Csütörtökön kiderült (bonbaként robbant a hír!), hogy meglepetésre nem az OTP, hanem a magyar állam vásárolja meg a német BayernLB-től (aka. Bayerische Landesbank) a negyedik legnagyobb hazai kereskedelmi bankot, az 1994 óta bajor tulajdonban lévő MKB-t. Az MKB hatalmas veszteségeket halmozott föl az elmúlt négy évben, és a rövidtávú jövője sem túl vidám: hatalmas, nem teljesítő ingatlanprojekt-hitelek üszkösödnek a banknál. Rossz minőségű hitelportfoliónak mondják ezt a szakemberek. A lényeg: a válság előtt az MKB volt a nagyvállalati ingatlanprojektek egyik legaktívabb finanaszírozója, dőlt a hitel plázákra, ipari parkokra, irodaházakra, miegyebekre. Aztán a válság szépen bedöntögette ezeket a projekteket, az MKB-nál egyre szaporodtak a nem teljesítő hitelek,

tavaly már a teljes hitelállomány 31 százaléka volt bukó.

Az MKB lett az utóbbi tíz év legveszteségesebb magyar bankja: csak 2010-től 2013-ig több mint 400 milliárd forint mínuszt hozott össze. A magyar állam most 17 milliárd forintot fizet a bankért a bajoroknak, de úgy, hogy BayernLB még az eladás előtt betol 84 milliárdot. Tehát tulajdonképpen a német tulajdonos fizet 67 milliárdot azért, hogy elvigye valaki ezt a csődtömeget. Sőt, nem is 84 milliárdot, hanem inkább 284-et, mert egy éven belül már 200 milliárddal kisegítették a német tulajdonosok a magyar bankot.

Tehát: miért éri meg a magyar államnak megvenni ezt a veszteséggyárat?

Egyrészt ott van Orbán Viktor álma a legalább fele részben magyar tulajdonú bankrendszerről. Ez önmagában elég érv lenne bármilyen ügyben, mert ha a kormányfő valamit kitalál, akkor nem érdekes, hogy van-e értelme vagy nincs, annak úgy kell lennie. Akkor lesz jó. Mindenkinek.
Mert a kormányfő eleve olyan dolgokat szokott kitalálni, ami találkozik a nép zsigeri akaratával, még akkor is, ha a nép maga nem képes a saját akaratát fölismerni. Például egy egészen kicsi kis ösztönös, normális xenofóbia, egy kis nemzeti romantikus nekibuzdulás elég, hogy mindenki számára világos legyen: sokkal jobb, ha egy bank magyar, mintha külföldi. A mi vérünk.

Olyasmikkel csak az eleve idegenszerű közgazdászok próbálnak érvelgetni, hogy egy külföldi bank tőkét hoz be ebbe a tőkeszegény országba, esetleges veszteségeit (például ha a kormány adókba fojtja) a külföldi tulajdonos fizeti, satöbbi. Persze, a nyereséget is kiviszi, kiviheti, ha van neki. Nagyon bonyolult dolgok ezek. Annyi legyen elég, hogy ami magyar, az jobb, mint a külföldi.

Büszkén, hazafiasan fizethetjük a veszteségeit.

Van tehát gyönyörű hivatalos magyarázat, egyszerű, mint a faék, mindenki megérti belőle, hogy miért jobb az összmagyarságnak, ha az állam megveszi a szuperveszteséges MKB-t. Aki ezzel a kristálytiszta érveléssel vitatkozni merne, vagy ütköztetné a valósággal, az minimum gyurcsányistagyanús. A magyarázat előadója a Varga gazdasági miniszter:

„A külföldi tulajdonú leánybankok a válság idején jelentős pénzügyi forrásokat vontak ki az országból, ami erőteljes nyomást gyakorolt a forint stabilitására, ugyanakkor a hazai vállalatok hitelezése szinte leállt. Vagyis egy döntően külföldi tulajdonú bankrendszer nemcsak a válságból történő kilábalást nehezíti, hanem a forráskivonások következtében tovább mélyíti azt. A folyamatok felismerése és megértése egy felelős kormányt új stratégia kidolgozására kötelez, ezért a kormány célja, hogy a hazai tulajdon aránya növekedjen, a külföldi tulajdonrész pedig csökkenjen a magyarországi bankokban.”

Világos nem? Az. Csak nem igaz. A külföldi tulajdonú bankok nem hogy nem vontak ki tőkét a válságban, de fizettek, mint a katonatiszt. Csengették befelé a tőkevisszapótlásokat a nagy veszteségek után. Az MKB tulajdonosa, a BayernLB például 251 milliárd forint értékben emelt tőkét 2009 óta. (De még ennél is többel emelt a CIB, kicsit kevesebbet az Erste, kábé fele ennyit a Raiffeisen.)

