A Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa első fokon bűnösnek mondta ki Biszku Béla volt kommunista vezetőt az 56-os forradalom utáni megtorlások miatt. Biszku Bélát öt év hat hónapos szabadságvesztésre ítélték, felbujtóként több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, lőszerrel visszaélés és kommunista bűnök tagadása miatt. Tíz évre eltiltották a közügyektől is a 92 éves volt belügyminisztert, és 382 ezer forint bűnügyi költséget is meg kell fizetnie. Az ítéletet kétszer olvasták fel, mert a jegyző a szünet végén rosszul lett a mosdóban, és nem vették észre, hogy nincs a teremben.

Biszkura az ügyész életfogytiglani szabadságvesztést, a védő felmentést kért elsősorban bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában az ítéletet megelőző beszédekben. A védő arra is utalt, hogy szerinte politikai megrendelést hajt végre a vádhatóság, de ezt az ügyész visszautasította. Biszku Béla nem élt az utolsó szó jogával.

A bíróság közölte, hogy az eset után több mint fél évszázad telt el, a vádlott pedig idős, megfáradt ember, ezrét kapta a minimumtételhez közeli büntetést, ráadásul nem fegyházban letöltve, hanem csak börtönben. A cél nem is az egyéni szankcionálás volt, mint inkább az, hogy elérjék az általános visszatartást, bemutatva, hogy az ilyen súlyú bűncselekmény nem évülhet el. Erre a célra a bíróság szerint az 5 év 6 hónap börtön megfelel.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a védő felmentésért fellebbez. Az ügyész kezdeményezte azt is, hogy a bíró rendelje el Biszku előzetes letartóztatását, mert tartani lehet a szökésétől. A bíróság ezt elutasította.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség októberben emelt vádat Biszku ellen, eszerint „B. Béla” a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja, később tagja a Politikai Bizottságnak, az Ideiglenes Központi Bizottságának, majd pedig a Központi Bizottságnak.

Biszku vádlott és társai karhatalmat hoztak létre, aminek célja, hogy a forradalom és szabadságharc leverése után részben rendfenntartó, részben a megtorlásban közreműködő és a polgári lakosság ellen fellépő fegyveres csoport legyen.

A jogszabályi keretek nélkül létrehozott karhatalom a forradalmi munkás-paraszt kormány hatalmának jogellenes eszközökkel történő erőszakos megtartását és megerősítését szolgálta, és eszköze lett a gyors és kegyetlen leszámolásnak. A Kádár János vezette párt- és államvezetés – közöttük Biszku Béla – ugyanis 1956. december elejére elhatározta, ha kell fegyveres erővel, a karhatalommal lép fel, és számol le kíméletlenül a polgári lakosság demonstrációjával szemben. Erre azért volt szükség, mert a Kádár János vezette kormány támogatottsága minimális volt.

Magyarországon kettős hatalom alakult ki, a munkástanácsok szerepe döntővé vált, és mivel a tömegmozgalmak és a munkástanácsok újabb felkelés kirobbanásával fenyegettek, ami Kádár kormányának uralmát veszélyeztette, a mozgalmak elfojtását a karhatalom feladatává tették.

Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága, aminek Biszku döntési joggal rendelkező tagja volt, közvetlenül irányította a karhatalom operatív vezető testületét, a Katonai Tanácsot, annak feladatokat adott, amit azok végre is hajtottak.

Biszkuék sortüzei

A Katonai Tanács 1956. december 4. után a karhatalmi alakulatok polgári lakosságra leadott sortűzzel elkövetett szándékos emberöléseket követtek el az ország területén.

• 1956. december 6-án a budapesti Nyugati Pályaudvari „vörös-zászlós” tüntetésen a karhatalom az ellentüntetőkkel szemben fegyvert használt, és négyen meghaltak.
• 1956. december 8-án Salgótarjánban a megyei rendőr-főkapitányság előtti tömegre tüzet nyitottak a helyszínen lévő magyar karhatalmista és szovjet katonai erők, és 46-an haltak meg.

Biszku később belügyminiszterként a felelősségre vonásról azért nem intézkedett, mert a sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást, amik alapjául szolgáltak a karhatalmisták tevékenységének – írja a vád.

• 1957. március 9-én a székesfehérvári karhatalom Martonvásárra ment azzal a céllal, hogy a 10 napos őrizetre javasolt személyeket összeszedjék és egyes ellenforradalmár-gyanús személyeknél házkutatást tartsanak. Ezután 3 embert letartóztattak és a rendőrőrsön súlyosan bántalmazták őket.

