Te milyen könyvet viszel a nyaralásra? A legvalószínűbb, hogy valami regényt. Ha nő vagy, akkor pedig valamilyen nyári olvasmánynak nevezett romantikus vagy erotikus ponyvát. Az eladási sikerlisták jól mutatják, hogy az ilyen kötetek a megfelelő marketinggel vegyítve letarolják a könyvpiacot. Tényleg ezt akarjuk olvasni?

Az USA-ban másodpercenként több mint négy nőknek szóló romantikus lektűrt adnak el. Az előítéletek ellenére egyáltalán nem a műveletlen, erotikus ingerekre vágyó emberek veszik és viszik ezeket a köteteket. Egy 2005-ös piackutatás szerint az ezeket az érzelmes regényeket olvasók 42 százaléka legalább főiskolai diplomával rendelkezik. De akkor kinek és miért kellenek ezek a sokszor igen butácska történetek?

Ezeknek a könyveknek és sorozatoknak a vonzerejét nem csak az adja, hogy egyfajta örömteli menekülést nyújtanak a hétköznapokból, hanem az is, hogy ezekben a történetekben a nők nem egy ellenséges közegben mozognak, és főhősök lehetnek a könyv lapjain. Legalább ott.

Ezeket a könyveket bizonyos értelemben akár feminista dokumentumoknak is nevezhetjük: szinte kizárólag nők írják nőkről, nőknek, nőket érdeklő témákról: álmok, kimondatlan, majd beteljesülő vágyak, bonyolult kapcsolatok, érzelmek, szerelem, gyengéd szex, helykeresés a társadalomban és a világban.  A romantikus regények a hétköznapi nők életét színezik ki, a munka, a szerelem terén megírt konfliktusokat oldanak meg egy nem túl árnyalt fantáziavilágban. Magyarországon is sikerkönyvekben esnek szerelembe egzotikus tájakra került reménytelen hősnők tucatjai. Az is tény, hogy sajnos szinte csak az ilyen kötetek lapjain jelennek meg nők főhősként, bár sajnos elég sztereotip főhősként.

Persze az is igaz, hogy szinte mind egy kaptafára készül, tele klisékkel, kiszámítható happy enddel, de nem ezt teszi vajon a nem kifejezetten nőknek írt könyvek többsége is? A nagyobb baj ezért nem is a klisékkel van, hanem a kötetek által megénekelt nemi szerepekkel. A férfi és női szereplők közül nagy biztonsággal előre meg lehet mondani, hogy ki lesz hódító vagy meghódított, ki a határozott, ki lesz  a vágyait beteljesítő, és ki a megmentésre váró hős. A női főszereplők vajon mind független erős nők, akik küzdenek, akik véghezviszik amit egyszer elhatároztak? Hát nem igazán jellemző.

Azonban nem a romantikus vagy erotikus regényeken kellene számon kérni a sztereotip szereplőgárdát és történetet. A lányok számára már gyerekkoruktól kezdve elég szűk a választék, ha hősnőket keresnek. A legtöbb gyerekkönyvben és később az ifjúsági irodalomban a klasszikus hősök, kalandorok, uralkodók, vezetők szinte egytől egyik fiúk és férfiak. A nők pedig, ahogy a filmeken is, mellékszereplők, elérendő és kiérdemelhető trófeák, megvédendő és megmentendő passzív és kidolgozatlan karakterek.

Az olvasni vágyó lányoknak egész életükben szinte kizárólag sztereotip, alárendelt, társfüggő hősnőket kínálnak a könyvek. Ez formálja a világképüket is, hiszen nehezebb azonosulni egy ellenkező nemű szereplővel, hiába igényelnék ők is a kalandokat. Végletekig leegyszerűsített női és férfi szerepmintákat, klisérománcokat tanulnak a lányaink, ezt állítják elő a nők számára.

A hazai kiadók előszeretettel bontják már a címben is fiús és lányos történetekre a mesekönyveket, a legnépszerűbb mesékből továbbra is fájdalmasan hiányoznak a lányok. Ma is folytatják a csíkos és pöttyös könyvek hagyományát, gondosan ügyelnek rá, hogy a könyvek lányalakjai lehetőleg a megfelelő és elvárt sémáknak feleljenek meg. Szomorú tapasztalatunk, hogy a kortárs meseirodalom talán legnépszerűbb köteteiben, Rumini kalandjai között is csak a legutolsó kötetben bukkan fel női főhős Sajtos Rozi személyében. Pedig a rajongótábor soha nem csak fiúkból állt.

Kizárólag lány főszereplőkkel írt magyar nyelvű mesét érdekes módon az amazon e-book kínálatában viszont találhatunk. A kötetek szerzője csak játékból töltötte fel a könyveket, de mára Ausztráliától Amerikán át Európáig egyre többen olvassák ezeket. Zsófi így mesél erről: "Mindhárom lányom igazi könyvmoly volt szinte a kezdetektől. Nekik születtek a történetek. Ahogy nőttek, egyre kalandosabb történetekre vágytak, így íródtak a hosszabb könyvek. A főhősök ők maguk, és igen, nem véletlenül nőnemű a körülöttük megjelenő egyéb figurák többsége sem. Más figurákat meg úgy formáltam meg, hogy szabadon el lehet képzelni fiúnak vagy lánynak őket. Szerettem volna ugyanakkor a mesék szövedékében elrejteni, hogy természetes, hogy a tündérek birodalmában az ellenállás egyik vezetője, a kincsvadászatnak helyt adó táborban az igazgató, vagy a távoli galaxisban híres-hírhedt bujkáló vezér akár lehet női karakter is. Ahogy a főhősök is lányok, olyan lányok, akik néha megijednek, de döntenek, konfliktust vállalnak, törik a fejüket, kiállnak magukért, egymásért, az épp aktuális ügyért."

A gyerekeknek írott, és napjainkban kiadott mesékben még a méltán sikeres Harry Potter főszereplői között is tetten érhetőek a régi sémák. Magyarországon ráadásul továbbra is olyan hajmeresztő történetek bukkannak fel frissen kiadva, mint a Rest macska története (aki nem ismerné, a lustának mondott feleséget jól elveri tanulságképpen a férje), de olvastunk már "a lányok ilyenek meg olyanok" kijelentésekkel tarkított új kiadású mesekönyvet is. Az iskolai olvasmányok ebben a tekintetben talán a legrosszabbak: a lányok klasszikus háziasszonyi, gondoskodó szerepben tűnnek fel és a fiúk a hősök, a megmentők, a csavaros eszű főszereplők.

Az utóbbi időkben az Éhezők viadala vagy a Kiválasztott karakterei reményt adnak, hogy fordul a trend és az igazi, önálló és nem sztereotip női főhősök betörnek a könyvekbe. A nők és a női fikció - mind az erotikus mind a romantikus, vagy bármely vonalon - jobbat érdemelnének, mint E.L. James és a Szürke ötven árnyalata.