Forrásokat később kezdtek kivonni. (És egyébként azért tudtak forrásokat kivonni, mert előtte baromi sok forrást hoztak ide. Hahó!)

A forráskivonás meg teljesen természetes egy súlyos válságban, amikor a hitelezés leáll. És nem, nem azért áll le, amit a miniszter sugall, hogy a bankok szemetek, és önző módon egyszercsak nem adnak, hanem például azért, mert senki sem akar hitelt fölvenni. Épp hogy szabadulna mindenki minden hiteltől. Hitelválságnak hívtuk a 2008-ast, tetszenek emlékezni, nem? Mert mindenki túladósodott. A vállalatok, a családok, az állam, az önkormányzatok, mindenki. Beütött a ménkű, a forint elszállt, a hiteleket egyre nehezebben fizette mindenki. Ki akart hitelt fölvenni? Senki.

Ja, és mintha még mindenféle politikusok és néptribunok szónokolnának azóta szinte egyfolytában, hogy a hitel csapda, a bankok becsapják az emberek és satöbbi. (Tessenek már eldönteni, hogy akkor adjanak-e hitelt vagy sem!)

A hitelezést nem a bankok fagyasztották be tehát.

Amikor pedig óvatosan újraindulhatott volna, akkor jött a fékezhetelen agyvelejű magyar kormány, és a banki különadókkal elvonta a maradék forrásokat. Még annak is fizetnie kellett, amelyik eleve veszteséges volt (például az MKB). Amikor a régióban már újra éledezett a hitelpiac, Magyarországon az állam elszívott minden pénzt a rendszerből.

És még azt is jegyezzük meg, hogy a bankszektorban a tulajdonosi forráskivonás sokkal kisebb mértékű volt, mint más ágazatoknál. És: a magyarországi bankoknál kisebb volt (a brutális különadók és előtörlesztés ellenére), mint a régióban. A külföldi tulajdonú magyar bankok annyira lojálisak voltak a magyar állammal, amennyire csak lehetett.

Hogy a külföldi bankok tevékenysége nyomást gyakorolt volna a forint árfolyamára? Valamilyen nyomást biztos gyakorolt, de hogy nem akkorát, mint amennyit Matolcsy miniszter úr ötletei vagy Kósa és Szíjjártó urak szereplései, az biztos. Őket mégsem akarja államosítani senki.

A kormány által sugallt kép, miszerint a külföldi tulajdonosok gennyesre keresték már magukat a bankbizniszben, és itt volt az ideje megfejni őket, nem nagyon húzható rá az MKB-ra. A vezető konzervatív német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint

a bajor adófizetőknek kétmilliárd euróba került az MKB-kaland.

1994 óta volt a bajor tartományi bank (BayernLB) tulajdonában az MKB, de 2010 óta, az Orbán kormány intézkedései miatt fordult durva veszteségbe.

Na, de miért kell az MKB a kormánynak?

Azt mégsem mondhatta a Varga miniszter, hogy „nem hagyhattuk, hogy Csányiéké legyen”. Pedig ez fontos motiváció volt, szinte biztos. Nem nagyon magyarázható másként, miért ígért rá az OTP-re az állam az utolsó pillanatban.

Az állam megszabadíthatja az MKB-t a lehúzó hitelportfoliótól. Valakinek a végén persze fizetni kell, de ha okosan becsomagolják, az adófizetők nem veszik észre, hogy ők állják a költségeket.

És még a lényeg, a bónusz, a Jackpot: a banknál bedőlt hitelekből keletkezett hatalmas és kaotikus ingatlanportfolióból könnyű áron alul, sőt, szinte ingyen ki-kinyúlni néhány ígéretesebb darabot. Ugyan, ki veszi észre, hogy az állami bank egy kis vagyonvesztést szenved? Ki mondja meg, hogy a piacinál kicsit olcsóbban került ki a könyvekből ez vagy az? Elég lesz majd egy-két év múlva bejelenteni, hogy ja, bocs, a költségvetésből pár milliárddal több kell az MKB konszolidálására, mert ezek a szemét bajorok eltitkoltak néhány számot, és nagyobb a veszteség, mint amire számítottunk.

Tessék majd figyelni, amikor kábé két év múlva odaáll valaki a gazdasági minisztériumból, és azzal kezdi magyarázni az MKB veszteségét, hogy

csontvázak estek ki a szekrényből!