Onnan lehetett tudni, hogy óriási buli lesz, hogy szinte senki sem ismerte a srácot, aki tartotta. A neve Tyler Hadley volt, a Port St. Lucie gimiba járt, a szülei pedig elutaztak a hétvégére. Hogy milyen messzire és milyen céllal, azt már senki sem tudta.
Tyler egész héten arról beszélt a barátainak, hogy bulit készül rendezni, de senki sem hitt neki. Korábban soha nem csinált ilyet, és egyébként is, a szülei az utóbbi időben nagyon szigorúak voltak vele. Kérdezgették, hogy mi lesz, mire azt mondta, dolgozom rajta. Ez alapján úgy tűnt, semmi sem lesz az egészből.
Szombat este aztán kiírta a Facebookra
ma este buli nálunk.
Mike Young fél 12 körül érkezett meg tíz barátjával. Mike sportos, népszerű fiú volt, aki csak látásból ismerte a házigazdát, és egyébként sem kifejezetten az ő társaságának számított Hadley az ő balhés-füves haverjaival. Azon a júliusi estén viszont nem volt mit csinálni Port St. Lucie-ban. Sőt, igazából egyik este sem volt ott mit csinálni.
Ez egy kisváros Floridában, West Plam Beachtől északra. Nincs belváros, nincs igazi tengerpart. A fiataloknak szinte semmilyen szórakozási lehetőséget nem találnak a pláza óriási játéktermén kívül. Még a parkok is zárva vannak éjszaka. Golfpályából, öregek otthonából, temetkezési vállalkozásból és bingócenterből sokkal több van. Mike és barátai aznap már három órát töltöttek a plázában és egyet egy McDonald’s-ban, mire arra jutottak, akár a bulira is el lehetne menni.
Tyler fekete pólóban, Nike-cipőben és Dickies-nadrágban nyitott ajtót. Elsőre látszott, hogy be van ecstazyzva. Szemei óriásiak voltak, pupillája kitágult, kezét idegesen mozgatta.
“Ne dohányozzatok bent. Ez a szüleim háza.”
A buli akkor már javában zajlott. Hatvanan lehettek, a házat kezdte elönteni a szemét, de Tylert jobban zavarta a zaj. Nem akarta, hogy a szomszédok kihívják a rendőrséget.
“Tudjátok mit? Csak maradjatok itt bent. Dohányozzatok, nem érdekel.”
Egy deszkás fiú egyszercsak azt mondta:
“Halott emberek szagát érzem.”
Mi van, kérdezték tőle. “Mittudomén. Csak érzem, hogy dohányoznak”
A legtöbben a beer pong asztal körül gyülekeztek. Az asztal közvetlenül a család számítógépe mellett volt, onnan szólt a zene Youtube-ról. Főleg rap, Whiz Kalifa, Lil Wayne, ilyesmi. A billentyűzet fekete volt és ragadós a ráömlött sörtől és kólától.
Sokan kérdezgették Tylert, hol vannak a szülei.
Georgiába mentek – mondta az egyik fiúnak.
Orlandóban vannak – mondta a másiknak.
Nem is itt élnek. Ez az én házam.
Ott volt a 21 éves Mark Andrews is, aki 11 éve ismerte Tylert, mióta a család a városba költözött. Mikor Tyler tízéves volt, egyszer megjelent a házuknál, mert csúnyán összeveszett a családjával. Azt mondta, meg akarja ölni a szüleit. Mark azzal nyugtatta meg, hogy néha minden szülő bosszantó.
Markey Phillips, Tyler egyik barátja ugyan nem volt ott a bulin, mert a nagyszületi látogatta meg Chicagóban, de két héttel korábban beszélgetett vele. Tyler akkor azt mondta, meg fogja ölni a szüleit, aztán rendez egy bulit még a holttestekkel a házban. „Óriási lesz, még soha senki nem csinált ilyet.” Markey viccnek vette, mert Tyler állandóan ilyeneket mondott.
lol, ja ő egy picsa lehet megölöm
– írta anyjáról.
Egy barátjával aznap reggel így chatelt:
Blake és Mary Jo Hadley, Tyler szülei azért költöztek a városba, hogy közelebb éljenek Blake szüleihez. Bár a várost kizsigerelte az ingatlanválság, mindkettőjüknek olyan munkájuk volt, amire mindig szükség van. Blake mérnök volt, Mary Jo általános iskolai tanár.
