• Na ki nyerte az idei internetet?
• Miley Cyrus?
• Ugyanmár.
• Edward Snowden?
• Közelben sem volt.
• Egy jellegzetes tekintetű japán kutya?
• Hát persze.
• Wow. Micsoda fejlemény.
• És persze mire megörülnénk neki, már vége is az egésznek.

A doge-mém idén mindent letarolt, év végére végleg kitört a Reddit és a Tumblr világából, és beszivárgott mindenhova: elárasztotta a közösségi oldalakat, _komoly cikkekben_ tűnt fel illusztrációként, meg úgy általában, az internet legváratlanabb szögleteiben bukkant fel.

Much eredmény

Nincs kellemetlenebb, mint elmagyarázni, hogy mi az a mém, de egy pillanatra muszáj kitérni arra, hogy ezek nem egyszerűen csak vicces képek az interneten. Ez egy működő kommunikációs forma, aminek segítségével üzenünk/tréfálkozunk/beszólunk a világnak és ismerőseinknek. És ha egy forma ennyire elterjed, az nem érdektelen dolog. Ezért érdemes megnézni, mi is ez az egész.

A doge-mémeken alapesetben egy japán kutyafaj, a shiba inu egy példánya látható. A kutya feje mellett szigorúan Comic Sans betűtípussal, sajátos doge-nyelvezettel a kutya belső monológja látható. Ez a forma már 2012-ben felbukkant, de igazán idén vitt mindent, a Wired szerint az év mémje lett, a Gawker szerzője pedig egyenesen a mémek megmenekülését köszöntötte a jámbor tekintetű kutyában.

Adrian Chen éppen azon kesergett, hogy a nagy 2012-es mémrobbanás után az eszközre lecsaptak a reklámszakma kreatívjai, és a mémek mögött idén már fondorlatos termékstratégiák és előzetes piacfelmérés állt. És amíg barátaival tavaly még mémeket posztoltak egymás Facebook-falára, idén már eszükbe se jutott ilyesmit tenni.

És ekkor jött doge:

Ha hinni lehet az internetnek, ez volt az eredeti fotó:

Van persze kiterjedt eredettörténet is, a Gawker nyomozása szerint például a Shiba Vallomásai-blog volt a doge őse. Maga a doge szó pedig már 2005-ben felbukkant a neten. De ezektől az előzményektől hosszú út vezetett addig a letisztultságig, amit a doge-mém megjelenít.

So paradogemaváltás

Doge idei mémgyőzelme persze trónfosztást is jelentett egyben. Az év vesztese a LOLcat-mém lett. Míg tavaly ilyenkor még minden bőven a csupa nagybetűvel teleírt macskás képekkel volt tele, 2013-ban jöttek a kutyák. 

Ez több fronton is győzelem volt. Például az örök kutya-macska harcban.

Pedig első ránézésre több az, ami összeköti, mint ami szétválasztja őket. Mindkét mém egy egyszerű állatos fotóból ered, amire mit sem sejtve, viccként ráírtak egy feliratot, és aztán valahogy elkezdett terjedni a neten, egyre több verziója készült, végül pedig teljes értékű kommunikációs formává váltak.

Bár ma már nyilván nehéz felidézni, de ez volt az első LOLcat kép:

Ebből alakult ki aztán a LOLcat-forma: csupa nagybetűvel határozott kijelentések. Jellegzetesen olyasmi mondatok, amiket el tudnánk képzelni, hogy egy macska hangosan állít vagy követel. Határozottság, magabiztosság, zárt formában. A LOLcat nyelv annyira elterjedt, hogy még a Bibliát is lefordították rá.

Ezzel szemben jött a doge formája. Comic sans-betűtípus, kijelentések és mondatok helyett lebegő, nem koherens megjegyzések, lezáratlan nyelvi formulák. A macska kinyilatkoztat, a kutya rácsodálkozik. Fórumokon bele lehet futni olyan interpretációkba is, melyek szerint a különbség mindössze annyi, hogy míg a LOLcat-ek be voltak rúgva, addig a doge betépve néz körben a világban. De ez túlzott leegyszerűsítésnek tűnik.

A legelterjedtebb olvasatok szerint a színes, egymáshoz sem szorosan kapcsolódó kommentek, melyek közé mindig keveredik pár wow is, a kutya belső monológját jelenítik meg. A jelenségről nyelvészeti vita is indult. És bár abban egyetértés van, hogy a LOLcat-nyelvnek összetettebb a szintaxisa, nyelvészek szerint a dogék kevésbé fegyelmezett grammatikai struktúrája nagyobb gondolkodásbeli szabadságot tesz lehetővé.

A doge alig használ igéket. Sokkal inkább főneveket és mellékneveket. Ez sokkal inkább a kontempláció, és nem a cselekvés mémje.

Nem először látunk ilyen váltást a művészettörténetben. Elég csak arra gondolni, amit mondjuk Caspar David Friedrich festészetének megjelenése jelentett a XIX. századának első felében.

Hogy előtte mi volt? Ahogy Gombrich fogalmaz nagyon fontos könyvében, a józan ész kora. Watteau, Chardin, Hogarth korszaka.

A LOLcatek éles felkiáltásokra, nyers kinyilatkoztatásokra működtek. A doge teret enged a bizonytalan, még nem formába öntött gondolatoknak.

Földényi F. László írja a doge-mémekről Friedrich festményeiről:

Az esendőség nem gyengeséget vagy kiszolgáltatottságot jelent. hanem az emberi nézőpont kiküszöbölhetetlenségét. Az esendőség nem észrevétlenül kerül bele a képbe, hanem a festő nyíltan vállalja, és "szubjektivitását" tartja egyedül érvényesnek az egész világban. Friedrich olyan mértékben átéli ezt az esendőséget, hogy ez képein egy különös erő forrásává válik; negatív büszkeséggé, amely az embert akkor tölti el, ha belátja, egyedül kizárólag önmagában reménykedhet: nem Isten, hanem egyedül ő dönti el, hogy a világban minek mi a súlya.

A világ rezdüléseit uralni akaró LOLcat határozottságához és kapzsiságához képest doge a szabad, cél nélküli kontemplatív játékot hozta mozgásba. Nem megmondta, hogy mi van a világban, hanem maga is elcsodálkozott a lehetőségek sokféleségén.

So vége

Bár a történet nagyon szép, de persze csak bukás lehetett a vége.

Egy ideje már gyűltek a fellegek. Lehetett már tudni, hogy a Bitcoin mintájára jön a Dogecoin, a növekvő népszerűséggel járt a kötelező kiüresedés. A végső pofont meg persze a republikánusok hozták el. Steve Stockman, a párt texasi kongresszusi képviselője posztolt pár napja doge-stílusban Twitterre:

Az, hogy az egyik párt politikai eszközt faragott belőle, felért a halálos ítélettel. A Daily Dot megható nekrológgal emlékezett meg a kutyáról, aki soha nem kért, mindig csak adott. És igazuk van, innen már nem lesz megállás: jönnek majd a vicces cégek vicces óriásplakátjai, tévéreklámok, félév-év késéssel pedig majd biztos Magyarországra is elér a hullám, a Fidelitas doge-stílusban fog üzenni az MSZP-nek. Vagy fordítva, teljesen mindegy.

Doge elment, de emléke velünk marad.

WOW

Micsoda év

Mennyi pompa

A visszaemlékezéshez sokat segített Annalee Newitz írása, részletesebb dogetörténelmet pedig itt lehet találni.