Hazánkban számtalan bolt kínálja termékeit, portékáját. Ezekből mindenki kedve és pénztárcája szerint válogathat. A kilencvenes évek közepének egyik telén (régészek 1994 és 96 közé saccolják a pontos időpontot) azonban Magyarország lakosságának körülbelül negyven százaléka úgy döntött, hogy nem válogat, hanem hawksos dzsekit vesz magának.

A kínai eredetű, csúnya és rossz minőségű kabátokból annyi fogyott, hogy a mai napig lehet példányokkal találkozni mindenféle aukciós honlapokon, és én alig egy hete használatban is láttam egyet egy furcsa férfin a Jászai Mari térnél. A nagy hawksos robbanás óta eltelt tizenöt-húsz évben is voltak divathullámok, amelyek átsöpörtek Magyarországon - ki ne emlékezne például a csizmapapucsra -, azonban egészen 2013 végéig kellett várni az új, össznépi őrület robbanására.

A hawksos dzsekit elsősorban férfiak hordták, de bőven lehetett látni belőle nőkön is. A műbörujjakkal ellátott világos színű szövetkabát azonban kizárólag az utóbbiakon tűnik fel. Azt már nehéz kibogarászni, hogy ki találta fel, az viszont biztos, hogy valamilyen variációja a H&M-Zara-Bershka háromszög minden kollekciójában megtalálható. Több jelentős magyar női és divatmagazin szerkesztőivel konzultálva viszont az derült ki, hogy az iskolákat, munkahelyeket, tömegközlekedési eszközöket, utcákat, tereket és valóságshowkat elárasztó példányok nagy része valószínűleg szintén kínai boltokból származik. Hogy oda honnét kerülnek, azt nehéz megmondani, mindenesetre gyanús, hogy kínai ruhaboltok környékén soha nem látni kóbor macskákat, és az is nagyon elgondolkodtató, hogy Magyarországon még senki sem látott kínai temetőt.

Hogy mennyire össznépi divat a szövetkabát műbőrujjakkal, a legszebben az bizonyítja, hogy a Való Világ 6 című, országszerte igen népszerű tévéműsorban aktuálisan szereplő hét nőből kettőnek is van ilyen ruhadarabja. Senki ne jöjjön azzal, hogy a valóságshowban szereplő hölgyek nem képezik le a magyar átlagot, mert öltözködésileg mindenképp, így bátran kijelenthetjük, hogy a fiatal magyar nők közel egyharmada már rendelkezik ezzel a különös ruhadarabbal.

Ebből két követkztetést lehet levonni. Egyfelől hogy akinek még nincs ilyen, az alaposan gondolja végig, miben szeretné átvészelni a tél hátralévő részét. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy most végre fény derült a magyar nép egy olyan különleges tulajdonságára, amiről korábban nem tudtunk.

Nézzük meg figyelmesebben a műbörujjú kabátot, majd hasonlítsuk össze a hawksos dzsekivel. Miben is hasonlítanak egymásra? Hát persze, hogy a ruhadarab egészétől elütő színű ujjban. Ez már magában is szép, de a felfedezés még megdöbbentőbb, ha emlékszünk arra, hogy a hawksos dzsekik ujja lecipzározható volt, és mit ad isten ez a helyzet a múűbőrujjas dzsekik egy részével is. Ezt bizony nem lehet azzal magyarázni, hogy a praktikus és spórolós magyar nép kedveli az olyan ruhadarabokat, amelyek három évszakban is használhatóak: télen kabátként, ősszel és tavasszal pedig mellényként. Nem erről van szó.

Egyszerűen nemzetként vonzódunk a levehető ujjú, két színű, csúnya kabátokhoz. Próbálunk úrrá lenni közös, bűnös vágyunkon, de nem megy. Másfél-két évtizedente az előtör belőlünk, és azt parancsolja, hogy vegyük meg az összes kapható példányt a kínai piacon.