A város egy dologról volt ismert: ez volt Florida marihuána-központja. Az ingatlanboom idején tömegével érkeztek ide a dílerek Miamiból, és rengeteg ingatlan vásároltak fel, ahol füvet termesztettek. Bár egy 2006-os nyomozás 69 farmot buktatott le a városban, így is bőven maradtak még.
Annak ellenére, hogy a városnak nincsenek rossz hírű részei, a bűnözés egészen jelentős. Főleg tizenévesek követnek el bűncselekményeket, gyakori a rablás és a rongálás.
Fél egy körül kezdtek kifogyni a sörből, ezért Tyler arra kérte Mark Andrewst és a barátnőjét, Ashleyt, hogy hozzanak egyet a benzinkútról. Tyler ekkor említette Ashleynek, hogy az apja meghalt, de a lány ekkor úgy értette, hogy az már régen történt.
Mire visszaértek, már vízzel játszották a beer pongot, mert elfogyott a sör. Két fiú mászkált körbe a buliban, egyikünk füvet, másikuk fehér tablettákat árult darabját egy dollárért. Anthony Snook, egy fiú az iskolából egykor úgy érkezett a buliba, hogy azt az üzenetet kapta:
ez a legnagyobb dolog valaha
A fokozódó káosz ellenére Tyler nyugodtnak tűnt. Egészen addig, amíg egy fiú el nem rohant előtte félmeztelenül, kezében a szomszéd postaládájával. Ettől ideges lett. Ordítani kezdett, mert a postaláda ellopása bűncselekmény, és nem akarta, hogy kijöjjenek a rendőrök. Valaki elvette a fiútól végül, és visszavitte az utcára.
Snook észrevette, hogy a szülők hálószobája zárva van. Azt hitte, valakik bezárkóztak, ezért be akart jutni, de nem sikerült. Bár sötét volt azon a részen, de egy sötét foltot látott az ajtó alatt.
Amikor Mark Andrews távozni készült a buliról, Tyler odament hozzá.
„Csináltam valamit. Lehet, hogy börtönbe bemegyek. Lehet, hogy egész életemre. Nem tudom, eléggé kivagyok.”
„Miről beszélsz?”
„Nem fogsz hinni nekem, senki sem hisz nekem, de megöltem valakit.”
„Ez a te dolgod, nekem ne beszélj erről. Nem kell tudnom róla.”
Amikor bement a házba, egy fiúnak, akit nem is ismert, azt mondta, meg fogja ölni magát aztán egy lánynak azt, hogy hatvan évig nem fogják látni.
„Miért?”
„Holnap megtudod.”
Éjjel egy volt már, mire Tyler szólt legjobb barátjának, Michael Mandellnek, hogy beszélni akar vele.
„Megöltem a szüleimet.”
„Igen, persze.”
„Most nem viccelek. Ha egy kicsit körülnézel, te is rá fogsz jönni.”
A garázshoz vezette a fiút. Ott voltak a szülők autói. Ha elutaztak, miért vannak ott? Michael viszont még mindig nem hitt neki. Tyler ezért megmutatta a garázsban a véres lábnyomokat. Michael ijedten ugrott hátra.
Ezután a hálószobához mentek. Tyler kinyotta az ajtót. Bútorok és véres törölközők voltak egymásra hányva. A halom tetején egy emberi láb látszott.
Tyler elmesélte neki, mi történt. Délután elrejtette szülei telefonjait, hogy ne tudjanak segítséget kérni. Meghallgatta Lil Boosie-tól a Feel Lucky című számot, hogy felpörgesse magát. Bevett három ecstasyt, mert úgy érezte, józanul nem tudná megtenni. Aztán kiment a garázsba, és hozott egy kalapácsot. Öt percig állt anyja mögött, aki számítógépén dolgozott. Aztán ráütött a kalapáccsal.
Miért???!!! – sikolott az anyja.
A zajra az apja is bement a szobába. Őt is ütni kezdte. Miért? – kérdezte ő is.
Mi a faszért ne?! – válaszolta, miközben agyonverte szüleit. Ahogy elmondta a sztorit Michaelnek, utánozta az ütéseket.
