Szerdán tette közzé az OECD 2014-es, Society at a Glance című jelentését. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet magyarra leginkább Társadalmi pillanatképként fordítható dokumentumát kétévente publikálják, benne a szervezet 34 tagországának legfontosabb gazdasági, társadalmi, egészségügyi és mentálhigiénés mutatóival.

A 2001 óta készített jelentés hetedik kiadása különösen fontos, mert először közöl olyan adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a világ legfejlettebb országai milyen állapotba kerültek a globális gazdasági válság alatt-után. A globális helyzet felmérésére pedig olyan, nem OECD-tagországok adatait is vizsgálták, amelyek fontosak a világ boldogulása szempontjából: így került be a mostani kutatásba többek közt Oroszország, Mexikó, Dél-Afrika és Indonézia is.

Magyarország 1996 óta OECD-tag, és a mostani kutatásból is nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg arról, hogy pontosan hol a helyünk a világban. Az egész dokumentumot végigböngészve látszik, hogy sok táblázaton és grafikonon a középmezőnyben szereplünk, azonban sok olyan is van, amelyen Magyarország számai kiugróak. És gyakorlatilag minden ilyet esetben valami rosszat mutatnak: negatív tendenciát vagy eleve reménytelen helyzetet.

Az OECD jelentéséből 19 grafikont válogattunk ki, amelyek így együtt sajnálatosan kerek történetet mesélnek el. Érdemes figyelni az évszámokra is, mivel nem minden esetben teljesen frissek az adatok, némely területeken 2010 utáni adatok még nincsenek.

A baloldalon azt látjuk, hogy a fejlett, európai országok közül nálunk volt a legkisebb a háztartások bevétele. A jobboldalin pedig azt, hogy a válság évei alatt még Törökország is közelebb került hozzánk.

A válság alatt a világon mindenhol növekedtek a szociális kiadások, a kormányok ezzel igyekeztek valamennyire egyensúlyozni annak hatását. A két kivétel a teljesen összeomló Görögország, és mi.

A válság évei alatt a világ egyetlen országában csökkent szignifikánsan a munkaképes korú lakosság támogatása (ebben minden benne van minden a munkanélküli segélytől kezdve a betegszabadság alatti fizetésen át a minimálbéresek támogatásáig): Magyarországon,

Bal oldal: A 2009-2010-es periódusban minden fejlett európai ország közül mi költöttük a legkevesebbet oktatásra. Jobb oldal: Ráadásul az egy diákra jutó támogatás mértéke még csökkent is.

A baloldali ábra azt mutatja, hogy az OECD-átlagnál valamivel többet költünk szociális kiadásokra. A jobboldali viszont azt, hogy nálunk csak a lengyelek és persze a görögök elégedetlenebbek az állam jóléti intézkedéseivel. Ebből két dolog következhet: vagy a nép szeret nyavalyogni, vagy a nép pontosan látja, hogy az állam rossz szolgáltatást nyújt az általa befizetett adóból.

Magyarországon mindenki panaszkodik a szociális ellátórendszerre, a legszegényebbek között viszont egészen kiemelkedően sokan mondják azt, hogy magukra hagyja őket az egészségügy.

A magyarok közel egyharmada érzi úgy, hogy nem futja neki ételre. Ez olyan drámai ugrás az öt évvel korábbi adatokhoz képest, hogy nehéz elhinni. Lehet, hogy a tények is ezt mutatják, de lehet, hogy ez is inkább csak magyaros rettegés (lásd néhány grafikonnal lejjebb). (A grafikonhoz a magyarázat: "az igenek aránya a 'volt olyan alkalom az utóbbi hónapban, hogy nem volt elegendő pénze olyan élelmiszerre, amire önnek vagy családjának szüksége volt?")

