• Örök élet, ingyen sör, Budapest elszakadása Magyarországtól, élő oroszlánok a Lánchídon.
• Na, ezek azok a dolgok, amikről nem beszéltünk Kovács Gergellyel, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vezetőjével.
• Ők most már egy bejegyzett párt, akik a választáson is indulnának, így arra voltunk kiváncsiak, mit akarnak valójában.
• Például azt, hogy ne legyen olyan rossz hangulatú a kampány.
• A Fideszt pedig talán akkor lehet majd legyőzni, ha mindenki internetezni fog.

"Először még a Kúria is azt mondta, hogy megbotránkoztató képzettársításokra ad okot a Kétfarkú Kutya név. Érted, a Kúria!"

Kovács Gergely, a Kétfarkú Kutya Párt elnöke nem számított arra, hogy végül tényleg bejegyzik a pártot. Több mint egy éve tartott a huzavona különféle bíróságokkal, amelyek hol a párt céljait ítélték komolytalannak, hol jogelméleti szintre emelték az általános iskolai faszos viccelődést. De a vége mégis az, hogy az eleinte stencilekkel és utcai feliratokkal, később főleg tréfás Facebook-posztokkal foglalkozó szervezetből bejegyzett párt lesz. A Kúria múlt héten kötelezte erre az elsőfokú bíróságot.

Te jó ég, úgy beszélek, mint egy MSZP-s!

Nem mindegy, hogy mikorra sikerül valóban a bejegyzés. Áder János köztársasági elnök ugyanis minden bizonnyal még júliusban kiírja az őszi önkormányzati választás időpontját. Ha eddigra ez összejön, akkor valóban állíthatnak főpolgármester-jelöltet. Mondjuk akkor is terveznek kampányt, ha késne a bejegyzés, akkor viszont szavazni nem lehetne rájuk.

“Egy színészt, vagy rendezőt szeretnénk jelöltnek. Olyat, aki elő tudja adni a programunkat. Nem akarunk híres embert, mert akkor túlságosan az ő személyéhez kötődne a kampány. Nem a személy a lényeg, hanem a program… te jó ég, már most úgy beszélek, mint egy MSZP-s”

- mondja Kovács. Jelentkezők már most is bőven vannak, de nem könnyű a választás. Tavaly tartottak egy politikus-válogatót. 150 ember jelentkezett, egy sem volt alkalmas.

A Hír tévéből nehéz győztesen kijönni

Logikusnak tűnik a felvetés, hogy ha már egyszer ő a kutyapárt elnöke, alapítója, Facebook-oldalának működtetője, és ahogy önmagát nevezi, bázisdiktátora, miért ne lehetne Kovács a kampányarc, és a jelölt? “Nem tudnék önfeledten szerepelni egy tévéműsorban. Ha pedig tényleg elindulunk, akkor nem csak olyanokhoz kell majd elmennünk, akik jófejnek tartanak minket, hanem például a Hír tévébe is. Onnan pedig eddig kevesen jöttek ki eddig győztesen a baloldali és liberális közegből.”

Máris a lényegnél tartunk.

• Miért kell színészkedni egy pártnak, illetve
• akkor a kutyapárt baloldali és liberális?

“A programunk soha nem lesz igazán komoly. Néha beszélgetünk arról, hogy tudnánk-e igazán komoly párttá alakulni, de szerintem ez nem a mi dolgunk. Nem kezdünk el igazi dolgokat mondani, mert akkor bele kellene menni a parttalan hülye ígérgetésbe.”

Akkor miért kell ehhez pártnak lenni, miért nem elég a stencil meg a Facebook?

“A nép akarta, hogy induljunk. Szeretném egyszer végre megmérettetni magunkat. Mondhatnám azt, hogy akkor lennék a legboldogabb, ha senki sem szavazna ránk, mert ez azt jelentené, hogy tök jók a létező pártok, és mi vagyunk a hülyék, hogy beléjük kötünk. De ha elérünk valami komolyabb eredményt, az csak elgondolkodtatja a többi pártot. A másik célunk, hogy a kampány ne legyen olyan szörnyű hangulatú.”

Nem kell kötekedni azzal, akinek fáj Trianon

És mi van ezzel a baloldalisággal? “Amikor felmérték a követőinket Facebookon, az derült ki, hogy nagyjából fele-fele arányban bal- és jobboldali szimpatizánsak. Én a legtöbb kérdésben egyetértek a liberális barátaimmal, de azt látom, hogy nem tudnak mindenkihez szólni, és nem tudják úgy előadni a dolgokat, hogy az el is jusson az emberekhez. Nem mintha nekem ez menne.”

Két példát említ. “A TASZ romaprogramja kibaszott jó dolog, tényleg elértek eredményeket sok helyen. Aztán ha megnézed az erről készülő videókat, azt látod, hogy van rajtuk harminc lájk, ötszáz diszlájk, és mindenki cigányozik a kommentekben. Ezek a szervezetek mintha megszokták volna, hogy csak ahhoz a körhöz szólnak, akik úgy gondolkodnak, mint ők. Nehezen tudják megszólítani az ezen a körön kívül állókat.”

Ráadásul Kovács szerint a liberális szervezetek sokszor feleslegesen kötnek bele embercsoportokba. “Például itt vannak azok, akiknek erős a nemzeti érzésük. Nem a legnagyobb faszokra gondolok, hanem normális emberekre, akiknek például fontos Trianon. Velük például teljesen értelmetlen kötekedni.”

Ez nem a ti dolgotok!

