• A cseh echo24 erős címlapját már láthattuk, de milyen cikket illusztráltak vele?
• Petr Holub újságíró szerint Orbán kis közép-európai Putyin.
• A liberális reformok nem működtek, ezért kellett újra rendszert váltania.
• Most viszont eljöhet a kis Orbánok ideje.
• A címlapot is megfuttató Csehszlovák kém fordította le a cikket.

Nincs garancia, hogy a közép-európai országok 1989-1990-es rendszerváltása után egyirányú út vezet a demokráciába és az euroatlanti közösségbe - kezdi elemzését Petr Holub, az echo24 újságírója Orbán Viktor magyar miniszterelnök tusnádi beszédének felidézésével. Aztán gyorsan hozzáteszi: a magyar miniszterelnök erős nemzetállamot és elsősorban hatalmat akar, amely örökre az övé lehetne, ha létezne még a Szovjetunió.

Holub szerint Orbán benyújtotta a hagyományos demokráciáknak a számlát. A cseh szerző példaként az Európai Bizottság és Norvégia által küldött támogatások körülményeit a magyar miniszterelnök elfogadhatatlannak nevezte. Az EB és a norvégok annyit kértek, hogy az általuk utalt pénzek útját a magyar kormánytól teljesen független ellenőreik követhessék.

Orbán megerősítette: a támogatások kifizetéséről nem a Brüsszel által fizetett hivatalnokok, hanem saját emberei döntenek. Magyarország nem vonulhat vissza, mert a brüsszeli tisztviselők befolyása komoly akadályt jelent a nemzeti alapon újraszervezett magyar államépítésben. Ez a miniszterelnök fő feladata - írja Holub, majd jön az első fő tétel:

“Valójában egy kis közép-európai Putyinról beszélünk, aki a demokrácia formális kulisszái mögött önkényuralmi rendszert épít ki.”

Holub szerint külső, véletlenszerű ingerek hatására írta körbe Orbán nyilvánosan, hogy milyen új nemzetállamot szeretne kiépíteni. Ráadásul nagy mértékben megerősítette kritikusai régi vádjait is, a demokratikus berendezkedés leépítéséről, a jóléti és civil társdalom kinyírásáról és a független média és bíróság likvidálásáról.

Orbán minden beszéde, amely a magyarok nemzetállamáról szól, csupán csak a hatalom megszerzésének fékezhetetlen vágyát leplezi, mert:

“Orbán története a liberális reformok kudarcának története”.

Ugyanakkor Holub Orbánt olyan erős politikusnak látja, aki elég következetes volt ahhoz, hogy valami újat kínáljon a társadalomnak. A cseh szerző felhívja a figyelmet arra, hogy Orbán rendszerkritikája, amely a kapitalizmus kelet-európai bevezetésére vonatkozott, nem volt eredeti, lényegében megismételte Joseph Stiglitz amerikai közgazdász korábbi kifogásait.

"A nyolcvanas években konszenzus volt Washingtonban, hogy a kelet-európaiak számára javasolt gazdaságpolitika három alappillére a költségvetési megszorítás, a privatizáció és a piaci liberalizáció. Ez a politika azonban nem érte el a tervezett célokat” - írta Stiglitz 12 évvel ezelőtt - ráadásul visszaesés következett be olyan országokban, mint Oroszország, Csehország vagy Magyarország, mivel: “siettünk, gyorsan szerettünk volna elérni változásokat.”

Orbán 2010-ben már elismerte, hogy első kormányzási időszakában rossz gazdaságpolitikát vezetett be, amely a lakosság jelentős részének okozott bevételcsökkenést. "Akkor nagy hibát követett el, hogy megpróbálta bevezetni az amerikai gazdasági modelt." - idézi az Echo24 Markus Feber (CSU) bajor EP-képviselő az osztrák ORF-nek adott interjúját Holub.

Holub állítja: a magyar lakosság 2008-2009 környékén értette meg végre, mit akar Orbán, amikor a kormányzó szocialisták az egykori kommunista és milliárdos Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével megnyirbálták a szociális ellátásokat és az államcsőd elkerülése érdekében adót emeltek.

Több százezer magyar érezte meg a gazdasági válságot, a hiteltartozások csaknem megduplázódtak. Ráadásul Orbán számára Gyurcsány személye tökéletes céltábla volt: a liberális reformok bevezetésével már csak az egykori kommunisták próbálkoznak, akik így elképesztő módon meggazdagodtak.

A 2010-es választási győzelem után Orbán azonnal belekezdett a liberális reformok felülvizsgálatába, Feber szerint: "Orbán második ciklusában tökéletesen az ellenkezőjét csinálta, mint korábban: teljesen mindegy hogyan reagál a rossz piac, én a saját magyarjaimat megvédem" - idézi Holub az Orbánhoz közel álló Feber euroképviselő kommentárját.

“A régi-új miniszterelnök ellensége a liberális kapitalizmus lett, amely lehetővé tette, hogy a nemzetgazdaságot külföldiek uralják.”

Holub azt állítja, hogy Orbán 2010 után bevezetett gazdasági reformjai csak első pillanatra tűnnek olyannak, mintha visszamenne az időben.

2011-ben azonnal államosította a magánnyugdíj-pénztárakat és a pénzt átvezette az állami költségvetésbe. Bevezette az elektromos áram keresztfinanszírozását, ahol a vállalatok többet, a háztartások kevesebbet fizetnek.