8. Nem bízunk vezetőinkben, a fiataljaink pedig egyenesen gyűlölik őket

A baloldali grafikon azt mutatja, hogy 2012-ben csak három fejlett ország volt a világon, amelynek lakói nálunk kevésbé bíztak a kormányukban. Azonban ha csak a fiatalokat nézzük, akkor már tényleg csak a görögök vannak mögöttünk. A jobboldali grafikon szerint pedig a válság évei alatt még csökkent is a bizalom a vezetőinkben, bár igaz, hogy kevésbé, mint a világ nagy részén, a fiatalok körében pedig szinte egyáltalán nem. Nyilván már nem volt hova.

Egyetlen OECD-ország van, ahol 2007 és 2012 közt jobban zuhant a lakosság bizalma a rendőrségben, mint Magyarországon. Abban a Mexikóban, amelynek jelentős részén a bűnüldöző szervek is nyakig benne vannak az országban dúló drogháborúban.

Éjszaka jobban félünk egyedül sétálni lakóhelyünk környékén, mint abban az USA-ban, ahol bárkinek lehet fegyvere, és tényleg vannak olyan vidékek, ahol azok folyamatosan el is sülnek. Az irtózatos bűnözési rátával sújtott Brazíliában és Mexikóban is alig cidriznek jobban, mint Magyarországon. A jobboldali ábra szerint 2007 és 2012 között Európában nálunk csak a görögöknek csökkent többet a biztonságérzete.

A grafikon sötétzöld része szerint Európában a 15 év felettieknek csak Svédországban és Észtországban él kisebb hányada házasságban.

A világon nincs ország, ahol kevesebbet szülnének a nők, mint nálunk. És a jobboldali grafikonból az is látszik, hogy az elképesztően alacsony egy nőre jutó gyerekszám még csökken is. (Fontos megemlíteni, hogy az OECD itt sem a legfrissebb adatokból dolgozik, a helyzet Magyarországon valamelyest javult.)

Ahogy az viszonylag közismert, a magyar nép borzasztóan boldogtalan. Egy 10-es skálán az átlagos boldogságindex mindössze 4,7, aminél még a szomorúnak tartott oroszok is jobban teljesítettek. Csak Dél-Afrikát előzzük meg, de őket is alig. A jobboldali ábrán pedig az is látszik, hogy a 2007-ben kezdődő ötéves periódusban képesek voltunk még boldogtalanabbak lenni.

A világon általában a nők valamivel boldogabbak, mint a férfiak. Magyarországon azonban ez fordítva van, konkrétan a magyar nők a legboldogtalanabbak a világon, verve a dél afrikaiakat és az indiaiakat is.

Európában a 75 éves várható magyar élettartam a legalacsonyabb. Lassan a törökök is megelőznek minket. A jobboldali grafikon pedig talán a legdrámaibb az egész OECD-kutatásban. Azt mutatja, hogy 1970 és 2011 között a világon csak Oroszországon növekedett kevésbé a várható élettartam, mint nálunk. Hamarosan Mexikó és Indonézia is le fog minket előzni.

Nem is igaz a városi legenda, hogy nálunk van a legtöbb öngyilkos! Az oroszokat ugyan valóban lenyomjuk, de Dél-Korea még jóval előttünk van.

17. Nem jótékonykodunk

Vagy szegények vagyunk, vagy smucigok, vagy mindkettő, mindenestre a baloldali grafikon azt mutatja, hogy Magyarországon nagyon kevesen adakoznak jótékony célra. Viszont a jobboldalin van egy kis jó hír: a jótékonykodók aránya valamicskét növekedett 2007 és 2012 között.

Lehet, hogy a válság összehozta a magyarokat? 2012-ben jóval többen állították azt, hogy segítettek egy ismeretlenen, mint 2007-ben.

Két ábra arról, hogy miként változott "mások" megítélése 2007 és 2012 között. A fenti szerint Magyarországon csökkent a tolerancia a faji és etnikai kisebbségekkel szemben. Az alsó szerint a világ egyetlen országában sem növekedett annyira a melegek elutasítása, mint Magyarországon. Még Oroszországban sem.