Az alábbi cikket Edward Lucas írta, aki az Economist című brit hetilap egyik szerkesztője. Évekig volt a lap moszkvai tudósítója, több könyvet írt az orosz politikáról és a kelet-európai gázügyekről. Ez a cikke a csütörtöki Telegraphban jelent meg.

Hagyjuk, hogy Putyin győzzön

Kijev lángol, a nyugati politikusoknak pedig hamuval van tele szájuk. Látványosan megbuktak erőfeszítéseink, hogy Ukrajnát Európa, a demokrácia és a jogállamiság felé segítsük. Eközben Vlagyimir Putyin győzelmet ünnepel Szocsiban a sportban, és geopolitikai diadalt ünnepel legfontosabb szomszédjánál.

Nagy a kísértés, hogy az ukrán helyzetet túlbonyolítsuk történelmi, etnikai és földrajzi részletekkel. Szokás azt mondani, hogy az ország keleti és nyugati fele megosztott az orosz és az ukrán anyanyelvűek, a szovjet nosztalgiában élők és a nyugatosok között. Az ukrán üzleti elit is megosztott, egy részük Viktor Janukovics szövetségese, másik részük kérlelhetetlen ellenfele. Az ellenzék pedig egy kész bolondkarnevál: képzeljük el Vona Gábort, Gonda Lászlót, a Fradi B-közepet és a feministákat egyetlen nagy esernyő alatt. (itt a brit példákat is honosítottam - szerk.)

Ám a valóság ennél sokkal egyszerűbb. Az ukránok többsége Európához akar tartozni. Oroszország, az egykori birodalmi nagyúr pedig megtiltja nekik. Oroszország azt akarja, hogy az alakulóban lévő Eurázsiai Unióhoz tartozzanak – ez lenne az Európai Unió keleti riválisa, csakhogy ezt nem bürokraták, hanem kémek és besúgók irányítanák.

Vlagyimir Putyin nélkül most béke lenne Ukrajnában.

Oroszország kényszerítette Ukrajnát arra, hogy ne írjon alá gazdasági megállapodást az EU-val, azzal, hogy kereskedelmi háborút indított az ukrán termékek ellen. Oroszország ajánlott olcsó gázt és könnyen lehívható hitelt, amikor már tántorgott az általuk meggyengített ukrán gazdaság.

Oroszország helyezett el több száz „tanácsadót” Ukrajna legfontosabb közintézményeiben és minisztériumaiban, köztük az SBU nevű titkosrendőrségben, hogy mindenütt biztosítsák az oroszbarát vonalat. E csendes orosz puccs nélkül az ukránoknak nem kellene barikádokat építeni az utcán, hogy tiltakozzanak a rossz kormányzás ellen. A Janukovicson lévő orosz nyomás nélkül a konfliktus nem húzódott volna el így, és nem durvult volna el ennyire.

Nem újdonság, hogy a Kreml beavatkozik Ukrajnában. Folyamatosan megszegték az 1994-es budapesti egyezményt, amelyben Ukrajna vállalta, hogy leszereli a szovjetektől örökölt nukleáris fegyvereket, és cserébe Oroszország vállalta, hogy se gazdasági se egyéb nyomás alá nem helyezi szomszédját. Ehhez képest újra és újra felfüggesztették a gázszállításokat, és egy olyan piszkos energiakereskedő hálózatot építettek ki, amelynek pénze folyamatosan mérgezi az ukrán politikát.

Oroszország haditengerészeti bázist tart fenn Szevasztopolban, amit kémek és különleges alakulatok védenek. Arrafelé, a Krím-félszigeten az orosz lakosság máig meg van sértve, amiért a terület Ukrajnához került még a szovjet időkben. Ők máig egymásnak feszülnek a krími tatárokkal, akiket szülőföldjükről 1944-ben Sztálin kitelepített.

Az orosz beavatkozás Ukrajnában fokozódott az elmúlt hónapokban, míg a nyugati erőfeszítések ezalatt elbuktak. Az európai politikusok még mindig azt hiszik, hogy a tárgyalás az oroszokkal a megfelelő megoldás.

Ez csalfa remény. A Kreml nem szereti, ha mindenki jól jár.

Azt szereti, ha egyértelműen győz, és a nyugat veszít, és lehetőség szerint megalázó a vereség. Putyinnak ez személyes presztízskérdés. Míg az EU az egész geopolitikai logikát régimódinak és visszataszítónak érzi, a csata éppen most folyik az ajtaja előtt. És az EU áll vesztésre.

Amerika is partvonalra került. Obama azóta tesz az európai szövetségeseire, hogy hivatalba lépett. A Fehér Ház Victoria Nulandot bízta meg az ukrán ügyek kezelésével, és ugyan ő igazán energikus, és szókimondó (ő mondta, hogy "bassza meg az EU", abban a lehallgatott telefonbeszélgetésben, amit az orosz titkosszolgálat hozott nyilvánosságra), de neki nincs ereje a washingtoni politika érdemi befolyásolására. Moszkva közbeavatkozása nélkül azonban az EU és az USA a maguk szerény eszközeivel is képesek lettek volna eredményeket elérni.

