lehallgatások automatizálása, de a kiépített kapacitások egyedi megfigyelésre alkalmasak csak. Magyarán: miért használjanak arra egy ehhez a munkához nyilvánvalóan túlkvalifikált elemzőtisztet, hogy napi huszonnégy órában füleljen, ha ezt egy gép is megteheti, az elemzőtiszt pedig drága idejét a már kiszűrt, lényeginek tűnő információk feldolgozására fordíthatja. A tömeges megfigyelést megalapozó híváslista-elemzés pedig még hagyományos, kőkorszaki módszerekkel zajlik - papíron, sárga kiemelőfilccel, ha úgy tetszik.

De azt is elmondták, hogy az amerikai és a magyar titkosszolgálatok között van információmegosztás. A terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcban Magyarország megosztja információit.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az NSA nem figyelt meg magyar politikusokat. Fogalmam sincs róla. De azt állítani, hogy lehallgató-átjátszó központot működtettek Magyarországon, és erre összeesküvés-elméleteket építeni tévedés.