Egy újabb lépésben felszámolta a közszolgáltatások területén felszámolta a magánszektort. Holub a pécsi esetet említi, amikor a francia tulajdonú GDF Suez vállalatot egy 10 millió eurós kártérítés fejében kipaterolta az orszából.

Holub nem gondolja, hogy Orbán visszatért volna a szocializmushoz, hiszen az adórendszerben végrehajtott változtatásai úgy tűnnek, mintha Miroslav Kalousekkel (cseh liberális volt pénzügyminiszter) egyeztetett volna. Az egykulcsos adó mértéke 16 százalék, a kieső bevételeket pedig Orbán a 27 százalékos ÁFA-val pótolja. Ez az adóreform, akárcsak Csehországban, elsősorban a gazdag rétegnek kedvezett.

Orbán a költségvetési hiány felszámolását a külföldi vállalatok megadóztatásával próbálta elérni. Fizetnek a bankok (0,45%), az energetikai cégek (1,05%), a telefonszolgáltatók (2-6,5%) és a nagyobb kiskereskedelmi láncok (2,5%-ig) - például Tesco vagy Spar - is.

Orbán végül segített azoknak a családoknak is, akik svájci frankban adósodtak el, amikor elrendelte, hogy a bankok a tartozásokat a frank válság előtti 180 frontos kurzusával váltsák át forintba.

A külföldi befektetők nyilvánosan panaszkodnak az intézkedések miatt és ez egy olyan nemzetközi közegben, ahol a nemzetállamok jólétéről a nagy globális befektetők döntenek, végzetes hatással kellett volna, hogy járjon Magyarországra nézve.

Ez egyelőre nem történt meg, mert az év elején a magyar gazdaság 3,5 százalékkal nőtt. Magyarország teljesíti a maastrichti kritériumokat, államadóssága három éve csökken. A magyarok többsége úgy érzi, hogy a gazdasági válság legrosszabb pillanatait maguk mögött hagyták és a nehéz időszak nem jön el többé. Holub szerint:

“Orbán kalandorpolitikája a magyar lakosság többségét egyelőre meggyőzte.”

Orbán a magyar belpolitikában eszközölt változtatásait Holub azzal magyarázza, hogy a fent bemutatott gazdasági változtatásokat csak kellő erővel lehetett véghezvinni. A cikkben ezután részletezni, hogy ma gyakorlatilag a média világától kezdve a bíróságokon és a központi bankon át, minden a Fidesz kontrollja alatt van, kivéve az Alkotmánybíróság.

"Így történt, hogy mintegy mellékesen, gazdasági kényszerűségből, de facto politikai rendszerváltás történt Magyarországon".

Holub szerint a magyaroknak most hozzá kell szokni, hogy Orbán még sokáig a nyakukon fog ülni, ugyanis esetleges választási veresége ellenére hosszú időre bebiztosította rendszerét. Példaként a Költségvetési Tanácsot említette a cseh szerző, ez az intézmény ellenőrzi az állami költségvetést, amelyet bármikor megvétózhatnak, amely automatikusan a ház feloszlatását és új választások kiírását jelenti. Aki választásokon legyőzi Orbánt, azzal kell számolnia, hogy Orbán képes lesz az új kormányt néhány hónap alatt bedönteni, írja Holub.

Magyarország nemcsak egy erős nemzetállam vízióját mutatja be, de azt is láthatjuk, hogyan működik a gyakorlatban egy nemzetállam, amely nem valósítható meg egy erős akaratú vezető nélkül. És egyetlen vezér sem ehet erős akaratú, ha nem építi le, vagy legalábbis gyengíti meg a demokrácia működési elvét és a demokrácia ellenőrző szerveit.

“Orbán retorikája, miszerint meg kell változtatni a kommunizmus bukása után bevezetett rendszert több kelet-európai országban is visszhangra talált.”

Jan-Werner Müller amerikai publicista szerint Orbán működése legalább két másik kelet-európai vezetőt sarkallt követésére, akiket "kis Orbánoknak" nevezett el. Az egyik Viktor Ponta román kormányfő, aki a baloldali, centrista pártkonglomerátumot alakított ki, a másik, Robert Fico szlovák miniszterelnök, aki nemrég az elnöki pozíciót szerette volna megszerezni.

Csehországban Andrej Babis pártja, az ANO legfontosabb üzenete, hogy 24 évvel a bársonyos forradalom után "mindig ugyanazok az emberek ígérik, hogy jobban fogunk élni, miközben csak egy korupt rendszert sikerült létrehozni, amelyből egyedül a politikusok profitálnak". A liberális reformok nem működtek, mért ne próbálhatnánk meg valami mást? De Csehországban egyelőre mindez csak beszéd - zárja Holub elemzését az Echo24 online újságban.

Az Echo24 online felületet 2014 márciusában indult el. Olyan újságírók alapították, akik akkor távoztak a Lidové noviny újságtól, amikor Andreje Babiš, az ANO elnöke, jelenlegi cseh pénzügyminiszter felvásárolta a Marfa kiadót.

Jelenleg Csehországban az Echo24 jeleníti meg a klasszikus független újságírást, a szerkesztőség az oligarchák által felvásárolt cseh média ellensúlya szeretne lenni.

Az Echo24 hozta le egyedül Csehországban a teljes Orbán beszédet.