• Amerika egyik leginkább szegregált városában évtizedek feszültsége robbant ki, miután egy rendőr lelőtt egy fegyvertelen 18 éves fiút.
• Napok óta tartanak a tüntetések és zavargások.
• A helyiek úgy érzik, mintha megszállt területen élnének.

Szerdán már a harmadik napja tartottak a tüntetések és zavargások Missouri államban, Ferguson városban, miután  egy helyi rendőr lelőtte a fegyvertelen, 18 éves fekete fiút, Michael Brownt. A felháborodás és a tiltakozás nemcsak tüntetésekhez, de fosztogatáshoz és rongáláshoz is vezetett.

Elszabadult indulatok

Az összecsapások közben szerdán újabb embert lőttek le a rendőrök, aki állításuk szerint fegyvert fogott rájuk. A férfi kórházban van, állapota súlyos. Lőtt sebbel került kórházba egy fergusoni nő is. A beszámolók szerint nemcsak a rendőrök, de a zavargók egy része is lőfegyvereket használ.

Barack Obama megpróbálta csillapítani az indulatokat, amikor arról beszélt, Brown halála szívszorító. Arra kért mindenkit, megfontoltan és méltósággal emlékezzen Brown esetére.

A fosztogatás nem gyász

A közvélemény jelentős részéhez persze már eleve a zavargások és a fosztogatás valóban visszataszítói képein keresztül jutott el a sztori, pedig a fosztogatásokat még a helyiek jelentős része is elítéli, és Brown anyja is arról beszélt, mindez méltatlan fia emlékéhez.

Az továbbra sem világos, mi történt valójában a fiúval. A rendőrség beszámolója szerint egy igazoltatás közben dulakodni kezdett a rendőrrel, és a fegyverét is meg akarta szerezni. Szemtanúk szerint ugyanakkor a rendőrnek semmi oka nem volt arra, hogy lelője, mert amikor elsült a pisztoly, Brown térdelt a földön, a kezét felemelte, és azt mondta,

ne lőjön.

Az ügyet az FBI és a helyi hatóságok is vizsgálják. A rendőrt felfüggesztették, személyazonosságát nem adták ki. A Ne lőjön-idézet viszont azóta a tüntetők egyik jelszava lett - és természetesen itt nem azokra kell gondolni, akik üzleteket dúltak fel.

Egy város, két közösség

Az eset ugyanis mélyen gyökerező feszültséget robbantott ki a városban.

Ferguson St. Louis egyik külvárosa, 21 ezren lakossal. Mára 29 százalékuk fehér, 69 százalékuk fekete. Nem volt ez mindig így, olyannyira, hogy 1980-ban még a lakosság 85 százaléka fehér volt, és mindössze 14 százalékuk fekete. Ahogy egyre több fekete költözött ide (akik a negyvenes évekig eleve nem is lakhattak itt), a fehér lakosság lassan eltűnt. A pozíciók ettől függetlenül a fehéreké maradtak.

Fehér a polgármester, a rendőrfőnök, a városi tanács hat tagjából öt. Az iskolai vezetők is fehérek, ahogy az 53 rendőrtisztből 50 az. Őket pedig nemcsak elméleti, hanem egészen konkrét falak választják el egymástól: felmérések szerint St. Louis és környéke az egyik leginkább szegregált övezet Amerikában. Ferguson pedig rendkívül szegény hely - a szegénységi ráta kétszerese Missouri államénak. A letartóztatásokkal végződő közúti igazoltatások közben 92 százalékban feketéket érintenek.

Mindezzel együtt St. Louis korábban nem éppen a zavargásokról volt híres. Sőt, még az utcai aktivitásról sem kifejezetten. A környék lakói nagyrészt kimaradtak a hatvanas évek polgárjogi mozgalmainak akcióiból, még Martin Luther King meggyilkolása után sem voltak különösebb megmozdulások, számos más várossal ellentétben.

Most lett elegük

Azt még senki sem tudta pontosan megmagyarázni, miért pont most telt be a pohár - természetesen azzal együtt, hogy egy 18 éves, a gimnáziumot idén befejező fegyvertelen fiú lelövése bármilyen közösséget teljes joggal háborít fel. Benne lehetett az emberekben a Travyon Martin-ügy emléke. Az érzés, hogy a rendőrség úgysem tekinti őket egyenlőnek. Sérelmek hosszú sora. És persze láthatóan voltak olyanok is, akiknek ez csak ürügy volt a balhéhoz.

Az emberek itt nem úgy érzik magukat, mintha Amerika szívében élnének, hanem úgy, mintha egy megszállt terület lakói lennének - írja a Daily Beast. A lapnak nyilatkozó helyi lakos egyenesen a gázai övezethez hasonlította a környéket, Brown esetét pedig a három izraeli tinédzser meggyilkolásához, ami közvetlen kiváltó oka volt a  háborúnak.

Megszállt terület

A háborús hasonlat azért sem véletlen, mert a rendőrség gyakorlatilag háborús felszerelésekkel van jelen. Egykori katonák és szakírók írnak arról, hogy ilyen felszerelésre Afganisztánban sem mindig volt szükség, nemhogy egy 21 ezer fős amerikai kisvárosban.

“Afganisztánban félelmetesen néztünk ki, de erre szükségünk is volt, mert ott volt az ellenség. Ennek az lett az eredménye, hogy a helyiek megszállóknak néztek minket. Mi szükség van erre a saját városainkban? És hogyan akarsz megnyerni valakit, miközben gépfegyvert fogsz rá?” - írja az Afganisztánban szolgált Paul Szoldra.

Egy környékbeli lakos pedig a Guardianon megjelent cikkében arról ír, az otthonuk nem háborús övezet, az itteni lakók pedig nem ellenséges harcosok. A hatóságok mégis mintha így kezelnék őket.

(Business Insider, Daily Beast, Guardian, New York Times, Time, Vox, Washington Post)