Ezután bevitte a holttesteket a hálószobába és rájuk pakolt minden hulladékot. Három óra volt feltörölni a vért, sokkal több idő, mint amire számított. Ezután belenézett a tükörbe, és nevetett, mesélte Michaelnek.
Michael ezután még 45 percig maradt a buliban. Szelfiken pózolt, még Tylerrel is csinált közös képet.
A szomszédok úgy emlékeztek, gyerekkorában Tyler közel állt az apjához. Gyakran látták őket kosarazni az udvaron, egészen sötétedésig. A dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor gimnáziumba ment. Tyler kiszámíthatatlan lett, sokszor váratlanul próbálta felhívni magára a figyelmet. Ez volt a helyzet az iskolában is, ahol óra közben volt, hogy minden ok nélkül felnevetett, vagy éppen állathangon ordítani kezdett. Amikor pedig dohányzás közben tüzet okozott egy védett parkban, de ekkor sem kapott mást, csak figyelmeztetést, egyértelművé vált, szülei már nem tudják kontrollálni.
Tíz héttel a buli előtt verekedésbe keverdett, és mivel eddigre már priusza volt, egy hétre fogdába, majd két hétre házi őrizetbe került. Anyja pedig elvette a mobilját. Egy chat ebből az időből:
Miután egy éjszaka belevizelt egy barátja ágyába, anyja rákényszerítette, hogy pszichiátriai kezelése járjon. Bár nem akart, minden nap járnia kellett. A floridai törvények ugyanis lehetővé teszik, hogy egy szülő kezelésre kényszerítse 18 év alatti gyermekét, ha fennáll a veszélye annak, hogy magában vagy másban kárt okoz. Amikor Mary Jót megkérdezte egy munkatársa, hogy önmagát érzi-e veszélyben, azt mondta, nem, inkább attól fél, hogy magában tesz kárt, mert depressziós. Korábban is kezelték ugyanis depresszió, étkezési rendellenességek és önbizalomhiány miatt. Sőt, kamaszkorának kezdetén anyja növekedési hormonokat adott neki, hogy így nőjön az önbizalma. Nem akarta, hogy csúfolják mert alacsony és duci.
Két héttel a gyilkosság előtt anyja azt mondta egy barátjuknak, hogy Tyler túl van a nehezén, és szépen fejlődik. Egy héttel az eset előtt Georgiában családi összejövetelen vettek részt, de ott sem vett észre senki semmit.
A buli előtti estén pedig a család közösen vacsorázni ment. Útközben találkoztak Tyler egyik barátjával, akit meg is hívott a partira.
Éjjel kettőkor rendőrök érkeztek a bulira, mert a szomszédok panaszkodtak a zaj miatt Tyler beszélgetett velük néhány percet, aztán elmentek. A buli folytatódott. Az viszont egyre több emberek feltűnt, hogy valami nincs rendben Tylerrel.
Mielőtt Michael Mandell (a fiú, akinek megmutatta a holttesteket) elment, összegyűjtötte a házban a fájdalomcsillapítókat, amikkel Tyler meg akarta ölni magát.
Tyler egyre idegesebb volt, állandóan azt figyelte, ki akar bejönni a házba. Leoltotta az utcafronton a villanyokat. Egy fiú látta, ahogy a sötétben szendvicset csinált magának.
Hajnali 4.40-kor megint kiírta a Facebookra, hogy buli van nála. Ekkor érkeztek meg újra a rendőrök. Michael Mandell értesítette őket, és elmondott nekik mindent.
Tyler zavartan, összevissze beszélt, de azt világosan mondta:
Tudom, hogy börtönbe megyek, csak vigyenek már el.
Hadleyék temetési szertartására nagyjából ezren mentek el. Visszatért a városba idősebb fiúk, a 23 éves Ryan is, aki mindezek alatt egyetemen volt. Az volt a terve, hogy visszatér Port St. Lucie-be és apjával együtt fog dolgozni. A temetésen azt mondta, aznap este elmegy a börtönbe meglátogatni öccsét. A szülei is ezt akarták volna.
Tyler barátai nem tudták megérteni, hogy miért tette. Mégis, az általános hangulat az volt, hogy bármelyikükkel megtörténhetett volna. Egy 18 éves lány, aki ott volt a bulin, és alig ismerte Tylert, egyenesen a szülőket hibáztatta.
