Működik az Egyesült Királyság parlamentjében egy szakbizottság, ami a túlzott alkoholfogyasztás káros hatásaival foglalkozik. Időről időre kiadnak javaslatokat arról, hogy szerintük hogyan lehetne csökkenteni ezeket a káros hatásokat, aztán a parlament néhányat megszavaz, néhányat meg nem.

A brit törvényhozás képviselői tisztában vannak azzal, hogy Anglia és Wales rengeteg társadalmi problémájának forrása az alkohol, ezért keretek között bár, de próbálnak is tenni a fogyasztás visszaszorításáért.

Most a szakbizottság 10 új ajánlást adott ki a Manifesto 2015 című kiadványban, és némelyikből akár lehet is valami. A javaslatok között van például az, hogy minimumárat kellene megszabni az kereskedelmi forgalomba kerülő alkoholra, így kiszorítva a legrosszabb minőségű szeszeket, a legnagyobb érdeklődést viszont nem ez az ajánlás váltotta ki, hanem amelyik

a cigisdobozokon lévőkhöz hasonló figyelmeztető-címkéket tenne az alkoholtartalmú italok üvegeire.

A javaslat támogatói szerint eleve logikátlan, hogy Nagy-Britanniában jelenleg semmi nincs az alkoholos italok csomagolásán, ami a készítmények egészségkárosító hatásaira figyelmeztetné a vásárlókat, pedig a cigarettásdobozok felületének már majdnem felét ilyen feliratok és elrettentő képek foglalják el. Sőt, az alkoholos italokon még az energiatartalmukat sem kell feltüntetni, holott ezt minden más élelmiszer esetében szigorú szabályok írják elő.

Brit szakértők úgy vélik, hogy bizonyos fogyasztói csoportoknál már annak is hatása lehet, ha a kalóriaértékeket tüntetik fel az italokon. Az alkoholok közül a világos sör energiatartalma a legkisebb, viszont még így is nagyjából ugyanannyi kalória van benne, mint a kólában.

• A vörösbor decijében minimum 60-70,
• fehérborban kábé 90,
• szamorodniban több mint 100 kcal a tápérték,
• egy deci pálinka már 200-250 kcal körül van,
• a gyomorkeserűk pedig 300 fölött.

Az égetett szeszeknél és a likőröknél nagyobb energiatartalmú ital gyakorlatilag nincs a polcokon, mégis épp ezek azok, amiken többnyire semmilyen tájékoztatás nincsen erről.

A magas tápértéknél persze sokkal nagyobb probléma, hogy az alkoholnak, főleg az olcsó, rossz minőségű alkoholos italokban

önmagában is több egészségkárosító hatása van.

Az ajánlásokat készítő szakbizottság felmérései szerint a britek többsége egyedül a májkárosodást ismeri, mint a túlzott alkoholfogyasztás következményét, pedig legalább hatvanféle betegség oka lehet az alkohol, a magas vérnyomástól a gutaütésen és a szívrohamon át egészen a rákig. A Manifesto 2015 szerint Angliában és Walesben évente 1,2 millió ember kerül kórházba alkohol okozta problémákkal, és egyre több közöttük a 30 évesnél fiatalabb beteg. A 30 alattiak körében az utóbbi két évtizedben megduplázódott a májbetegséggel küzdők aránya.

Az ő ellátásuk a 2012-es brit alkoholstratégia adatai szerint

évente 21 milliárd fontba (majd 8200 milliárd forintba) kerül.

Az alkoholfogyasztás csökkentésére irányuló kampányok Nagy-Britanniában viszont már rég nem korlátozódnak az alkohol fogyasztójára gyakorolt egészségügyi hatások feltárásán, a hatóságok igyekeznek vezetni azokat a statisztikákat is, hogy hány baleset és bűncselekmény tudható be az alkoholnak. Az alábbi grafikon például azt mutatja, hogy az erőszakos bűncselekmények közel felét alkoholos befolyásoltság alatt követik el Nagy-Britanniában. És még erre jönnek a családon belüli erőszak fel nem tárt esetei.

Itthon sem jobb a helyzet, Magyarország több felmérés szerint is a világ élvonalához tartozik alkoholfogyasztás tekintetében. A WHO felmérése szerint egy átlagos magyar évente több mint 12,5 liter tiszta szeszt iszik meg, a Global Drug Survey adatgyűjtői által megkérdezett magyarok 46 százaléka pedig úgy gondolja, hogy ivási szokásai veszélyt jelentenek az egészségére.

Nagy-Britanniához hasonlóan Magyarországon sem kell feltüntetni a szeszesitalok csomagolásán a készítmények tápanyag- és energiatartalmát, és többnyire figyelmeztetéseket sem kell elhelyezni az üvegeken.

Pedig az Európai Unióban is régi vita ez. Közösségi szabályozás írja elő 2001 óta, hogy a cigisdobozok felületének hány százalékát kell fednie a tájékoztató és figyelmeztető feliratoknak, a szeszeknél viszont eddig nem sikerült uniós szabályt alkotni. Ennek ellenére Franciaországban például a terhesség alatti alkoholfogyasztás káros hatásaira figyelmeztetnek a palackok piktogramjai, Németországban pedig a töményszesz-alapú üdítőkre kell a márkanévvel azonos betűméretben ráírni, hogy 18 éven aluliakat tilos kiszolgálni ilyen készítménnyel.

Az unió egész területére vonatkozóan viszont csak annyi a szabály, hogy az alkoholtartalmú italokon szerepeljen a termék neve, az ital kategóriája, mennyisége, alkoholtartalma, származási helye és a készítő elérhetősége. Ez a szabályozás viszont nem gátolja meg – inkább bátorítja – a tagállamokat, hogy ennél szigorúbb követelményeket határozzanak meg, ezt használnák ki a britek.

Azt természetesen az ajánlásokat megfogalmazó parlamenti szakbizottság tagjai sem akarják, hogy britek teljesen leszokjanak az alkoholról, a fő cél inkább a jobb minőségű italok vásárlására és a felelősebb fogyasztásra nevelés. A probléma az alkoholokkal az, hogy többnyire nem tudjuk, pontosan mit is veszünk, amikor leemeljük őket a polcról, és az Európai Unió állampolgárainak többsége nincs teljesen tisztában a szeszes italok élettani hatásaival.

Magyarországon is elterjedt az a nézet, hogy bizonyos italok, például a pálinka vagy a bor inkább jó hatással van a szervezetre, ez azonban egyoldalú megközelítés. Kétségtelen, hogy több alkoholos italnak vannak kedvező hatásai – a sör például a pattanások ellen lehet használható –, de nem érdemes álmodozni, az alkohol inkább rossz, mint jó, a túlzott fogyasztás pedig minden esetben káros.