Szegeden nagyon el szerették volna kerülni, hogy az ő holokausztemlékművükből is akkora balhé legyen, mint a budapesti Szabadság téren emelt izéből, aminek szimbolikáján, jelentésén hónapok óta megy a vita. Ezért a fővárosi megoldás szöges ellentétét választották: semmit nem bíztak a befogadóra, hanem hiperrealista stílusban mindent egyértelművé tettek. Ennek előnye, hogy tényleg semmit nem lehet félreérteni. Hátránya viszont, hogy a makacs ragaszkodás a valósághoz hajlamos karikatúrába fordulni.

A Szegedi Zsidó Hitközség és a Szeged-csanádi Egyházmegye közös szervezésében készített emlékművet csütörtökön avatták fel a Fogadalmi templom parkjában. Markovics Zsolt szegedi főrabbi köszöntőjében elmondta, Szegeden létesült az első olyan holokauszt-emlékmű, amelyet nem kormány, nem város, nem önkormányzat, hanem a katolikus egyházmegye állíttatott.

Kiss-Rigó László, a Szeged-csanádi Egyházmegye püspöke pedig azt, hogy "a katolikusok összetett érzésekkel emlékeznek a vészkorszak tragédiájára". Szomorúsággal, együttérzéssel, és arra is gondolnak, hogy a tragédia áldozataiért sokan és sokat tettek ugyan, de többet kellett volna. Bántja őket az is, hogy hiányoznak az elhunytak, hiszen  "Szegeden hagyományosan jó a kapcsolat a katolikus egyház és a zsidó hitközség között". A püspök szerint az emlékmű ezeket az érzéseket jeleníti meg.

Idág tulajdonképpen minden rendben is van, a szándék jó, bár a "többet kellett volna" eufemizmusnak tűnik egy olyan helyzetben, amikor több ezer halottról van szó. A baj magával a műalkotással van, amely egyszerű, szájbarágó stílusával hűen követi annak a korszaknak a művészi színvonalát, amelynek borzalmaira fel szeretné hívni a figyelmet.

Az MTI beszámolója szerint a vészkorszakban történtek 70. évfordulójára elkészített alkotás, Kovács Jenő szobrászművész munkája két embert ábrázol egy csónak formájú kő posztamensen. A kőről az egyik bronzfigura, amely a zsidóságot szimbolizálja, kibillenve már-már a habokba esik, a másik, a katolikus egyházat szimbolizáló, égre emelt tekintettel fohászkodik.

A gond azonban éppen az, hogy nem "szimbolizálja", hanem egyszerűen az. A két figurát tényleg a hülye is meg tudja különböztetni egymástól, hiszen az alkotó a biztonság kedvéért a katolikus figura nyakába tett egy keresztet, a zsidónak meg olyan zsidó pónemet adott, ami simán átcsúszott volna bármelyik nyilas lap főszerkesztőjén is. És persze kipa is van a fején, hiszen arról ismerszik meg a zsidó.

(Valamennyi fénykép - MTI Fotó: Rosta Tibor)