Orbán Viktor magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn, Erdélyben tartott előadást, ahol minden évben mond valami érdekeset.

Idei beszédében az új magyar államrendet ismertette.

A lényeg: a liberális demokrácia modellje megbukott, a 2008-ban láthatóvá váló válság elsodorta. Megindult a verseny a nemzetek és a nagy szövetségek között, hogy milyen új berendezkedésre lenne szükség. Ebben a versenyben a magyar politikai élen jár, hiszen itt megtörtént a szakítás a liberális demokráciával. Az új államszervezeti rend, ami Magyarországon épül: a munka alapú állam. És ez karakterét tekintve nem liberális természetű. Bár elsimeri a szabadság fontosságát, de nem a szabadság köré szerveződik.

Orbán Viktor szerint a 2008-as gazdasági válság pont ugyanolyan határvonala a történelemnek, mint 1918, 1945 vagy 1989 volt. Csak akkor jobban feltűnt az embereknek, hogy új világ kezdődött. A mostani változás „csak lassan bomlik ki képzetünkben”.

Számos idézettel mutatta be, hogy ami hat éve még tabu volt Nyugaton, arról ma már az amerikai elnök vagy a brit miniszterelnök nyíltan beszélnek: a gazdasági élet cinikusságáról, a bevándorlók okozta problémákról, a keresztény értékek fontosságáról.

A 444-n megjelent cikkek közül az alábbiak témáit vette elő:

• A szegények forradalmától parázik az amerikai milliárdos
• De ki aggódik a fehér prolikért?
• Mindenkin a szupergazdagok uralkodnak majd
• Európa a fostalicska mellé állt

Miután így összeomlott a liberális demokrácia a világban, most megy a versenyfutás, hogy ki találja ki előbb azt az állami berendezkedést, ami sikeressé tesz egy nemzetet.

Orbán szerint ezért figyel mindenki a nem feltétlenül demokratikus, de sikeres nemzetekre: Szingapúrra, Kínára, Oroszországra, Indiára, Oroszországra.

Miben más az új magyar munka alapú állam mint a liberális magyar demokrácia (élt 1990-2010) volt?

Orbán Viktor ezt két példán keresztül világította meg.

A liberális demokrácia két egyén viszonyát így definiálta: mindent lehet, ami a másik szabadságát nem sérti.

Ezzel szerinte az volt a baj, hogy mindig az erősebb határozhatta meg, hogy mi az, ami a másik szabadságát sérti. A gyengébbet ebben a világban eltaposták.

Ehelyett az lesz itthon, hogy: amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd másokkal.

A második példa az egyén és a közösség viszonyát definiálta újra. A liberális demokrácia nem kötelezte a kormányokat, hogy:

• munkájukkal a nemzeti érdekeket szolgálják,
• a világ magyarjainak nemzethez tartozását elismerjék,
• védjék a közösségi tulajdont.

A munka alapú államban mindezekre viszont kötelező figyelnie a kormányoknak. Továbbá az emberek egyéni munkája és a közösség érdeke között összefüggés lesz.

Ezt a nagy átállást persze akadályozni próbálják.

Például a magyarországi civil szervezetek, amelyek a politika peremén bukkantak fel, külföldi érdekkörök fizetik őket, valójában politikai aktivisták, akik a magyar államot akarják befolyásolni. Az álarcok mögötti valódi karakterek leleplezése megkezdődött, erről szól a vita a norvégokkal is.

A másik akadályt az EU görgeti elénk, bár az unióban is elképzelhetőnek tartja Orbán a sikeres átállást, csak sok csatát kell vívni. Itt az EU-s pénzek befagyasztását hozta fel, amivel a magyar intézményrendszer átalakítása miatt bünteti Brüsszel hazánkat. Orbán szerint annyi történt, hogy sikerült leleplezni, hogy a magyarországi pénzosztáson dolgozókat külföldről fizették, és sokkal több fizetést kaptak, mint a magyar közalkalmazottak. Ezt a rendszert megszüntették, és most az EU ez ellen háborog. (Valóban, 2014-ig EU-s pénzből fizették a pályázatok mellett dolgozó magyar bürokratákat, most azonban beültették őket jóval kisebb fizetésért a minisztériumokba, és a bérüket azóta a magyar költségvetésből közvetlenül fizetik. Az átállás óta indult pályázatokat Brüsszel még nem fizette ki.)

Orbán szerint a világ átalakulásának idejében bármi megtörténhet. Például:

• lelőnek egy utasszállító repülőt egy szomszédos országban,
• az USA elnökét beperli a szenátus hatásköre túllépéséért, és a bíróság elítéli az elnököt,
• a bankoknak százmilliárdokat kell visszaadniuk az embereknek,
• eljön a magyarok ideje a Kárpát-Medencében.

Orbán szerint az első kettő már megtörtént jelenség szomorú, a második kettő viszont még nem történt meg, de nagyon jó lesz.