Egy háború ritkán tesz jót egy ország imidzsének. Izraelben ezt elég pontosan tudhatják, elég sokan gyűlölik az országot a világban.

Pláne most, hogy a Gázai övezet második hete tartó bombázásának már vagy 190 halottja van, és a halottak egy számottevő része - hogy pontosan mekkora, az a közlő hovatartozásától is függ - civil.

Abban egyetérthetünk, hogy akár egyetlen ártatlan áldozat is sok. Az, hogy egy másfél hete tartó bombázásban, mely során közel kétezer támadást intéztek eddig, 190 áldozat sok vagy kevés, már nyitottabb kérdés. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ellenség, a Hamasz nem játszik tisztán. Elég sok jel utal rá, hogy ők maguk használják élő pajzsként a civileket.

Az azonban elvitathatatlan, hogy Izrael minden tőle telhetőt megtesz a civil életek védelmében, a katonai zsargonban csak járulékos kárnak nevezett pusztítás mérsékléséért:

• Az már régóta bevett gyakorlat, hogy a megcélzott területeken először szórólapokon figyelmeztetik a lakosságot a várható támadásra.
• A 2006-os gázai háború óta telefonon is figyelmeztetni szokták a megcélzott és a környező épületekben lakókat a bombázásra.
• Az már az izraeli hírszerzés, a Sin Bét munkáját dícséri, hogy a telefonban keresztnevükön szólítják a figyelmeztetetteket.

A legújabb módszer viszont példanélküli a háborúk világtörténetében.

Mielőtt porig bombáznák a házat, előbb egy kicsit pukkanó rakétát lőnek a ház tetejére.

Bekopognak. Ezután még hagynak némi időt a ház elhagyására, ahogy ezen a felvételen tisztán látszik is.

A módszerrel elméletileg minimalizálni lehet az ártatlan áldozatok számát - vagy úgy általában az áldozatok számát, mert a rosszfiúknak pont ugyanannyi idejük marad a menekülésre.

Persze ennek a módszernek is vannak kritikusai, akik szerint a figyelmeztető pukkanás pszichológiai hadviselés, mert félelmet kelt. De azért azt beláthatjuk, hogy megijedni még mindig jobb, mint apró darabokra szakadni, hamuvá égni a tűzben vagy péppé préselődni a légnyomástól. (Via Foxtrot Alpha)