• A reggeli Bubi-teszt összegezve: fárasztó tekerni, de végülis a célnak megfelel. Már amennyiben a cél sík terepen pár percet biciklizni.
• Az ebéd utáni teszt összegezve: sajnálom, igazán nem akartam kárt tenni az almazöld kerékpárban. De azzal a kis alumínium biszbasszal kellene kezdeni valamit.

Ha az ember elhappolta sok másik elől a lehetőséget, és befért az ezer tesztember közé, akkor vegye komolyan a feladatát. A reggeli teszt után újra elhoztam egy Bubi-bringát, hogy a Margit híd budao hídfőjétől átkeljek vele a Róbert Károly körúton túlra, hogy egy bicikliboltban szakmai szemmel ítéljék meg, milyen eszközt sikerült összerakni a közösségnek . Ez két ok miatt tűnt emberfeletti feladatnak.

• Reggel kiderült, hogy a Bubi-biciklik kb. arra alkalmasak, amire ki vannak találva: dokkolotól dokkolóig megtenni velük néhány száz métert vagy legfeljebb néhány darab kilométert. Ezt sem gyorsan, inkább sétabiciklizve.
• A Lehel térnél van az utolsó Bubi-pont útban arra felé. A Széchenyi-fürdős már kerülő lenne. És vissza is kellene érni fél órán belül. Az ugyanis az ingyenes használat limitje.

De nem jutottam el odáig. Az volt az első figyelmeztető jel, hogy rögtön sikerült egy gyengélkedő váltójú biciklit elhozni. Előbb csak szalajtott, aztán iszonyatosan kattogott. A Szent István Parknál lecseréltem. Elkezdett esni az eső, ezért elmaradt a BKK-s kézikönyvben a használat előtt ajánlott fék, lámpa, lánc, gumi tisztasági és működőképességi ellenőrzése. És persze nem állítottam be az ülés megfelelő magasságát sem, gondoltam én. De kiderült, hogy jó volt az, csak az ülés elkezdett süllyedni alattam, miközben akadálytalan jobbra-balra mozgott.

Megálltam, az eső már zuhogott. Az ülés az az egyetlen pontja a Bubinak, amivel személyre szabottan komfortosabbá tehető a használata, értsd, le-fel állítható, 150 centisektől 200 centiseknek kényelmesen. Egy egyszerű bilincs fogja a nyereg csövén, nem nehéz kezelni. Ezt viszont nem lehetett megszorítani, sehogy sem. Mígnem egyszer csak a kezembe maradt az egyik darabja, a többi meg szanaszét gurult. Talán említettem már, hogy közben erősen esett.

A váz az tényleg nem fog tönkremenni tartós használatban sem, ettől is olyan rettenetesen nehéz a bicikli, hogy elég lenne vízbe dobott maffiózók lábára ezt kötni betoncszizma helyett. A bilincsnek ez a kis alumimum része viszont igen gyenge pontnak tűnik, pláne ha valóban elkezdik használni a bicikliket, és ne adj isten, még állítják is az ülés magasságát, naponta akár többször is.

Aztán megpróbáltam feljelenteni magam a képen is látható hibabejelentő telefonszámon, de először nem vették fel. Másodszor sem.

Kedves BKK!

Sajnálom, ami történt. Amit tudtam, visszaraktam, de azt az aluminium biszbaszt nem tudtam összeolvasztani. A kerékpárt (azonosítója 86955) a Szent István Parkban hagytam, kettővel a rossz váltójú bringa mellett.

Visszafelé semmi gondom nem volt, a harmadik bringa prímán működött.

UPDATE, egyben utóirat:

Érdemes lesz a kosarat rögzítő gumipókok körmére nézni, mert azzal is bajok lesznek, ha ennyire vékonyodnak. Még mielőtt elszakítom.