Ukrajnában megint erőszakos halált halnak sokan. Kevesen tudhatják biztosan, hogy mi történik ezekben az órákban. Nem világos, hogy kik mozgatják a szálakat, csak spekulálni lehet. Abból kiindulni például, hogy kinek az érdeke az erőszak.

Amióta Kijevből elűzték Viktor Janukovics elnököt, és nyugatbarát ideiglenes kormány szerezte meg a hatalmat, Oroszország mindent megtesz, hogy ez a hatalom ne rendezkedhessen be, ne tudja konszolidálni az országot.

Janukovics nem volt Moszkva bábja, de értett a Kreml szavából: ha erősen rápirítottak, akkor engedett az oroszoknak. Néha kinézett nyugatra, lehet-e onnan is pénzt leakasztani, de azért általában tudta, hogy ki a gazda. Most azonban olyan hatalom van Kijevben, amelyik el akarja szakítani a moszkvai pórázt. Ezt pedig Putyin elnök nem engedi. A mostani véres eseményeknek valószínűleg ez a kulcsa.

• Az új ukrán kormány létrejötte után szinte azonnal megkezdődött a Krím leszakítása. Ez a leginkább oroszok lakta vidéke az egykori Ukrajnának, a Fekete-tengeri flotta miatt már eleve helyben voltak az orosz katonák, a terület földrajzilag is elkülönül Ukrajna nagy részétől. A félszigetet alig néhány nap alatt elfoglalták.
• Következő lépésként Oroszország több mint 70 százalékkal felemelte az Ukrajnának eladott földgáz árát, és befagyasztották az ipari megrendeléseket. Ez a csődben lévő ukrán államnak hatalmas gondot okoz.
• Ezek után aktivizálódtak Kelet-Ukrajnában a függetlenségi mozgalmak. Hasonlóan a krími forgatókönyvhöz, felségjelzés nélküli fegyveresek szálltak meg útellenőrző pontokat, kormányhivatalokat. A helyi önjelölt új vezetők bejelentették, hogy nem ismerik el a kijevi kormányt.
• A kisvárosok után egyre nagyobb – és egyre inkább vegyes lakosságú – városokban is megkezdődtek a szeparatista tüntetések, épületfoglalások.

A kijevi vezetés tehetetlenül nézte sokáig a keleti országrészben fokozódó lázadást (vagy orosz nézőpontból felkelést). Pénze alig lehet fegyverkezésre, valószínű, hogy nyugati segélyből működik most az, ami egyáltalán működik Ukrajnában. A hadsereg egyáltalán nem megbízható. A tisztek egy része inkább Oroszországhoz lojális, és valószínűleg a közkatonáknak sincs sok kedvük egy Oroszország elleni háborúban meghalni. A fegyverekért önként jelentkező nacionalista milícisták épp úgy lehetnek orosz titkosügynökök mozgatta provokátorok, mint őrült nenonácik, de leginkább mindkettők egyszerre. Az ukrán határra 50 ezer orosz katonát vezényeltek, 700 páncélossal, repülőkkel. Ebben a helyzetben a kijevi kormány nem sokat tudott tenni a keleti szeparatisták ellen.

A nyugatbarát, vagy legalább független Ukrajna jövőjét óhajtók eddig abban bízhattak, hogy a május 25-re tervezett elnökválasztáson majd valaki olyan nyer, akinek nem akasztottak Moszkvában pórázt a nyakába. Lesz felhatalmazása megalkudni a helyi oligarchákkal és a nyugati kormányokkal. Szerez pénzt, és valami majd lesz.

Robbant

Azonban az ukrán kormány nem várt ennél a hétnél tovább ölbe tett kézzel. Talán mostanra derítették ki, hogy mely egységekben bízhatnak; talán nyugati jóváhagyásra vártak; talán mostanra lett szemükben túl veszélyes az orosz nyomás. Ezen a héten úgynevezett „terrorellenes” akciót indítottak Kelet-Ukrajnában. Nem jelentett ez a gyakorlatban nagyon sokat. Körbevettek néhány szakadárok ellenőrizte várost, kétszer gazdát cserélt egy kisebb vidéki repülőtér, aztán meg egy tévétorony. Megpróbáltak az ukránok erőt mutatni.

Hogy ellenfeleik nem kizárólag fegyvertelenül barikádokat emelő polgárok, azt bizonyítja, hogy pénteken a felkelők leszedtek két ukrán helikoptert. Ehhez speciális szaktudás és fegyver kell, helikopterek lelövéséhez nem elég feltörni egy vidéki kapitányság fegyverraktárát. Ez elég fontos közvetett bizonyíték arra, hogy a donyecki szeparatista mozgalom mögött erős orosz támogatás lehet. Ahogy az orosz propaganda gerjeszti azt is a régióban, hogy a kijevi kormány ruszofób nácikból áll.

Az elmúlt néhány napban felgyorsultak az események.