Kovács azt mondja, ők maguk nem akarnak senkibe belerúgni. A kifejezetten direkt politikai megnyilvánulások is ritkák - bár néha nehéz megállni, mert olyan magas egy-egy labda - inkább úgy szeretik parodizálni a rendszert, hogy nem a konkrét napi ügyekre reagálnak. “Ránk is szállnak a kommentelők, amikor valami direktebb dolgot teszünk ki. Azt mondják, ez nem a mi dolgunk. Nekem pedig bevallom, fontos, mit írnak, a programunk nyolcvan százalékát is a kommentelők írták. Egyszer annyira felbosszantott Lázár János, hogy kitettem valami róla szóló posztot. Öt perc alatt hárman is írtak, hogy minek ilyenekbe belemenni. Azt a bejegyzést például leszedtem.”

Megkérem, hogy értékelje a tavaszi választási eredményt.

“Leginkább azt szűrtem le belőle, hogy nagy szükség van a kutyapártra.”

“Nem gondoltam, hogy ekkora tömeget meggyőz, amit a Fidesz kommunikált az elmúlt években. Úgy tűnik, hogy beálltunk egy állapotba, ami harminc évig nem is nagyon fog változni. Ráéreztek arra, hogy az emberek mit utálnak, az MSZP-t, a bankokat, az EU-t, és erre építenek. Közben olyan lett a hangulat, hogy most éppen azzal viccelődtünk, a pride-on lassan nem coming outok lesznek, hanem coming inek. Akik eddig vállalták a melegségüket, azt mondják majd, mostantól inkább mégsem. És majdnem minden felület az övék. Talán akkor lehet majd legyőzni a Fideszt, ha mindenki netezni fog.”

Az ellenzékről pedig azt mondja:

“Elfelejtenek dolgokat csinálni, így a végére pedig csak az marad, hogy a Fideszt szidják. A Milla tök tipikus példa. Az elején velük volt egy csomó szervezet, de mire maradt a választás, ott maradt egyedül Juhász Péter, aki ugyan fel tudta mutatni a Kendermagot, de azt is inkább eltitkolták. Így tényleg nem marad más, csak hogy annyit állítanak, a Fidesz hülye.”

Hol van kétszáz jófej ember?

Nem mintha ők jobban állnának a dolgok csinálásában. Ezt Kovács is elismeri. Még a szervezetépítés is nehezen megy.

“Egy országos párthoz legalább kétszáz ember kell, és nem ismerek kétszáz jófej embert.”

Sokan megkeresik azzal, hogy csatlakoznának. Ennek örül, de nagyon rizikósnak tartja. “Nem is értem, ezt más pártok hogyan merik csinálni. Hogy bízhatsz meg valakiben, aki jelentkezik hozzád, és onnantól a pártod nevében beszél, és neked felelősséget kell vállalni érte? Én ebben nem vagyok jó, meg könnyen idegbeteg is leszek, ha nem mennek jól a dolgok.”

Kovács szerint az egyik legfontosabb, hogy ne legyen Sas-kabaré a kutyapártból. “Nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy egy idő után fáradt, lapos poénkodássá válik az egész, úgy meg mi értelme?”

Nem lehet, hogy azt éli meg, ami más pártokkal is megtörtént már? Vagyis, hogy alapvetően jó szándékkal indul az egész, aztán a szervezet működése, az érdekellentétek úgy hozzák, hogy valami megváltozik menet közben?

Forradalmárok és tét nélkül viccelődők

Kovács szerint most leginkább sodródnak. Az biztos, hogy a következő három hónap programja megvan az aláírásgyűjtéssel, a plakátozással, és a kampánnyal, de hogy utána mi lesz, az egyáltalán nem biztos. Van ötszáz aktivistájuk, akik egészen különféle dolgokat akarnak. Vannak köztük, akik megdöntenék a rendszert, és forradalmat akarnak. Másokat éppen, hogy a tét nélküli viccelődés vonz. És vannak, akik komolyabb szervezetet akarnak. A közeljövőben utóbbiból Kovács szerint nem nagyon lesz semmi. Négy, és nyolc év múlva pedig bármi lehet. Egyelőre még az is kérdés, a saját közönségük hogyan fogadja, ha tényleg elkezdenek pártként működni.

Mi ellen van igazából a kutyapárt? A demokrácia, a korrupció, vagy a konkrétan létező magyar pártok ellen?

Az orosz-ukrán elitünk

“A legnagyobb baj, hogy nem tudunk kétszáz olyan embert kiállítani az ország élére, akik jó szándékúak, értenek ahhoz, amit csinálnak, és nem lopnak.” De ha ez így van, az nem inkább az országot tükrözi?

“Valamennyire igen, de ennyire azért nem rossz a helyzet. Más a baj. Tudom, hogy mindenhol a gazdasági elit irányít, nem vagyok én hippikommunista. De nyugaton az eliten belül legalább van valamiféle folytonosság. Nálunk meg itt van ez a kilencvenes években főleg bűnözésből meggazdagott orosz-ukrán típusú elit.”

Napi két tréfa mindig bele fog férni

A beszélgetés végére sem tudom meg pontosan, mi lesz ebből. Maradnak a tét nélküli vicces bejegyzések, vagy elindulnak arra, mint a párhuzamként sokat emlegetett, választási sikert is elérő izlandi viccpárt? Erre egyelőre Kovács sem tudja a választ.

Arra azért biztosan lehet számítani, hogy grafikus munkája mellett Kovács “photoshopol napi kettőt”, és amit viccesnek gondol, azt ki fogja tenni a Facebookra. Ennél többre még ne vegyünk mérget.

“Nekem is csak 24 órám van egy nap. És abból egy csomót alszom!”