B. Béla vádlottnak a bűncselekményről szóló hivatalos jelentést bemutatták, de eljárást nem kezdeményezett, az ügy iratait irattározni rendelte.

A vádpontok

Az ügyészség dolgát nehezítette, hogy már nincs életben egyetlen olyan közvetlen tanú sem, aki a forradalom idején ott lehetett a párt vezetésében vagy a sortüzeknél. Így történészek véleményére, iratokra és az áldozatok leszármazóinak vallomásaira alapozták a vádiratot.

Az ügyészség a vádlottat az 1949-es genfi – a Magyar Népköztársaságra nézve az 1955. február 3-tól hatályos – nemzetközi egyezményre tekintettel a súlyos jogsértésnek minősülő

1. felbujtóként elkövetett aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel
2. felbujtóként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével
3. 2 rendbeli felbujtóként elkövetett aljas indokból és célból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének

kísérletével megvalósított háborús bűntettel vádolta.

Biszkut továbbá lőszer engedély nélküli tartásával vádolták, minthogy a lakásán 2012. szeptember 10-én 11 darab lőszernek minősülő sörétes vadásztöltényt foglaltak le. (Biszku azt állítja, hogy a lőszerekről nem tudott, azok a fia tulajdonát képezték.)

A nemzeti szocialista és kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásával is vádolják, mivel a Duna Tv 2010. augusztus 4-ei Közbeszéd című műsorában „a kommunista rendszer által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmény tényét jelentéktelen színben tüntette fel”.

Biszku bácsi nem érti

A 93 éves vádlott egy 66 m²-es földszinti lakásban él, azt mondta, az utcán nem nagyon ismerik fel, nem köpik le, nem támadják meg, csak idős emberek mennek oda hozzá jó egészséget kívánni. Mint mondta, szereti, ha Béla bácsinak szólítják és nem érti, hogy miért vádolják.

Az első tárgyalási nap március 18-án volt, politikusok közül csak jobbikosok voltak ott. Biszku miatt akkor óránként szünet tartottak, és nem kellett felállnia, mert egészségügyileg nincs jól. Vallomást nem tett, és azt mondta, egyébként sem hall semmit. Korábbi vallomásaiban viszont azt mondta, nem bűnös, nem követett el bűncselekményt, Magyarországon nem volt kommunista rendszer, 56 pedig ellenforradalom volt.

Majdnem elfelejtették

Biszku Béla 1921. szeptember 13-án született Márokon. Munkásként dolgozott gyárakban, 1944-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Volt belügyminiszter (1957–1961), miniszterelnök-helyettes (1961‑1962), a Politikai Bizottság tagja (1957–1980) és az MSZMP KB titkára (1962‑1978) is. A rendszerváltáskor nyugdíjba vonult, nem volták felelősségre, és szép lassan elfelejtették (bár a Matula Magazin egy 2006-os álportréjában pedzegette az elszámoltatását).

2008-ban viszont Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a Mandiner.hu bloggerei álnéven megkeresték azzal, hogy portréfilmet szeretnének készíteni „Márok nagy szülöttjéről”, amibe belement. Ehelyett dokumentumfilmet forgattak róla, leginkább az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban játszott szerepéről „Bűn és büntetlenség” címmel. A filmet – amiben azt is mondta, hogy Nagy Imre megérdemelte a sorsát – Biszku letiltatta, de az alkotók mégis bemutatták, ami bekerült a hírekbe. Emiatt hozott egy törvényt a parlament, hogy „a magyar történelem szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható a személyiségi jogokra hivatkozással”. (A nyersanyagból egy másik film is született Kádár és kora címmel.)

Biszkut 2010-ben még nem tudták bíróság elé állítani, 2012 őszén már gyanúsított lett. A vád alapja a lex Biszku néven elhíresült törvény, amit 2011 végén hozott meg a Fidesz. Eszerint az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenek, így az 1956 utáni megtorlások levezénylőinek büntetőjogi felelősségre vonása is megtörténhet.

2012-ben a kitüntetett kommunisták nyugdíjpótlékának megvonásával Biszku nyugdíja is alacsonyabb lett.

56-os szerepén kívül az elmúlt években azzal került a médiába, hogy két éve ott volt Kádár János mobil mellszobrának avatásán, januárban pedig megtalálták az elvesztett jogosítványát.

[caption id="attachment_162688" align="aligncenter" width="760"]

Ezt és az ezután következő képeket Botos Tamás fényképezte.[/caption]