• Szerdán az IMF jóváhagyott egy 17 milliárd dolláros hitelt Ukrajnának (és ebből 3,2 milliárdot sürgősséggel utalnak). Ugyanezen a napon teljes riadókészültségbe helyezték az ukrán hadsereget.
• Az ukrán hadsereg terrorellenes akció néven körbevette Szlovjanszkot. Először mutattak erőt az ukrán katonák a konfliktus kezdete óta. A korábbi óvatosabb kísérletek sorra elbuktak, de a most keletre küldött csapatok nem álltak át az első orosz ellenőrzőpontnál. Hanem még lőttek is.
• Ahogy ez a komolyabb ukrán akció megindult, Odesszában elszabadult a pokol. Az ottani oroszbarát tüntetők sátortáborát botokkal, molotov-koktélokkal és pisztolyokkal felfegyverzett csőcselék támadta meg. A fegyvertelen tüntetők bemenekültek a szakszervezetek székházába. Rájuk gyújtották az épületet, a menekülőkre rálőttek, mintegy negyvenen meghaltak, kétszázan megsebesültek.

Az odesszai horror az oroszok szerint bizonyíték az ukránok vérszomjára, és arra, hogy a mostani kijevi politika náci világot hoz. Az ukrán kormány szerint a gyújtogatók oroszok által beszervezett provokátorok voltak.

Moszkva nem akar ukrajnai választást

Oroszország legfontosabb igénye, mint ezt hetek óta ismétlik a Kreml politikusai, hogy ne tartsák meg a május utolsó hétvégéjére kitűzött ukrajnai elnökválasztást. Mert azt most megnyerheti egy nyugatbarát jelölt. Akár még a keleti országrészben is tisztességes eredményt érhetne el, ha ott nem rémisztik halálra az embereket.

Oroszországnak egy szokás szerint lojális, hajlítható kijevi hatalom sokkal olcsóbb volna, mint megszállni Ukrajnát. Egy jó oroszbarát jelölt felépítéséhez viszont idő kell. És az, hogy a lakosság nagy része úgy érezze, hogy a nyugatbarát ideiglenes kormány alatt az élet elviselhetetlen: mindennapos az erőszak, nincs gáz, nem jön a nyugdíj.

Az új Szovjetuniót akarják

Ezért az oroszoknak valószínűleg folyamatos balhé kell. És az, hogy a nyugat ne dobálja a dollármilliárdokat Kijevnek. Kelet-Ukrajna orosz megszállása stratégiailag azért sem lenne jó ötlet, mert akkor az ország nyugati felét jó eséllyel elbuknák. És ezzel a végső elszámolásban az érdekszférájuk az egész konfliktus előtti állapothoz képest zsugorodna. Lenne egy NATO- és EU-barát nyugati rész, és egy oroszok által bekebelezett keleti. Ennél valószínűleg jobb az oroszoknak, ha Záhonyig beleszólhatnak mindenbe. Ezt azonban fegyverrel már nehéz lenne kivívni. Ebben az esetben tényleg felmerülhetne a NATO beavatkozása, ami beláthatatlan következményekkel járna.

Egy oroszbarát ukrán hatalmat viszont már rá lehetne venni, hogy csatlakozzon „önként” a 2015-ben megalakítani tervezett Eurázsiai Unióhoz, vagyis az új Szovjetunióhoz. Ez sokkal kényelmesebb módszer lenne, mint elfoglalni a keleti részt (és elveszteni a nyugatit), vagy világháborút kockáztatva elfoglalni az egészet.

Mindez nem garancia arra, hogy holnap nem vonulnak be

Ezzel együtt ha az oroszok azt érzik, hogy veszélybe kerülnek az érdekeik, simán bevonulhatnak a napokban Kelet-Ukrajnába. Erre utal, hogy az orosz elnök szóvivője szombaton azt mondta, hogy ezerszám küldenek könyörgő üzeneteket a régióból, hogy avatkozzanak már be. Odessza után van casus belli: fegyvertelen oroszbarát tüntetőket öltek. Hogy a beavatkozás mennyire reális forgatókönyv, azt talán csak Putyin tudja.

Aki közben felkészült arra, hogy erőt mutasson otthon is. Május elsején a Szovjetunió felbomlása óta először szerveztek felvonulást a Vörös térre. Százezer ember éltette Putyint az ünnepségen. 9-én katonai dísszemle lesz ugyanott. Orosz képviselők pert indítottak Gorbacsov ellen, a Szovjetunió felbomlasztása miatt. A szovjet birodalom feltámasztása Putyin legfontosabb terve, és ez lehetetlen volna Ukrajna nélkül.

Nincs közvetlen bizonyíték rá, hogy akár az odesszai horror, akár a többi szeparatista akció az orosz titkosszolgálat műve lenne. Azonban úgy tűnik, hogy Oroszországnak az a legfőbb érdeke, hogy Ukrajnában a bizonytalanság és a rettegés tartós maradjon. Hogy ne legyenek most választások, és ne indulhasson meg a nyugatbarát konszolidáció. A konszolidációt ugyanis ők akarják elvinni Ukrajnába, az Új Szovjetunió képében. Ha másképpen nem megy, akkor halottak árán.