• Óriáslajhár rabolja el Kerényi Imrét.
• Medúza szeret Szijjártó Péterbe.
• Mackó öleli Hajdú Jánost.
• Kovács Orsinak kiállítása nyílt.

Ezek a rajzok nem tisztelnek -  mit „nem tisztelnek”, megsértenek! olyan szakrális fogalmakat és normákat, mint a vezetőink iránti feltétel nélküli bizalom, hódolat, mélységes alázat, a tabuk iránti tisztelet és a buzgó honszeretettől átitatott, NER iránti rajongás spirituális képi megformálásának vágya! Egy igazi, új destruktív nemzeti művészet gyökerei lappanganak a színes pixelek szövetei mélyén

- olvassa fel nemzeti színű, NER-feliratú papírjából a szöveget Pausz Köpködő, akit felkértek a kiállítás megnyitására.

A falakon paint-rajozok sorakoznak például Lázárjeti Jézusról, vagy a Szijjártó Péterbe beleszerető medúzáról, de ott van Marok Mária, a Sartre-olvasó Spar-biztonsági őr, és jó néhány lajhár képe is.

A nyolcadik kerületi Gólya kocsmában vagyunk Kovács Orsi, a tinemezeketarobotokatkeresitek mikroblog szerzőjének első kiállításán. A kiállításhoz az interneten dobták össze a pénzt a követők, akik örökbe fogadhattak egy-egy képet.

“A NER-nek köszönhetem, hogy elkezdtem rajzolni”

- mondja az alkotó, aki korábban nem is foglalkozott ilyesmivel. Aztán megnyitotta a paintet, és megalkotta azt a világot, ahol lajhárok élnek Kerényi Imrével békés barátságban Cseh Tamás- és Trabant dalok között.

Kovács Orsi a dühét vezeti le ezeken a képeken. A nyolcadik kerületben dolgozik szociális munkásként, kábítószerfüggőkkel és tűcserével foglalkozik. (Ezt meg is örökíti egy képen, és ezért olyan fontos szereplő Kocsis Máté egy másikon.) Azt mondja, ez a közeg sokkal elfogadóbbá tette. De ebben a közegben tapasztalt meg sok mindent, amitől csak egyre dühösebb lett.

Első ránézésre persze egyáltalán nem a düh az, amit észre lehet venni az intenzív színekkel játszó, mesekönyvbe illő képeken. Második ránézésre pedig akár úgy is tűnhetne, a képek alkotója ebbe a gyermeki-idilli világba menekül a valóság elől. De még ez így nagyon felületes megközelítés lenne.

Kovács Orsi módszere nagyjából annyi, hogy időnként felhúzza magát valamin, aztán összeáll a fejében egy kép, nekiül, megrajzolja és kiposztolja. A Tumblr ideális közeg ehhez, ott gyorsan szokás reagálni az eseményekre, és azonnal jönnek a visszajelzések is.

Politikai témájú képekkel-rajzokkal-gifekkel persze tele az internet. A ‘robotok képei mégis kiemelkedőek ezek között, mert bár sokszor szólnak egyszerű napi témákról (ahogy például a Kurva anyád Balogh József!  Rengeteget dolgozok az emberekért. Ráadásul mindig én szoktam mondani, hogy az első a család, és most pont én kerülök oda, hogy a családom gajra megy!), összességében sokkal maradandóbban mesélik el, milyen a mai rendszer lelke.

Az egyik legjobb példa a Hajdú János TEK-vezérről szóló kép. Amikor ránézel, persze fejbe csap a szóvicc és elragad az aranyos ábra, de érzed, hogy ennél valami több van benne. Nekem itt esett le igazán, miről szólnak ezek a képek.

Hogy ezen a rajzokon kerülnek a helyükre a dolgok. Ezek itt nem meseképek, hanem a lehető legrealistább ábrázolása annak, ami a valóságban történik.

A mai rendszer hemzseg az olyan alakoktól, akiket az emberi agy már nem tud befogadni. Ennek jó példája Orbán Viktor szuperkémje, aki mikrofonok előtt súgja meg, mondj kevesebbet, abba nem tudnak belekötni. Látjuk őket, tudomásul vesszük, hogy komolyan kéne venni, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy ez lehetetlen. Talán ők maguk is érzik, amikor hazamennek a szereplés után.

És amikor ránézünk egy ilyen képre, összeáll, hogy valójában itt látjuk ezt a figurát olyannak, amilyen igazából. Hogy ez az igaz ábrázolása például Hajdú Jánosnak, és a hozzá hasonlóknak, nem az, amit a híradóban látunk. És ettől megnyugszunk.

Ennek az irányzatnak a csúcsműve a Kerényi Imre elragadtatása saját munkája mellől óriáslajhár által című kép.

Ezt már talán nem is kell magyarázni. Már réges régen nem fogunk emlékezni arra, hogy ki az a Kerényi Imre, és hogy valaha akár egy pillanatra is komolyan kellett vennünk ilyen figurákat, amikor erre a képre nézve még mindig pontosan tudni fogjuk, milyen volt a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Bár a kiállításmegnyitónak volt egy kis nyolcvanas évek budapesti underground-hangulata, Kovács Orsi legjobb képei olyanok, mint az igazán maradandó punkdalok, amiknek az ereje még akkor is érezhető, amikor már senkit sem érdekel, kiről szóltak eredetileg. Viszont nincs bennük semmi direkt gyűlölködés, ebből a szempontból sokkal jobban hasonítanak Gyáni Levente dalára, mint arra, hogy Erdős Péter a kurva anyádat. Nem akar direkt senkit megsemmisíteni, egyszerűen csak megsemmisítően őszinte.

Kovács Orsi most arra gyűjt pénzt, hogy megtanuljon rendesen rajzolni. Azt mondja, mostanra már sokszor zavarja, hogy technikailag nem tud lerajzolni dolgokat.

Ez viszont semmit sem változtat azon, hogy milyen pontosan látja a dolgok lelkét.

A kiállítás még három hétig megtekinthető a Gólyában. A képek pedig bármikor itt vagy itt.