Azonban Oroszország engesztelhetetlen dühével szemben a nyugatiak fegyvertelenek. Az Edward Snowden által kicsempészett anyagok eleve meggyengítették az atlanti szövetséget: a németek felháborodása megbénította az értelmes tárgyalásokat biztonságpolitikai ügyekben.

Most a válság összes lehetséges kimenetele rossz.

Ha az ukrán hatóságok nem akarnak még durvább erőszakot, akkor hónapokig húzódik a feszültség és a bizonytalanság. Azonban még ebben az esetben is összeomolhat Ukrajna. Az ország nyugati felén a kormányhivatalok lángokban állnak. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó régióban nagy hagyománya van a szovjet-ellenességnek.

Ha a Moszkva-barát vezetés Kijevben szétveri a tüntetéseket, abból polgárháború lehet. Ez nemcsak az emberek szenvedése és a rengeteg menekült miatt volna borzasztó. Hanem gazdasági összeomlást is hozna, ami könnyen átterjedhet a szomszédos országokra. Mi lesz, ha valaki megtámadja a nyugatra menő gázvezetéket?

Még aggasztóbb lehet, ha a Krím robban fel. A régió már volt közel ahhoz, hogy kikiáltsa a függetlenségét, és ha ez most megtörténik, akkor az oroszok könnyen jogalapot találhatnak beavatkozásra.

Ha a tüntetést sikerrel leverik, akkor az elmúlt 10 év eredményei is megsemmisülnek. Az elnyomó törvények újra hatályba lépnek, és nemcsak a tüntetéseket tiltják be, hanem a sajtószabadság, a civil mozgalmak és egyéb intézmények is elvesznek. Talán vízumkényszert vezetnek be a nyugatiakkal szemben. Minden külföldről támogatott szervezetet betiltanak. Ukrajna lesz a következő Fehéroroszország.

Ha az ország a Kreml kezére kerül, Putyin nem lesz irgalmas.

Nyilvánosan és zárt körben is szokott azon gúnyolódni, hogy Ukrajna önálló államnak képzeli magát. El fogja várni, hogy Ukrajna csatlakozzon egy Oroszország vezette katonai rendszerhez. A fehérorosz és az orosz hadsereg egyesítése máris sok fejfájást okoz a NATO-nak. Komoly kihívás lett Európa észak-keleti határainak védelme a hidegháború után megmaradt szerény eszközökkel.

Ha Ukrajna és Oroszország hadserege egyesül, akkor a közép-európai országok úgy járnak, mint a baltiak jártak a 90-es években: folyamatossá válik fenyegetettségük.

Európa hasonló léptékű biztonsági válságban utoljára a 90-es években volt, a jugoszláviai polgárháború idején.

A Nyugat évekig képtelen volt kezelni azt a problémát. Azok az országok, amelyek leginkább akartak eddig segíteni Ukrajnán – Svédország és Lengyelország – máris frusztráltak és kimerültek. Európa többi része pedig sosem akart kevésbé konfrontálódni az oroszokkal, mint mostanság.

Életveszélyes, hogy a Nyugat úgy akar megoldást az ukrán válságra, hogy közben az oroszokkal keres alkut.

Ez elveszi a tüntetők hitét, és a szélsőségesek veszik át a kezdeményezést, ami erőszakhoz vezet.

Nehéz elképzelni, hogy lehetne ennél veszélyesebb üzenetet küldeni a Kremlnek: csinálj káoszt a birodalmad egykori tartományaiban, és a Nyugat majd engedi, hogy diktáld a rend helyreállításának feltételeit.

A Nyugatnak inkább erőt kellene mutatnia. Két irányba kell lépni. Egyrészt támogatni kell azokat az országokat, amelyek a Kreml következő áldozatai lehetnek. Grúzia és Moldávia máris aggódnak, hogy hasonló nyomás alá kerülnek, amiért a Nyugat felé közelednek. Segíteni kell őket, ahogy a három balti államot is, amelyek mára a Nyugathoz tartoznak.

Másrészt Janukovics hatalmának Achilles-sarkát az oligarchák és az ő pénzük jelentik. Akármennyit is lopnak, a pénzt nem tudják otthon tartani. Kellenek nekik a bankjaink, ingatlanjaink, tőzsdéink és jogászaink, hogy eldugják és tisztára mossák vagyonukat. És ez Bécsben, New Yorkban és Londonban történik.

Szégyen, hogy ebben közreműködünk.

Érvényesíteni kell a pénzmosás és korrupció elleni törvényeinket. Be kell fagyasztanunk ezt a vagyont, meg kell tiltanunk gazdáiknak, hogy belépjenek országainkba.

Az ukránok azért harcolnak és halnak meg, hogy európaiak lehessenek. Nem az EU-ban hisznek, hanem abban, hogy a szabadság, a törvényesség és a tisztesség jobb mint a vadkapitalizmus, és Putyin giccses újszovjet világa. Jobban hisznek az értékeinkben, mint mi magunk. Miért hagyjuk elbukni őket?