A leglájkoltabb magyar facebook-oldalak listáján a százötvenedik hely körül bukkannak fel az idézetes oldalak.

Ezek létének célja és értelme az, hogy a lájkolóikat minden napra bőven ellássák inspiráló, bátorító, vigasztaló, lájkolnivaló szövegrészletekkel és képekkel:

Vagy:

Ezernyi ilyen létezik, a saját ismerőseimen keresztül is naponta többször találkozom velük. A legtöbb húszezer és kétszázezer közötti lájkolóval bír – ami összesítve egész szép számot ad ki, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon összesen kb. négymillió facebook-user van. (Angolul más a nagyságrend: egy gyors keresés első találatai között volt egy négymilliós, két kétmilliós és egy ötszázezres oldal.)

“nem akarom, hogy tudják sokan a nevem… így is tudják már épp elegen”

“személyes dolgokat nem szívesen mondanék… és a nevem se szeretném”

Írtam tizenpár ilyen oldalnak, és vártam a válaszokat. Ha az alábbit kaptam volna meg elsőnek, könnyen lehet, hogy törlöm magam fészbukról, bebújok egy sarokba és sírok:

Szörnyű belegondolni, hogy ugyanezek az ujjak pötyögik be a lélekemelő szavakat. :_(
De szerencsémre a legtöbben kedvesek voltak, tudtunk dumcsizni.<3
Akikkel beszéltem, egy kivételével mind lányok, és többnyire középiskolások. Munka címén tinilányokkal csetelni könnyed, önfeledt esti szórakozásnak tűnt.

Aztán jöttek a meglepetések.

Ezek a lányok vérprofik.

Sokan a második vagy harmadik ilyen oldalt csinálják éppen, robotokkal vagy utólag felvett adminok segítségével biztosítva a folyamatos tartalomszolgáltatást.

"Aki nem teljesíti a napi normát, azt kirakom az oldalról"

Látható az is, hogy akinek már komoly rajongótábora van, megválogatja azt is, kivel közösködik: adminfelvétel nincs, linkcsere nincs, vagy csak megfelelő számú lájkoló esetén.

És ez most nem csak egy szófordulat. A népszerű oldalakért bizony pénzt is kaphat a tulajdonosuk, hiszen egy-egy ilyen gyakran frissülő, sokakhoz eljutó oldal remek reklámfelület:

Nagyjából 100.000 lájk fölött már a vásárlók keresik meg az adminisztrátorokat. Kitesznek egy hirdetést próbaképp, és ha az jól teljesít (sokan kattintanak rá), megtörténik az adás-vétel.

“Laptopot hozott magával. Beléptem a profilomba, őt kezelőnek helyeztem be és magamat pedig tartalomkészitőnek. Egy darabig kaptam hirdetési jogot az oldalon, aztán kitöröltek.”

Általában 1 forint/lájkoló árfolyamon mennek az ilyen oldalak.
(Érdekesség, hogy a Youtube-on is kereshetünk pénzt, viszont alapvetően más rendszerben, megtekintésenként kb. 1 forintot. A két modell közti különbségről itt egy elég jó videó angolul.)

Persze vannak, akik nem húznak hasznot belőle:

”nem, én nem erre megyek, nekem ez egy hobbi, amit szeretek csinálni, esetleg ha örömet szerzek valakinek ezzel akkor nekem már bőven megérte elindítani ezt az oldalt:)”

Nekik ez egy misszió, amiben ők nem csak adnak, hanem kapnak is.

”Szerintem nagyon sok embernek segítek az idézetekkel”

“jó látni, hogy az embereknek tetszik amit csinálok, és úgymond figyelnek rám, néha amikor rossz kedvem van akkor kiteszek pár posztot és elfeledkezem mindenről.”

Van itt még egy érdekes dolog: az adminok nagy része nem igazán törődik azzal, hogy feltüntesse az idézetek forrását.

“általában nem tüntetem fel, max akkor ha valaki odaírja hogy saját”

hogy vajon ezek a lelkes fiatalok mit gondolnak a műfajt csúcsra járató, saját kútfőből alkotó Oravecz Nóráról? A válaszok megdöbbentőek voltak:

“a hölgyet nem ismerem”

“nem tudom, hogy ki Ő.”

“nem ismerem őt.”

“nem hallottam róla:)”