Kicsit zavarban vagyok a Coming Outtal kapcsolatban, megmondom, miért:

• Ez egy melegfilm, vagy mi.
• Pontosabban egy 12 éven felüli heteróknak szóló, tök átlagos romantikus vígjáték.
• Mi?

Már akkor lehetett sejteni, hogy itt valami fából vaskarika készül, amikor a Coming Out promója elkezdődött. Egy meleg pár, 12-es korhatárkarika, himbálódzó csöcsök, buzis poénok, karácsonyi időzítés, hogy MINDENKI megnézze.

Meleg közönségfilmet (azaz: 12-es korhatárkarikásat, G vagy GP besorolásút) Hollywoodban sem nagyon mernek csinálni, ha mégis, nem öntenek bele túl sok pénzt: a téma annyira kényes, hogy nincs az a producer, aki be merné vállalni a kockázatot. Vagy tudnak mondani ilyen amerikai közönségfilmet? Na, ugye.

A rendező Orosz Dénes, a producer Kálomista Gábor és az Andy Vajna vezette Filmalap azonban úgy látszik, nem ijedt meg a feladattól, és elkészült a Coming Out.

A SZTORI: Erik (Csányi Sándor) a nagyszájú, népszerű, másságát nyíltan vállaló rádiós éppen összeházasodni készül irodista barátjával, Balázzsal (Karalyos Gábor), amikor elgázolja őt egy motorozó traumatológus, Linda (Tompos Kátya). Erik az agyrázkódás után heteroszexuálissá változik, érdeklődése a doktornőnek készülő lány felé irányul, elkezdődnek a bonyodalmak, hogy aztán jól megoldódjanak a végére. (trailer)

A film első harmada kifejezetten érdekes.

Pontosan azért, mert a Coming Out tényleg az első magyar mainstream film, amelyik megpróbálja bemutatni egy melegpár teljesen normális életét (közös főzés, háztartás, baráti bulik), amit persze minden pillanatban megpróbál kizökkenteni a környezet: a rohamrendőr szomszéd (Mucsi Zoltán, aki szokás szerint szuper), a rádió előtt tüntető kopaszok (kopaszok), a szélsőjobboldali/nemzeti radikális sajtó (Scherer Péter - szintén szszsz).

Ezeket az alapsztorit felvázoló, hangulatfestő részeket dinamikusan, érzékkel és jó poénokkal mutatja be a Coming Out, és ez az újdonság erejével tud hatni magyar vásznon, magyar színészekkel.

Bepillantunk Erik munkájába is, hiszen rádiósként ő a magyar melegek szóvivője, aki segít a magukat vállalni képtelen meleg hallgatóságán.

Nem éri meg hazudni, sem másnak, sem önmagunknak. Vállalni kell magunkat.

- tanácsolja a bátor Erik.

Akinek tényleg fogalma sincs a melegekről, kap néhány alapinfót, többek között Czeizel Endrétől, aki egy rádióműsorban magyarázza el, örökelhető-e a homoszexualitásért felelős gén, vagy sem. (Nem szpojlerezek, a válasz a filmben!)

Ami azonban egyre zavaróbbá válik, hogy a homoszexuális kapcsolatról, a melegek világáról csak annyit kapunk, amennyit még elbír a 12 évnél idősebb átlagmagyar néplélek.

Van ugyan férficsók, de férfismár nincs, mindössze fél másodpercre ér össze Csányi és Karalyos szája, szemben Tompos Kátyával, aki többször is ott ragad Csányi csőrén. Meleg erotikáról egy pillanatig sem beszélhetünk, a szeretkezéseket egy vissza-visszatérő zenemű helyettesíti. Az inkább macsó, mint meleg Erik karaktere teljesen elnyomja Balázsét, akiről nem sokat tudunk meg azon túl, hogy kedves fickó.

Ezzel még nincs is gáz, hiszen úgyis fel lehet fogni, a valóság óvatoskodó bemutatása szent ügyet szolgál, a közönség így is közelebb kerül egy eddig legfeljebb bottal piszkált témához.

Azonban Eriket egy baleset következtében hirtelen a nők kezdik el érdekelni, pont azelőtt, hogy házasodna Balázzsal. Ez lenne tehát a film lényeges része, a bonyodalom.

Csakhogy a forró kása mániákus kerülgetése éppen a filmet öli meg. Mivel nem ismertük meg igazán a két szerelmes fiút, kapcsolatukból alig értettünk meg bármit, nem is tudtunk az alaphelyzettel azonosulni, így kettejük szakítása, Csányi identitáskeresése sem okoz semmi feszültséget. Hiába adja a belemenős őszintét Erik, amikor a film, amiben szerepel, nem belemenős és nem őszinte.

Nem vártam a Coming Outtól egy Túl a barátságon (Brokeback Mountain, 2005) szintű merész mozit, de tanulságos összevetni a témájában és műfajában is hasonló francia filmmel, az Addig jár a korsó a kútra cíművel (Le placard, 2001). A főszereplő (Daniel Auteuil) nem meleg, mégis homokost kell játszania, hogy ne rúgják ki. Kevesebbet fog tehát, mégis többet tud elmondani a vígjáték nyelvén a melegekről és a heteró többségről, mint a CO.

Ahol a buzilét csak egy finomkodó mese, ott nem is várhatunk igazi katarzist, nincs feszültség. (Bármikor féltünk attól, hogy Hókuszpók tényleg kiirtja Törpfalvát? Nem. Na, ugye.) Indifferens, hogy Csányi őszinte tud-e lenni saját közösségével, barátaival, kihűlt szerelmével, hiszen alig láttunk belőlük valamit, az is főleg móka volt és buzis kacagás.

Feszültség nélkül viszont a heteró szál sem tud felpörögni. A film második felében pusztán azon izgulhatunk, hogy egy csaj összejön-e egy csávóval vagy sem. És Csányi az ilyen szitukat mindig behúzza, most is. Na, bumm.

A film második fele tehát egy korrektül összerakott iparosmunka, olyan romantikus vígjáték, amiből 12 egy tucat.

Persze, aki rég látott magyar színészeket filmvásznon, az biztosan nem fog csalódni, hiszen mindenki hozza a kötelezőt, Fillenz Ádám szépen fényképezett, a poénokon pedig el lehet röhigcsélni, a zenéje meg olyan mainstream magyar izé, tudják, az a fajta, amit sokan szeretnek. Erre gondolok, jelenet a filmből:

Kérdés, azonban, hogy ez a kegyes hazugság, ez a fából készült vaskarika ér-e ma Magyaországon közönségsikert.

---

Coming out
Színes, magyar vígjáték, 96 perc, 2013
Rendező, forgatókönyvíró: Orosz Dénes, zeneszerző: Bolba Tamás, operatőr: Fillenz Ádám, producer: Kálomista Gábor, vágó: Kovács Zoltán, szereplők: Csányi Sándor, Karalyos Gábor, Mucsi Zoltán, Tompos Kátya, Für Anikó, Gyabronka József. Költségvetés: 400 millió Ft, ebből a Filmalap támogatása: 280 millió Ft. Bemutató: december 5.