„Állandó nyomás alatt volt, a szülei soha nem hagyták, hogy önmaga legyen. Mindig azt várták tőle, hogy másmilyen legyen, mint amilyen volt.”
Volt olyan barátja, aki csak ekkora tudta meg, hogy Blake valóban az apja volt. Tyler ugyanis azt is hazudta néhány embernek, hogy nem ő az igazi apja.
A helyi srácok leginkább azzal magyarázták a dolgot, hogy a drogok miatt volt. „Mind csinálunk hülyeségeket ilyenkor”, írta egyikük. “És volt ott a világon mindenféle cucc, a legkülönfélébb nyugtatóktól az ecstasyig. Ez azonban aligha elég magyarázat. Egyrészt ezek a szerez önmagukban nem váltanak ki erőszakos viselkedést. Másrészt a fiatalok nagy része szedi őket a városban, ilyesmi mégsem szokott történni.
A házban találtak olyan nyugtatókat és antidepresszánsokat, amik növelhetik az öngyilkosság veszélyét a fiataloknál. Maga Tyler, bár nem nevezte meg a szert, nagyszüleinek írt levelében azt írta, a pirulák a hibásak. „Bár ne kezdtem volna szedni ezeket, soha nem történt volna ilyesmi.”
Ez azonban nem feltétlenül igaz. Tyler azt mondta egy barátjának, direkt várta meg a gyilkossággal azt, hogy bátyja elköltözzön otthonról. A börtönben pedig egy elítéltnek később azt mondta, három héttel a buli előtt kezdte megtervezni a gyilkosságot és a bulit.
„El kellett volna jönnöd, óriási buli volt”
– mondta neki az elítélt vallomása szerint.
A megyei börtönben valóságos sztárnak számít. Néha „Hammer Time” néven ír alá rajongói leveleket. Igaz, nem mindenki rajong érte, olyan is volt, hogy megverték a börtönben.
Azóta főleg tanul, és olvas a fogságban. Mivel tettét hat hónappal tizennyolcadik születésnapja előtt követte el, nem lehet halálra ítélni, de kétszeres életfogytiglant kérhetnek rá.
Barátainak és nagyszüleinek ilyeneket írt:
„Úgy éltem, mint egy normális tizenhét éves, aztán a következő pillanatban itt vagyok a megyei börtönben. Tönkretettem emberek életét, és nem tudok megbocsátani magamnak. Sírok a bűntudat miatt. Arra kérem Istent, hogy bocsásson meg nekem, és ne küldjön a pokolba. Különösen aggódom azért, mert egész életemben börtönben maradhatok. Nagyon sajnálom, hogy ennyi gyászt okoztam. Tudom, hogy mindenki azt gondolja, hogy pszichopata vagyok, meg minden… De tényleg nagyon sajnálom. Úgy érzem, a testvérem már nem szeret engem, de tudom, hogy ez nem igaz, csak nagyon nehéz neki most. Nehéz az egész. Félek és egyedül vagyok."
Michael Mandellnek azt írta, megbocsátott neki, amiért szólt a rendőrségnek és nem hagyta, hogy öngyilkos legyen. De azért hozzátette: „miattad vagyok most itt.”
A buli másnap reggelén gyorsan terjedt Tyler letartóztatásának híre a tinik között, akik ott voltak. Mike Young és barátai éppen a partról jöttek vissza, amikor a telefonok csörögni kezdtek.
„Azta. Ez elég durva. El sem hiszem, hogy ott buliztunk a halottakkal egy házban”
– mondta egy helyi tévének. A riport után harmincan jelölték be Facebookon, olyan üzenetekkel, hogy "Láttalak a hírekben, bro, én is ott voltam, állat volt!"
Amikor Anthony Snook (a fiú, aki először vette észre, hogy valami nem stimmel a hálószobával) megtudta, mi történt, úgy volt vele:
„Wow. Életem bulijában voltam. Amit csinált, az rossz, de húsz év múlva ha visszanézek, azt mondhatom majd, hogy ott voltam akkor. Utálom Port St. Lucie-t, de ez azért elég kúl”
A Hadley-gyilkosság 2011-ben történt. A per 2014 tavaszán kezdődik. Közel kétszáz tanút hallgatnak majd meg.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.